Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

From Hell: Ascent From Hell

fromhell_cJó ideje lőttek a milliós és sokszázezres lemezeladásoknak, így az öregedő zenészek különféle projekteket (igen ritka esetekben szupergroupokat) hoznak össze, hogy minél több lábon álljanak, legyen mivel foglalkozni/koncertezni gyakorlatilag megállás nélkül. A hosszú hónapokig otthon láblógatós időknek vége, ezt már csak azok a szupersztárok engedhetik meg maguknak, akik húsz-harminc éve is szupersztárok voltak. A kisebb sztárocskák, nevesebb vagy futottak még-kategóriás zenészek pedig szinte mindenbe belekapnak, aminek végeredménye ritkábban izgalmas, többnyire sajnos kétes, illetve kimondottan felednivaló.

A lélegzetelállítóan ötletes nevet viselő From Hell papíron két másodpercig akár még jól is néz ki: a sok zenekart megjárt Paul Bostaphot természetesen kedvelem (még ha élőben pontatlan, akkor is), a hasonlóan ezerfelé megfordult Steve Smythot szintén, noha ő az a kategória, aki bérgitárosnak tökéletes, de döbbenetesen izgalmas egyéni villantásokat senkinek sem érdemes várnia tőle. A helyzet az, hogy a formációt mégis egy ismeretlen arc, George „Aleister Sinn" Anderson keltette életre 2007-ben, akkor még más formában, majd a jelenlegi felállás negyedik tagjának a Death Angel mostani basszusgitárosát, Damien Sissont hívták meg. Aránylag a horrormetal is jól mutat papíron, legalábbis ha nem veszik túl komolyan, zombikból meg véres emberi cafatokból sosem elég. Anderson valóban gondoskodik a mesélős előadásról: acsarog, hörög, mindehhez pedig tökéletesen passzol a filléres, demósan tompa, élettelen sound, amit bizonyára Smyth nappalijában hoztak létre. Azt azonban pozitívumként értékelem, hogy helyenként egész jól hallani a basszusgitárt (segítek: többnyire a szólóknál).

megjelenés:
2014
kiadó:
Scourge / Soulfood
pontszám:
3 /10

Szerinted hány pont?
( 10 Szavazat )

Sokat nem vártam, illetve még annál is kevesebbet, de a jófajta thrashre mindig nyitott vagyok, az meg valahol várható volt, hogy ezek az arcok valamilyen formában saját eddig fő hatásaikat is beépítik majd a zenébe, még akkor is, ha valamiféle hibrid heavy metal, amit létrehoztak. Nos, a riffek valóban súlyosak – legalábbis a gitárok a pincéből bugyognak, ám sajnos már rögtön az elején, a rokonszenves címet viselő Walking Deadet hallva felvontam a szemöldököm egy kissé –, ennyire butácska témákra azonban nem számítottam. És sajnos később sem ért pozitív meglepetés, kisujjból kirázott, halálosan jellegtelen kliséhalmokat kapunk az egész albumon.

A legnagyobb baj, hogy egy jó producerrel, külső füllel és rendes stúdióidővel sem lehetne ezekből a dalokból igazán izgalmas zenét faragni: összedobált riffek tömkelege a lemez, a számok nem tartanak a-ból b-be. Koncepciótlan, horrorisztikusan gyenge és ötlettelen demó az Ascent From Hell. Konkrétan a harmadik dalnál már én éreztem magam kínosan, hogy ezt tényleg megjelentették, pedig még csupán az acsarkodós részeken jutottam túl. A java pedig ezután következik, mert Anderson úgy döntött, ő lesz a thrash metal King Diamondja. Amit elég rosszul gondolt... A negyedik Psycho Killer valóban elég pszicho-jellegű kezdése némi reményt villant fel, ám ez sem tart sokáig. Az csak egy dolog, hogy King Diamond hangjával a világból ki lehet kergetni, mert ahogy Anderson itt belendül, az bizony legvadabb rémálmaim egyikét eleveníti meg, és a hatására sírva kezdtem könyörögni egy jó kis Mercyful Fate-lemezért. Hősünk az acsarkodós részeknél elsikálta, hogy nincs egy szemernyi értékelhető hangja sem, ám később már bátrabban kísérletezik és borzongatja a hallgatót. Ezzel csak az a baj, hogy nem tudott megálljt parancsolni magának. Az Eyes Of My Deadben egyenesen énekelni próbál szegény, és tényleg hangyaszorgalommal igyekszik megidézni példaképét, de azt mondom: annak ellenére, hogy King nem a világom, egy ikont vagy méltó módon illik utánozni, vagy sehogy. Ez pedig az utóbbi kategória. Szép dolog az akarat, ám minimális énekhang nélkül maradjon mindenki inkább a zuhany alatt ordibálunk-versenyben, ha lehet.

