Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Unleashed: Dawn Of The Nine

0227unleashedcA svéd death metal kitartó hódolóit valószínűleg nem fogja meglepetésként érni a hír, hogy három év elteltével itt az új Unleashed mű. A Dawn Of The Nine már a tizenkettedik lemez a sorban, vagyis a csapat alapítójának, az Entombed-előd Nihilistből is ismert Johnny Hedlundnak aligha a plafonnézegetés a kedvenc elfoglaltsága.

Az Unleashed a kezdetektől fogva old school skandináv death-alakulat volt, ahol az északi mitológiák is szerves részét képezték a zenének, voltaképp kijelenthető, hogy ők honosították meg a viking death metalt az 1991-es, izmos Where No Life Dwells lemezükkel. Az évek során a csapat mindig, megbízhatóan hozott egy bizonyos szintet, de véleményem szerint a korai, első két albumuk színvonalát csak olykor-olykor sikerült elérniük. Talán az egyik legszembetűnőbb változás Hedlundék zenéjében a dallamosodás. Persze azért senki se gondoljon itt metalcore-osodásra, de a zenekar az évek során érezhetően egyre nagyobb hangsúlyt helyezett a dallamosabb, mondhatni fogósabb témákra, s emellett még némi black metalos fűszer is tetten érhető náluk, amely főleg a harmóniákban és a lassabb tempók használatában szúrható ki.

megjelenés:
2015
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 13 Szavazat )

Ugyan már jó ideje nem követem igazi rendszerességgel a csapat munkásságát, de arra még én is emlékszem, hogy a három évvel ezelőtti Odalheim egy gyors, marcona anyag volt, lehengerlő dinamizmussal. Az új mű esetében Hedlund és társai visszavettek az irtamból, a hangzást is szellősebbé tették, ami eddigi egyik legorganikusabban megszólaló lemezüket eredményezte. Hogy ez most jó-e vagy sem, azt mindenki döntse el maga. Én jobban kedvelem, ha egy death metal anyag nyersebb, karcosabb ennél.

A banda felállása ezúttal is változatlan, és ez hallatszik is a háromnegyed órás albumon. Mindenki tudja, hol a helye, Hedlund pedig biztos kézzel és torokkal vezeti előre három bajtársát az extrém zene 2015-ös csatamezején. Heroikus témával indít az A New Day Will Rise, és a lemezre jellemző felemelő, némileg pozitív kicsengésű hangulat már itt, az első dalnál is nyakon csíphető. Középtempós zakatolás adja az alapot, Hedlundék ezúttal sehova se sietnek. A They Came To Die-ban az örvénylő riffek nem kevés black metalos ízt csapnak hozzá a darabhoz, habár a muzsikusok itt is úgy dobálják egymásra a betonozásokat és váltásokat, ahogy azt egy death metal-csapattól megszokhatta az ember.

Az Unleasheddel egy idő után az lett a bajom, hogy a zene homogenitása folytán a lemezeik nálam úgy a harmadik-negyedik dal után unalomba fulladtak. Jönnek a korrekt riffek, de azok csak korrektek, a ritmusszekció is inkább csak a kötelezőt hozza, semmi többet, s így az egész lemez végül túlságosan kiszámíthatóvá válik. Most is valami hasonló a helyzet. A Defenders Of Midgard egy érdekes death/black-szerzemény, és még a Where Is Your God Now? is kapott egy fogós riffet, de az azt követő The Bolt Thrower már unalmasan folydogál, hol sebesebben, hol visszafogottabban, de mintha sehová se tartana. A Let The Hammer Fly is inkább aranyos, mintsem gyilkos, a Where Churches Once Burned meg gyakorlatilag olyan, mintha valami death/black-generáló programmal rakták volna össze. Profi munka, csak épp sablonos.

Az album vége felé helyet kapott címadót rúgták még pofán Hedlundék egy kellemes szólóval, egyébként sajnos ez az autopsysan lopakodó tétel sem nyújt még két darab libabőrt sem. A lemezt záró Welcome The Son Of Thor!-ban ejtették el a zenészek a lemez talán legjobb dallamát, és itt érezni igazán, hogy mennyit segíthetett volna ezen az albumon egy vaskosabb, erőteljesebb hangzáskép. Így valahogy erőtlen a végeredmény, mintha szándékosan húzták volna ki a szerzemények méregfogát, ami nagy hiba.

A sokadik olyan Unleashed-lemez ez számomra, ahol azt látom, hogy az album fele szórakoztató, a többi része pedig ugyan nem bántó, csupán felesleges. Na nem baj, talán majd két év múlva!

 

Hozzászólások 

 
+2 #6 BlackBarbar 2015-08-21 15:03
Idézet - homme:
Spitfire és Blackbarbar, ti ugyanazok vagytok különböző nicken? Elég gáz!

Nem ! Csak hasonloan gondolkodunk!Ba j?
Idézet
 
 
-5 #5 Tulus 2015-08-21 12:46
fiúk-fiúk, az Unleashed az első három lemez óta NEM csinál kiemelkedő lemezt, de sokszor még jót se....
Idézet
 
 
#4 homme 2015-08-21 12:27
Spitfire és Blackbarbar, ti ugyanazok vagytok különböző nicken? Elég gáz!
Idézet
 
 
+5 #3 Spitfire88 2015-08-21 10:55
Hat ember neked aztan botfuled van!!!

Szerintem ez a lemez remek Death metal alkotas lett! Most egy oldschool Death metal bandatol mire szamitsak? Azt hogy maradnak azok akik es falbonto riffeket es atmoszferat hozznak letre. Legalabb 8-ast erdemel a lemez a kritika lapos szerintem!
Idézet
 
 
+12 #2 P.R. 2015-08-21 10:15
Azért a 6 pont tényleg kevés.... Szerintem is simán 8-as.
Idézet
 
 
+4 #1 BlackBarbar 2015-08-21 09:13
Suket vagy ember! Ez egy baromi jo lemez,a hangzas valoban lehetet volna jobb! De erre 6 ost adni?!? Ez egy eros 8-as! Akko majd 2 ev mulva vagy mikkor lesz ujabb lemezuk remelem mas fog irni a lemezrol,egy olyasmi aki konyokbol vagja az Unleashed zenejet!!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.

 

Wackor - Budapest, A38, 2004. szeptember 29.