A kiskunhalasi csapat harmadik nekifutása (1999-ben Te sem vagy más, 2000-ben pedig Vissza, ki az utcára címmel jelent meg anyaguk) írt CD-n érkezett a szerkesztőségbe, de ugyanez a felvétel hivatalosan kazettán jött ki a NemArt jóvoltából. Ez utóbbi szót bizony nem csak megszokásból használtam, egyrészt, mert valóban kiugró teljesítmény a Téged akarnak, másrészt, mert maga a stílus is ritkaságszámba megy Magyarországon.
Na, ezek se hallottak még soha A Gyűrűk uráról!... Legutóbbi találkozásunkkor Szilvi meglepett néhány szlovák albummal, melyeket többé-kevésbé sikerült már meghallgatnom. Amiket csak kevésbé, azokat egyelőre tologatom magam előtt, igyekszem minél távolabb birizgálni a lejátszótól, ám a Galadriel volt az, amelyet képes voltam rögtön elsőre végigfüle...
Hogy miért D Sound a D Sound, az rejtély, mindenesetre egy ember zenéjét tartalmazza a korong. Murguly Zsolt Dezső a fiatalember neve, aki alapvetően egy gitárosember. A lemezen ezen kívül billentyűzik, énekel, basszusgitározik is, persze nem mindenhol, helyenként közreműködik néhány vendégzenész, de a srác úgy gondolta, elég ő ahhoz, hogy feljátss...
Jaj. Eljött az a korszak, amikor mindenki csinálhat lemezt, akinek van elég lelkesedése és pénze. Viszont az már nem szükséges az ilyesmihez, hogy valóban lemezérett is legyen egy csapat vagy előadó. Ennek tipikus példája a Stainless Steel, aki bizony, már a második lemezét tette le az asztalra a debütáló Wigant után.
Második lemez a brit csapattól, melynek egyik énekeséről annak idején az tűnt fel, hogy olyan furcsán adja ki a hangokat magából, mintha lenyelt volna egy hápogtatót. A hápogást kissé hanyagolták az új dalokban, zeneileg is kissé lazábbra, rokkendrollosabbra vették a figurát, talán annak a hatása, hogy végigturnéztak néhány országot és megtapasztal...
Anyanyelvén éneklő olasz black metal trió bemutatkozó anyaga, a zenekar saját bevallása szerint a korai Mayhem, az Enslaved, a Darkthrone és a Burzum nyomán.
A frász jött rám az új WMD korong indításától. Áhhá, ez már jól kezdődik és jól is folytatódik. A rendkívül szellemes címet viselő Szájzár (a szövegekből érteni nem sokat lehet, de sebaj, benne vannak a borítóban) hallatán szigorúan összehúztam a szemöldököm (illeszkedjen az is a zenéhez), majd fél perc múlva ütemes bólogatáson kaptam magam, hiába ...
A kiadó már megszűnt, ne is keressétek náluk a cd-t. A brazíliai csapat debütáló lemeze még 2002-ben látta meg a napfényt. Hárman vannak és kb. olyan mészárlást visznek véghez ebben a szűk fél órában, mintha egyszerre lenne orkán és tornádó egy húsz négyzetméteres körzetben.
A kilencvenes években jobbára kimértebb, letisztultabb irányban kísérletezgetett a Napalm Death, az utóbbi néhány esztendőben viszont fokozatosan újra teret nyitottak a grindcore elemeknek, így bizonyos értelemben a saját gyökereikhez kanyarodtak most vissza.
Különleges zenei utazásra szeretném meginvitálni azokat, akik olykor igénylik a csendes ejtőzést, a nyugodt meditálást, akiknek van egy szűk órájuk arra, hogy a rohanásban megálljanak és elmélázzanak a világon. Akár hangokkal.
Számomra is mindig öröm, ha egy friss, különleges hangzású csapatról írhatok, de mint az közismert, a különleges nem minden esetben egyenlő a szenzációssal. Itt ez az eleve meghökkentő nevű ausztrál trió, illetve második albumuk, amelynek "megfejtése" nem kis fejtörést okoz nekem.
Olasz csapat a Novembre, akik '95-ben adták ki debütáló lemezüket, melyet anno atmoszférikus dark metal és death keverékeként írtak le. Három újabb lemez után úgy érezték, hogy az első anyag, melyet még egy olcsó stúdióban, minimál produkciós keretek között rögzítettek, megér egy újrafelvételt. Így hát berontottak egy kicsit jobbnak tűnő stúdióba, ...
A "Bolondok Hajója" egy furcsa formáció. Alapítója, Les Smith billentyűs és samplermágus, aki anno a Cradle Of Filth sorait erősítette, most pedig az Anathema-ban játszik anyatémákat. A promóanyag szerint ez a Yorkshire-ben alakult társaság '93 és '94 között megjelentetett két lemezt és pár limitált demó-EP-szerűséget, aztán pukk.
A fenti két név hazánk egy ismertebb és egy fiatalabb brigádját takarja az egyre inkább virágzásnak induló magyar ska színtérnek. (Egy kis segítség azoknak, akik még hírből sem ismerik ezt a stílust: a reggae egy hibrid fajtájáról van szó, egy vidámabb, pörgősebb bulizenéről. Referencia: Madness, The Specials.) E split-lemez tulajdonképp egy újabb ...
