Shock!

június 06.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Kiju: Nothing To Play For

A Kijura először véletlenszerűen figyeltem fel, letöltöttem egy dalt, ami tetszett is. Később érkezett hozzám teljes verzió a tavalyi bemutatkozó korongjukból. Az olasz csapat '98 óta működik, egy demó után találtak rá a szlovák Metal Age kiadóra, akik megelőlegezték nekik a bizalmat.

megjelenés:
2002
kiadó:
Metal Age Productions
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 0 Szavazat )

Az infólapon a metalcore/neothrash címkét tüntették fel, ez nagyjából áll is a zenére. Mondjuk az első számban előfordulnak Machine Heades húzások, szóval van itt extrémebb metal vonal is. Az énektémákban is hozzák ezt a stílust, az agresszív üvöltés mellett dallamosabb megmozdulásokat is hallhatunk, na ez az, amit nem kellett volna még, a vokalista torka gyenge még a feladathoz.

Korrekten osztják a népet a lemezen, van itt súly dögivel, bólogatósak, ugrálósak a dalok, ha nagyon ki vagyok éhezve egy adag brutális zúzásra, le is vezethetem fölös energiáimat, míg hallgatom a lemezt. A zene amúgy sokkal inkább metalcore, mint thrash, mintha a Biohazard metalosabb részét összegyúrták volna a Machine Headdel, és mindezt nyakon legyintették volna a Fear Factory dallamaival. Persze sokkal-sokkal gyengébb kiadásban, mint az eredetiek. A hetes dal meg már tiszta nu metal szinte, rap-szerű vokalizálással, szinte látom, ahogy a zenészek derékszögben meghajolva pengetik a gitárjukat.

A furcsa az, hogy 2-3 dal erejéig akár még tetszeni is képes a dolog, a lemez első hallgatásakor még úgy gondoltam jó ez. Később még párszor beraktam, és szép lassan rájöttem, hogy túl sokat akartak a srácok, valami nagyon hibádzik még. Mondjuk a dalokból az a csipet zsenialitás, amitől megmarad valami a hallgatóban utána, nem csak az, hogy zsezsegtek a gitárok, a vokalista üvöltött, a dobos meg csépelte a cuccát. Pont ezen hiányosság miatt érzem céltalannak a dolgot, sőt, egyre inkább összefolynak a nóták, gyakorlatilag mintha egy szál ultrabrutális dal szólna végtelenítve. Itt is az lenne a megfejtés, hogy szépen ki kellene gyomlálni a cd-n található 11 dalt, és csinálni egy gatyalerohasztó 5 számos EP-t a maradék ötletből. A szövegek társadalomkritikusak, megmondják a tutit, ezzel nincs gond, bár sok újat sem mondanak.

Nos, kezdeti lelkesedésem (és pár hét) elmúltával azt kell, hogy mondjam, nagyon egysíkú még a Kiju, bár aki csak zúzni akar egyet, az akár azt erre a zenére is megteheti.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Wendigo - Budapest, Rocktogon, 2007. április 29.