„Amúgy nem nézed meg Robbie Williamst az Arénában?" – valahogy így, ezzel a kérdéssel indult két (és fél) éve a viszonyom szorosabbra fűzése azzal az emberrel, akivel kapcsolatban csak a vak nem látta, hogy Gary Barlow jobb dalszerző nála, a Take Thatben pedig messze nem a legdögösebb faszi. Szóval a Papplaciba még jobbára a bakancslistán hiányzó tétel kipipálása, illetve az RW brand tömegvonzása vitt, de már a kijáratnál tudtam, hogy ezt én újra át akarom élni. Minél előbb, minél többször, annál jobb. Alig van a dologra racionális magyarázatom azon kívül, hogy nagyon szeretek jól szórakozni. És van ez az ötvenegy éves, négygyerekes családapa, aki talán még nálam is jobban, sőt, szerinte enélkül ő nem is létezne.