Kutyából szalonna, csöbörből vödör, hardcore-ból pedig metal. Úgy látszik, vannak örökérvényű axiómák. A Shadows Fal ugyanis bősz hácé hordának indult, de ahogy az első album után énekest cseréltek, szép lassan tágult a látókörük is kifelé. Felfedezték maguknak a metal gyökereit, de a thrash és power metalt is.
Nem számítok zeneműértőnek grindcore körökben, de én kaptam a Neural Booster új lemezét kielemzésre. Nincs könnyű feladata az embernek az ilyen dühkirohanás típusú zenékkel. Egyrészt általában sem a hangzás, sem a zeneiség maga nem könnyíti meg a dolgunkat, hiszen a brutalitás ilyen megnyilvánulása könyörtelen cséplésekkel jár, amelyet csak nagy ri...
Wow! Koncertlemez még a klasszikus felállású Sepulturával. Na igen. Bár kedvelem az új Sepu lemezeket is, de be kell vallani, azért az volt az igazi, amikor még Max állt a mikrofon előtt... Ugye. A koncertet 1996-ban rögzítették Londonban, remekül szól az cucc, Colin Richardsonnak hála. Azt nem értem, miért kellett ennyit várni, hogy kiadjanak egy ...
Új kiadónál a Sear Bliss, ráadásul amerikai kiadónál. Reméljük többet tud tenni értük, mint az eddigiek. Ráadásul újra a zenekar soraiban a régi gitáros, Csejtei Csaba, a szintetizátoron pedig most egy dobosfélisten, Ziskó Olivér játszott, aki egész jó kis ötleteket adott hozzá a számokhoz.
Négy számos promo EP, a szokásosnál exkluzívabb csomagolásban (egy füzetbe rejtették a cédét, a borítón egy újabb beteges festmény, dalszövegek, biográfia három nyelven, jó ötlet, általában szeretik a mindennapostól kissé elütő csomagolást a kiadóknál, meg mi is persze).
Lelkes e-mailt kaptam jó pár hete a zenekar egyik tagjától, hogy mikor lehet a Rémemberről olvasni. Mikor? Ha kapunk valami zenei anyagot! Kaptunk is. Egy 1999-es maxit, amin négy dal hallható, ebből érdemben hármat lehet elemezni, az utolsó mix, mint ahogy a rádiós maxiknál ezt megszokhattuk. Sőt. Továbbmegyek, a négyből tulképp három ugyanaz, ugy...
1. Nagyon elvétve akad olyan koncertalbum, amely igazán tetszik. 2. Ezt az RW bulit kazin hallgatom, ráadásul csupán a fél fülemen szól... de azért így is prímán képet kapok a tartalmáról.
Öt másodperce se szólalt meg az alapvetően hősmetal alapú olasz brigád első dalának zenei alapja, mikor a szívem kiugrott a helyéről, a megüresedő helyét pedig a hasüregemből menekülő beleim összecsavarodott egyvelege foglalta el, miközben a szemeim helyet cseréltek a füleimmel. Röviden szólva majd' szívinfarktust kaptam a szörnyülködésbe oltott rö...
Tisztelem a lelkesedést. De sajnos ennél tovább nem jutottam az alatt a háromnegyed óra alatt, míg végigszenvedtem a Jesters Moon lemezét. Azért beszélek lelkesedésről, mert bizony itt egy igazi amerikai bandáról van szó, amely egyenesen Portlandből küldte el kicsiny magyar magazinunknak 2002-es dalfüzérét, nem sajnálva a postaköltséget... Nagyjábó...
Nem tudom hová tenni ezt az izét. A kontakt egyenest Brightonba küld, ahol ez a titokzatos Mr. Fog működik. Az Ewigkeit ellenben germán elnevezés. Az album pedig a szlovák Metal Age gondozásában került ide. Hm... Mielőtt azonban bejárnánk egész Európát, nézzük, miről is van szó. J. Fogarty, alias Köd úr egy személyben bütykölte össze ezt a korongot...
A kaméleonok megirigyelhetnék azt a változást, amit Strongék lemezről-lemezre végigvisznek. Minden anyaguknak volt egy kis utánérzése, nos, ez most sincs másképp, csak most éppen nem Machine Head, vagy Coal Chamber, hanem Duran Duran. Nahát.
Junkies Made In The USA. Horror-punk, leginkább ez lehetne a műfaji meghatározása ennek az izének. Joey Jordison, aki a Slipknot nevezetű istencsapásában dobol (egész jól), itt gitározik és nótát ír (kevésbé jól). Fúúúú. Maszk nélkül. Asztaaaaa. Láthattam Joey arculatát. Most már boldog vagyok. Randa. Juhé. Tripp Eisen a másik gitáros, őt meg a Sta...
Vannak zenék, amikről baromi nehéz írni. Az Opeth is ebbe a kategóriába tartozik. Hiába próbálom körülírni, milyen is, amit hallok, úgysem adja vissza a hangulatot. Sebaj, megpróbálom, ezért vagyok itt, vagy mi a fene. Szóval. A hangszeres alap egyfajta atmoszférikus, lassan hömpölygő metal, sok akusztikus betéttel, de a torzított részek sem klassz...
Facebook
Twitter