Shock!

április 19.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Lost Horizon: A Flame To The Ground Beneath

A banda első albuma (Awakening the World) számomra azt sugallta: rejtezik további erő, fantázia a csapatban. Most elérkezett az idő, hogy a srácok bizonyítsák: nem hiába bíztam bennük. Az új korong egy meglehetősen hosszú, futurisztikus bevezetővel indul, majd megdörren a Pure - s megnyugodhatok. Megnyugodhatunk... A mjuzik továbbra is dinamikus, sodró, dallamközpontú. Igazi klasszikus power zengedez.

megjelenés:
2003
kiadó:
Music For Nations / MusiCDome
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 4 Szavazat )

Számomra a Lost Horizon fő ereje a kiváló énekesben, Daniel Heimanban, valamint a kiváltképp nagyszerű dallamokban rejtezik. Az énektémák önmagukban is nagyon kellemesek, csípem a gityóhangzást is - szóval vajmi kevés kivetnivalót tudok említeni a banda kapcsán. Lendületes, dobhártya-lebegtető, csembalós szintivel finoman aláfestett, masszív, bővérű nótákat nyomnak továbbra is, lankadatlan. Manapság egyre ritkábban találni olyan énekest, akinek jellegzetes hangja akár első hallás után is befészkeli magát az emlékezetünkbe és később is játszva felismerjük. Daniel időnként egekbe szökellő, erőteljes, fülbolyhokat simogató hangja, könnyed éneklési stílusa mindenképp figyelemre méltó. Az albumon rövidebb, egyszerűbb tételek épp úgy előfordulnak, mint 8 percet meghaladó nóták. Ez utóbbi pl. az időnként komoran málházó, máskor felpörgő Lost in the Depths of Me, vagy az eszeveszettül száguldó Cry of a Restless Soul. A Highlander a maga 12 percével a leghosszabb eposz az albumon. Óvatos, megfontolt kezdés után váltakozó ütemben adják elő a halhatatlan történetét - számomra kissé Manowar-ízűen... A kilenc nóta voltaképp csak hat, mert van ugye bevezetés, majd záró szösszenet, valamint a The Song of the Earth is csupán egy rövidke pilincka. Ám az album játékideje így is eléri a csaknem 53 percet.

Számomra a Lost Horizon továbbra is ott függ, a látóhatár tetején - de nem is csoda, hisz valósággal falom az efféle dallamközpontú, tempós, klasszikus metal albumokat. Nem szükséges folyton valami vakmerően újat, sosem hallottat kutatnunk. Nem kell szüntelen megváltani a világot. Aki beéri egy kicsit kevesebbel is, az bátran kémlelje a Lost Horizont. Hátha rátalál...

Miután halálra dicsértem, azért csak 8 pont, mert az előző szerintem jobb volt...

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Watch My Dying - Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont, 2007. március 23.