Shock!

december 05.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Ugly Kid Joe: Stairway To Hell

Több mint tizenöt év után az Ugly Kid Joe is úgy döntött, hogy újból megpróbálja. A fiatalabbak kedvéért: e kaliforniai csapat az utolsó hagyományos hard rock/metal zenekarok közé tartozott a '90-es évek első felében, akik MTV-s sikereket arattak. Az Everything About You című kissé bárgyú, de azért igencsak szerethető slágert tartalmazó 1991-es As Ugly As They Wanna Be EP-jük dupla platina lett az Egyesült Államokban, majd az egy évvel később kihozott bemutatkozó nagylemez, az America's Least Wanted is hozta ezt az eredményt. Utána persze már ők sem nagyon tudtak állva maradni az alternatív viharban: az 1995-ös Menace To Sobriety elhasalt (pedig jobb volt, mint a debüt), az 1996-os, még visszhangtalanabb Motel California után pedig úgy döntöttek, nem ösztökélik tovább a döglött lovat.

megjelenés:
2012
kiadó:
szerzői kiadás
pontszám:
- /10

Szerinted hány pont?
( 27 Szavazat )

Az Ugly Kid Joe szerintem annak idején a kelleténél jóval többet köpködött bandák közé tartozott. Tény, hogy számos jól megformált nóta mellett egy rakás tölteléket is írtak, és igazából az első két lemezük legerősebb pillanataiból lehetett volna összerakni egy közel maximális albumot, de ez azért elég sok hasonszőrű rockcsapatra igaz volt akkoriban. Mégsem emlékszem rá, hogy bárki is simán csak taknyoknak merte volna nevezni egy kritikában a Firehouse-t vagy a Slaughtert, pedig ezeknél is simán akadt annyi közepes szerzemény, mint Whitfield Crane-éknél. És akkor csak két példát mondtam... (A Motel California már más lapra tartozik, az tényleg szar volt.) De hát ez történelmileg így alakult, nincs mit tenni.

A lényeg, hogy a banda megint működik, és alighanem semmi más céljuk nincs, mint hogy jól érezzék magukat, hiszen 2012-ben egy Ugly Kid Joe reuniontől egyikük sem remélhet dollármilliókat. Bár a név és az a pár régi sláger azért ma is rendelkezik akkora felhajtóerővel, hogy simán átjöhettek Európába koncertezni a nyár elején, Izraelben a Guns N' Roses előtt játszhattak, ősszel pedig Alice Cooper és a Duff McKagan-féle Loaded vendégeként térnek vissza a brit arénákba. Vagyis sztárságra nyilván nincs esélyük, de valamilyen szintű korrekt működésre igen. A most visszatért ötös az utolsó két albumon hallott leosztás: itt van a '90-es évek végén egy rövid időre a Life Of Agony énekeseként is üzemelt Crane, Cordell Crockett basszer, Dave Fortman és Klaus Eichstadt gitárosok, illetve Shannon Larkin dobos. Utóbbi a Godsmack ütőseként jelenleg messze magasan a formáció legismertebb tagjának számít, de Fortman is igazi csúcskategóriás arc a szakmában, csak éppen a potméterek másik oldalán: producerként, hangmérnökként többek között Slipknot, természetesen Godsmack, Evanescence, Mudvayne és Crowbar lemezeket jegyez.

A Stairway To Hell a csapat tizenhat év óta első életjele hat friss Ugly Kid Joe szerzeménnyel, a jellegzetes stílusban. A banda régen is úgy elegyítette a Skid Row, Mötley Crüe típusú riffes hard rock vonalat a ködösebb, grunge-osabb hangzásvilággal és némi funkos ízzel, hogy nem tűnt zavaros katyvasznak, amit csináltak, és most is rendszerben van náluk minden. A legtipikusabb Ugly Kid Joe nóták a You Make Me Sick és az I'm Alright, ezek ugyanabban a tempós, húzós, metalizált rock'n'roll stílusban fogantak, amiben az első két lemez legjobb dalai. De simán megfér mellettük a Devil's Paradise masszívan sabbathos riffelése (itt még Whitfield dallamai is totál ozzysak), a No One Survives verzéinek enyhén Alice In Chains-érzésű dallamvilága és az Another Beer akusztikus lazulása is. Sőt, még a Love Ain't True! sem lóg ki innen, holott ebben két Fishbone tag vendégeskedik, és az elég direkt módon James Brownt idéző fúvós visszautalások mellett egy újfent sabbathos, chainses betét is helyet kapott benne.

Égbekiáltó hazugság lenne azt állítani, hogy az Ugly Kid Joe új EP-je megrengeti a világot, de simán el lehet hallgatni, ha pedig bő (basszus, ezt még leírni is durva!) tizennyolc-húsz évvel ezelőtt hallgattad őket, némi nosztalgia-faktor is garantáltan befigyel majd. Nem tudom, mennyi értelme lenne egy teljes új nagylemeznek, az viszont biztos, hogy koncerten nagyon szívesen megnézném őket akár önállóan, akár valamilyen nagyágyú előtt.

 

Hozzászólások 

 
+5 #1 Palinkas Vince 2012-07-26 20:10
Én most ismerkedem velük, nekem mai füllel tetszik a Motel, bár érződik rajta, hogy talajt vesztettek.
A legjobb számuk evör persze az Ugly EP Heavy Metal c. száma :)))
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2006. október 14.