Mindehhez a zenei aláfestés is a pokol legmélyebb bugyraiba merül, döbbenetesen ostoba, kimondottan kezdő zenekaros próbatermi zajongásra emlékeztet minden perc. A nyolcadik dal, a Dead Reckoning pedig az album mélypontja, kimondottan rosszul érzem magam a gajdoló, hamis ének hallatán (a többi három zenész vélhetően füldugókkal dolgozott, mást nem tudok elképzelni). Komolyan döbbenetes ez a tehetségkutató műsorok előválogatóiba való igénytelenség, és csak egy kérdést tudok ismételgetni: MIÉRT, MIÉRT, MIÉRT? Sajnos cseppet sem emeli az album fényét az sem, hogy Paul Bostaph dobolta fel, mert hallhatóan nem ide tartogatta a jobb pörgetéseket, kiállásokat. Meg ugye manapság úgysem lehet tudni (facebookos fotók ide vagy oda), valóban feldobolta vagy csak odagondolta az egészet. Az meg, hogy itt hallatszik élete első blastbeatje... Tényleg? Merre is volt?

Elméláztam rajta egy röpke pillanatig, vajon Bostaph és Smyth miért adta a nevét ilyesmihez, bár ezt a gondolatkört gyorsan le is zártam azzal, hogy vélhetően néhány zöldhasú segített a döntés meghozatalában. Ugyanakkor egészen biztos vagyok benne, hogy mélyen belül ők is borzasztóan szégyellik magukat ezért a lemezért. A végén csak annyit tudok még hozzáfűzni: az élet túl rövid, hogy rossz zenékre pazaroljátok, ezért nem is ajánlom senkinek a From Hellt. Hallgassatok bármi mást, amiben örömötöket lelitek.

 

Hozzászólások 

 
#18 björn 2014-10-03 19:39
Most jöttem rá, hogy ez a lemez akkor majdnem olyan jó mint az új In Flames. Csak 2 pont különbség van.
Idézet
 
 
-1 #17 grandmagus 2014-10-03 18:34
Hát megnézve a videót,szerinte m ez csak egy emberi dolog.
Kizártnak tartom hogy nem úgy dobolja el azt amit AKAR.Most éppen így akarta.Túl sokan szóltak,hogy hogy kéne,oszt berágott.
Idézet
 
 
+2 #16 Valentin Szilvia 2014-10-03 18:34
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - bjorn:
Szerintem ez ami a te altalad linkel felvetelen van siman belefer. Raadasul a labdob tok kulon szol, ami eleg megteveszto. A kozonseg reakciojat nezve itt se erzekelte senki, hogy pontatlan lenne, mert nem is szamit annyira ennyi elcsuszas, meg megbotlas ami itt van. Siman lehet a kontrol hibaja, nem hallotta magat ilyesmi. Messze nem Lars Ulrich szint. Nem botrany ez egyaltalan, eloben nem takjelre toljak...
A zenelsz kerdest meg pont ellenkezoleg ertettem. Aki zenel, az sem tudja megallapitani neha mi pontatlan es mi nem.

Egyébként szerintem Larsot sem érzékeli ám a többség. :) Mindegy, túlbeszéltük. Szilvi részben szerintem amúgy mi kedvünkért írta bele a kritikába a pontatlanságot, mert régen rendszeresen szívattuk, miután leírta ezt valahol.


Így van. Inside joke, de reménykedtem, hogy valaki bele fog kötni. ;)
Idézet
 
 
+1 #15 Draveczki-Ury Ádám 2014-10-03 17:31
Idézet - bjorn:
Szerintem ez ami a te altalad linkel felvetelen van siman belefer. Raadasul a labdob tok kulon szol, ami eleg megteveszto. A kozonseg reakciojat nezve itt se erzekelte senki, hogy pontatlan lenne, mert nem is szamit annyira ennyi elcsuszas, meg megbotlas ami itt van. Siman lehet a kontrol hibaja, nem hallotta magat ilyesmi. Messze nem Lars Ulrich szint. Nem botrany ez egyaltalan, eloben nem takjelre toljak...
A zenelsz kerdest meg pont ellenkezoleg ertettem. Aki zenel, az sem tudja megallapitani neha mi pontatlan es mi nem.

Egyébként szerintem Larsot sem érzékeli ám a többség. :) Mindegy, túlbeszéltük. Szilvi részben szerintem amúgy mi kedvünkért írta bele a kritikába a pontatlanságot, mert régen rendszeresen szívattuk, miután leírta ezt valahol.

