Shock!

Igor – a cirill ábécével nálam nagyobb barátságot ápolók kedvéért: ИГОР – akkora paraszt, hogy valószínűleg már az óvodában is zsíros kenyér volt a jele. Vöröshagymával. Erre utal az EP elnevezése (HE), a négy szám címe (csak kettőt vésnék ide: Geci és Para-szt), és hát bizony erre utal maga a zene is, ami nem más, mint két kedves és jól fésült stílus, a Pro-Pain által is favorizált bunkóhárdkór és az igazán okádék sludge-mocsok (lásd még mondjuk Eyehategod) összefektetése, ami által egy kifejezetten torzonborz, gonosz és agresszív fattyú jött a világra.

Vagyis éppen olyan, amilyet „szülei" vártak, akik között ott találjuk a Szabó testvéreket: „Maresz" Mártont és „Pó bácsi" Pétert, utóbbi többek közt olyan csapatokban rombolta korábban a közízlést, mint a Warpigs, a Harvester, a Locust On The Saddle, vagy legutóbb – éppen fivérével együtt – a Haw. A dobos Ördög „Ördi" Gábor pedig a Falcongate-ből lehet ismerős, úgyhogy kipróbált veteránok kínozzák itt hallójáratainkat, szó se róla. Amúgy Igor már nem is mai csirke, 1996-ban látta meg a jászberényi napvilágot, akkor még Busman néven, biztos csak később vette fel az orosz állampolgárságot. Viszont ez az első igazi életjel tőle, vagyis nem igazán siette el a dolgokat, mint ahogy egyébként én sem, hiszen az EP már jó egy éves is megvan.

Kérem alássan, ez itt voltaképpen egy sajátos örömzene, ami nem viselkedik rendesen, nem köszön előre, és senkinek nem akar megfelelni semmiben. Tufa, bunkó, ugyanakkor valahol igenis zenei, és a maga módján egészen jól (értsd: kellően szutykosan) szól – a Shapat Terroros Sohajda „Sohi" Péternek köszönhetően. A hardcore jelleg leginkább a Para-szt című, szűk másfél perces szerzeményből és a mindvégig markánsan jelen lévő bevérzett torkú, acsarkodós énekből jön elő, ami hosszú távon már tutira nagyon fárasztana, ez az EP viszont csak 15 perces, és addig simán elmegy. Viszont a Ktu és a záró Natasa inkább a sludge zúzdát domborítja ki, a Geci című „sláger" pedig pont jó lesz majd arra, hogy tizenéves fruskák kérjék a rádióban a Boros-Bochkor csodapárostól, és küldjék „mindenkinek, aki szereti". Na, úgy látszik, én is szépen hozzáparasztultam Igorhoz, de hát annyi baj legyen.

Széplelkek, vigyázzatok, itt jön Igor, a rettenetes, aki a maga módján bizony űrt tölt be a hazai keményzenei palettán, úgyhogy kíváncsi vagyok, mennyire vehetjük komolyan ezt az egészet, és hogy legközelebb mivel rukkol elő!