Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

George Kollias: Invictus

0218invictusGeorge Kollias barátunk ugyebár egy hús-vér death metal dobos intézmény (ti. az egyiptológus Nile ütőse immár egy évtizede), és pontosan ebbéli minőségében teszi elénk első, saját neve alatt futó szólómunkáját. E körben tehát aligha kell elnézést kérnie, ha olykor elragadtatja magát, szó sincs róla. Afféle oktatóanyagból kikerekített album lett az Invictus, ahol a dobokon kívül minden egyébért is személyesen a főhős tehető felelőssé, vendégzenészek csupán a gitárszólók és némi hegedűjáték esetében működtek közre. A nem ritkán az önfeledt fitymacsattogtatás terepére merészkedő munka célközönsége is jól behatárolt, és ők bizonyosan könnyekig meg lesznek hatva.

Mielőtt még valaki az alanyi jogon járó tisztelet hiányát róná fel nekem, sietve megemelem a kalapom az itt hallható ütős teljesítmény előtt, némi hasonszőrű tapasztalattal felvértezve talán az átlagnál magasabbra is értékelem ezt a túlzás nélkül rendkívüli munkát. Kollias nyilvánvalóan emberfeletti képességek birtokosa, aki egy sokak által bevehetetlen bpm-tartományban érzi igazán otthonosan magát, de természetesen bármit eljátszik, ami négy végtaggal ezen a hangszeren egyáltalán megvalósítható. Bizonyos keretek között persze az összes zenész a saját, külön bejáratú köreit futja, minden esetben igazán tanulságos utazás tehát az, amikor valaki egy teljes lemezen, minden kötöttség nélkül valósíthatja meg önmagát.

megjelenés:
2015
kiadó:
Season Of Mist
pontszám:
5 /10

Szerinted hány pont?
( 31 Szavazat )

Hősünk viszont láthatóan nem érezte különösebb szükségét annak, hogy komolyabb távolságra merészkedjen a fészektől, mondhatjuk úgy, hogy a legismertebb/legjobb oldalát kívánta kidomborítani, az Invictus nem is jutott különösebben messze a Nile hadiösvényétől. Maximális intenzitású, brutális halálfém folyik itt egy meglehetősen szűk mederben, amiről lényegesen többször kell megállapítanunk azt, hogy mennyire szürke, mint hogy milyen arcpirítóan technikás. Senki sem vádolhatja azzal Kolliast, hogy ne rakta volna össze kellő alapossággal időtlen idők óta készülő szólóanyagának dalait, ne komponálta volna meg ezeket lelkiismeretesen. Az érem másik oldala viszont az, hogy a hangszeres játék zömmel csupán a (túlságosan is) jól ismert death metal panelek felsorakozatása, egy hasonlóan középszerű hanggal megfejelve.

A négy bónusztétellel 75 percesre hizlalt anyag így pedig számos ponton kínál lehetőséget arra, hogy megunjuk, és akár az Angry Birds világát is összehasonlíthatatlanul konstruktívabbnak érezzük az itt hallható falbontásnál. Mondanom sem kell, a temérdek szólógitáros vendég (Karl Sanderstől Bob Katsionisig terjed ez a bő névsor) sem menti meg a végeredményt, sőt, a riffekhez hasonlóan a munka ezen részét is jellegtelenre minősíteném. A szikár extrém metal témák mutatnak olykor elhajlást a Behemoth vagy a Dimmu Borgir teátrálisabb megoldásai felé, de kiemelkedő dolgokról a dobolás kivételével itt nem beszélhetünk. Az album megszólalása sajnálatos módon még inkább aláhúzza az elmondottakat, ekképpen süllyed el az Invictus végképp a nagyüzemi sablonmuzsikák tengerében.

Sejteni vélem, hogy milyen meghatározó fontossággal bírt Kollias számára ennek az anyagnak a tető alá rendezése, ebbéli igyekezetét sosem állt szándékomban nevetség tárgyává tenni, én is inkább szótlan rezignáltsággal tekintek végig a távolról izgalmasnak tűnő, de valójában parttalanul lapos horizonton, és vonom le a fenti következtetést. Nincs, és nem is lehet ok-okozati összefüggés, de a kanyarban érkező Nile-sorlemez kapcsán hasonlóan rossz előérzetem van.

