Az ígéreteket illik betartani, akkor is, ha saját magunk felé szólnak, sőt, akkor a leginkább, mert az sokszor hosszú évtizedeket takar. Nos, jó pár éve megígértem magamnak: ha gyerekkori ideálom átjön Európába, valahol megnézem. Utoljára 2016-ban járt néhány itteni országban, csak sajnos akkoriban nálam épp nem úgy álltak a csillagok. Aztán eljött 2023 júliusa, egy rakás koncerttel egymás hegyén-hátán, és egy héttel Bécs után is azon merengek, hogy még a dupla Rammsteint sem tudtam feldolgozni (meg előtte Kiefer Sutherlandet), utána még jött egy Deep Purple, aztán nem sokkal később Springsteen, másnap meg már Guns N’ Roses. Normál esetben egy-egy ilyen eseményből hetekig lehet táplálkozni, most meg idő sincs megemészteni, belemerülni az élményekbe, mert rögtön jön egy másik, magas hőfokon égő koncert. Persze tudtam, hogy ez a július súlyos lesz (de nem sejtettem persze), de így, hogy konkrétan tényleg totális összevisszaságban ugranak be az elmúlt hetekről jelenetek, dalok, tényleg kissé kaleidoszkóp-szerűvé válik ez az időszak. És mennyire jó lesz ezeket az emlékeket előhívni, ahogy megyünk bele a szürke, hosszú őszi-téli időszakba, ezekkel az élményemlékekkel lehet majd bizonyos szempontból átvészelni jövő tavaszig.