Összességében ami itt korábban felmerült, arra szerintem amúgy inkább Steven Adler a legjobb példa, nem Bostaph. Az ő játékában van egy olyan nagyon jellegzetes hullámzás, amitől kap a zene egy extra lüktetést élőben, és állati jól jön ki, hiába nem lehetne hozzáigazítani a metronómot.
Idézet
 
 
+1 #14 bjorn 2014-10-03 17:16
Szerintem ez ami a te altalad linkel felvetelen van siman belefer. Raadasul a labdob tok kulon szol, ami eleg megteveszto. A kozonseg reakciojat nezve itt se erzekelte senki, hogy pontatlan lenne, mert nem is szamit annyira ennyi elcsuszas, meg megbotlas ami itt van. Siman lehet a kontrol hibaja, nem hallotta magat ilyesmi. Messze nem Lars Ulrich szint. Nem botrany ez egyaltalan, eloben nem takjelre toljak...
A zenelsz kerdest meg pont ellenkezoleg ertettem. Aki zenel, az sem tudja megallapitani neha mi pontatlan es mi nem.
Idézet
 
 
+2 #13 Draveczki-Ury Ádám 2014-10-03 15:16
Idézet - bjorn:
Epp hallgatom az idei dublini felvetelt, konkretan ezt http://www.youtube.com/watch?v=PhLspDO-CcE.
Kibaszottul nem pontatlan.
Adam te zenelsz amugy?

Nem az ideiről beszélek, hanem erről a tavalyiról, mint ahogyan írtam is, és ez most visszanézve is nagyon szar: https://www.youtube.com/watch?v=9TMmZwj85WI

Nem zenélek egyébként, de ahhoz, hogy megállapítsam, hogy ez botrány, nem is kell zenélnem. :) És azt is mondtam, hogy utána pár héttel Tokajban már zseniális volt. Lehet, hogy kifogott egy rossz napot. Én Szilvivel ellentétben élőben sosem találtam pontatlannak, mindig tetszett, akár Testament, akár Exodus, akár Slayer.
Idézet
 
 
+1 #12 bjorn 2014-10-03 15:03
Ja, masreszt amugy a nagy Lombardo a Decade Of Agresssionon viszont elegge az, foleg a jobb keze. De ez tok baromsag, meg jo hogy koncerten pontatlan barki is. Az egy koncert, nem studiofelvetel. Az embert elviszi a hangulat, lendulet a szar monitorok akarmi.
Idézet
 
 
-2 #11 bjorn 2014-10-03 15:02
Epp hallgatom az idei dublini felvetelt, konkretan ezt http://www.youtube.com/watch?v=PhLspDO-CcE.
Kibaszottul nem pontatlan.
Adam te zenelsz amugy?
Idézet
 
 
-3 #10 bélféregtámadás 2014-10-03 07:59
Ez a borító nagyon tetszik.
Idézet
 
 
+5 #9 James Smith 2014-10-02 16:10
Szerintem a most megjelenő Depresszió albumnál ez jobb. Így előre megmondom.
Remélem lesz arról is kritika. :D
Idézet
 
 
+1 #8 James Smith 2014-10-02 16:06
Nem egy Leonard Cohen de akkor is.... :D :D :D :D :D
Idézet
 
 
+6 #7 grandmagus 2014-10-02 15:40
Kellene egy, ez szar,heti lista is.
Idézet
 
 
+3 #6 Draveczki-Ury Ádám 2014-10-02 14:05
Stábon belül is vitatkozunk azon, hogy Bostaph pontosan milyen is. Én azt mondanám, hullámzó. Tokajban legutóbb tökéletes volt, egyenesen zseniálisan játszott a Slayerrel. Viszont láttam ugyanarról a turnéról videókat Dublinból (ezt talán említettem is az akkori beszámolóban), ami körülbelül Lars Ulrich-szint volt. És nem túlzok. Lehet, hogy csak gyomorrontása volt persze, vagy ilyesmi... (hangulatjel)
Idézet
 
 
+3 #5 Simple 2014-10-02 14:03
Kikérem magamnak, hogy Bostaph bármikor is pontatlan lett volna! (hangulatjel)
Paul bácsi egy érdekes dolgot talált ki, amit mástól még nem hallottam, és például Lombardo sosem használta, ez pedig az, hogy egy számon belül váltogatja a sebességet, amivel meg is szabja, hogy a gitárosok hogyan játsszanak. De ez nem pontatlanság, hanem koncepció. Egyébként az újabb Slayer koncertek tanúsága szerint jóval harmonikusabbra vette a figurát. Szerintem egy bődületesen erőteljes metal dobosról van szó. Érdemes az általa feltett gopros videókat szemlélgetni!
Ami pedig a blastbeatet illeti: az Undisputed Attitude-ön volt egy olyan dal, amiben eleresztette a kezét, bár a hangulata punkos, de amit játszik, az blastbeat.
Szerintem a zenészeknek a "mester" nem mutatta meg, milyen "éneket" képzelt el, hanem amikor már mindenki ment a maga dolgára, otthon rátette az i-re a pontot:)
Idézet
 
 
+4 #4 zombee 2014-10-02 12:10
Számomra kezdettől fogva érthetetlen volt, ez a pofa hogy szedett össze ilyen zenészeket. Először én éreztem magam hülyén, hogy nem volt ismerős a neve. Úgy rémlik, a dalokat Aleister Sinn írja, de azt nem tudom elképzelni, hogy valaki sok pénzt adott volna neki, hogy Paul Bostaph-ra is fussa.
Maga a lemez szót nem érdemel, szar.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.