 

Hozzászólások 

 
+8 #9 Carlito 2015-08-11 17:56
Egy magas színvonalú kiváló anyag lett.Az ,hogy a Balázsnak nem tetszett ez szubjektív.( Szerintem hagyja ezt a műfajt,nem is értem miért ő írt róla mikor teljesen más műfajú zenékről szokott írni,és szeret.De Szerencsére az album nemzetközileg is nagyon jó fogadtatást kapott .Nálam 10pont a mű
Idézet
 
 
#8 Marci 2015-08-11 09:29
Minden fasza a lemezen, csak dogunalmas, tizenketto egy tucat. Aki szereti a mufajt, az elvezetesnek talalhatja, ambar en is szeretem, de ez az album csepp a tengerben nekem.
Idézet
 
 
+10 #7 Igor Igorovics 2015-08-10 16:15
Végülis, ez is egy vélemény, a cikk szerzője így látta, lelke rajta. Meghallgattam az albumot, azért én is felhúztam a szemöldököm, hogy nem kevés az az öt pont? Jó tényleg nem egy világmegváltó anyag, de távolról sem egy szürke középszer. A hangzás kimondottan élvezhető, nem tudom mi a szerző problémája vele. Minden death fannak melegen ajánlott! Szerintem 8/10.
Idézet
 
 
+14 #6 neal and jack and me 2015-08-10 12:50
Idézet - iLane:
Koroknai kollega szerintem itt egy szubjektív vakvágányra tévedt - ha ennek van bármi értelme egyáltalán. Tehát hogy valami személyes negatív elfogultság vagy keserű stíluscsömör lehet itt. Azért is gondolom, mert ha valakinek rossz előérzete van a Nile Call to destruction előzetesétől ott valószínűleg nem stimmel valami.


nem baj az, ha ezegyszer negatív az elfogultság, úgyis hemzseg az oldal a pozitív hangvételű kritikáktól, beszámolóktól. az is mind elfogultság.
minden az. kritikát mindig szubjektíven ír az ember. a kommentár is mindig szurkol az egyik csapatnak, hiába mondja esetleg az ellenkezőjét, nem? de.
Idézet
 
 
+5 #5 Koroknai Balázs 2015-08-10 09:37
Idézet - csakszólok:
Az BPM Beats Per Minute, nem BMP ami képfile.

jogos, elírás volt, javítva
Idézet
 
 
+4 #4 iLane 2015-08-10 08:51
Koroknai kollega szerintem itt egy szubjektív vakvágányra tévedt - ha ennek van bármi értelme egyáltalán. Tehát hogy valami személyes negatív elfogultság vagy keserű stíluscsömör lehet itt. Azért is gondolom, mert ha valakinek rossz előérzete van a Nile Call to destruction előzetesétől ott valószínűleg nem stimmel valami.
Idézet
 
 
+8 #3 Slipo 2015-08-10 08:23
Mostanában nem nagyon hallgatok mást, csak ezt a lemezt. Szerintem nagyon eltalálta a hangulatot a gitártémák terén (még ha nem is a legösszetettebb riffekből is áll egy-egy nóta), a dobra nem is térnék ki, profi...
Idézet
 
 
+10 #2 James Smith 2015-08-09 17:53
Szerintem sokkal jobb mint 5 pont. Technikailag elképesztő, főleg annak tudatában, hogy minden hangszert ő játszott fel.
Nem lehetett egyszerű összerakni ezt az albumot egyedül.

Ha ezt figyelembe vesszük akkor dobos létére elég jó gitártémákat hoz.

Nálam simán 8 pont.
Idézet
 
 
+12 #1 csakszólok 2015-08-09 14:17
Az BPM Beats Per Minute, nem BMP ami képfile.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.

 

Wackor - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.