Shock!

augusztus 24.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Dream Theater, Dominici - Budapest, 2007. június 6.

Értem én, hogy új csendrendelet van hatályban a Városliget környékén, és a korábbi 11 óra helyett most már 10-kor be kell fejezni mindenféle hangoskodást a környéken, de egy cseppet azért akkor is problémás, hogy Charlie Dominicit és társait valamivel háromnegyed 7 után felzavarták a színpadra, miközben a plakátokon 7 óra szerepelt hivatalos koncertkezdésként...

 

 

időpont:
2007. június 6.
helyszín:
Budapest, Petőfi Csarnok
Neked hogy tetszett?
( 3 Szavazat )
Egyebekben kifejezetten rendes húzás volt Mike Portnoyéktól, hogy lehetőséget adtak a mostanában családi szálak miatt többnyire amúgy is Magyarországon élő első Dream Theater énekesnek és szólóbandájának ezzel a fellépéssel.

A Dominici lemezt még nem volt szerencsém hallani, de Charlie a hallottak fényében nem nagyon akart elszakadni a vastag gitárokkal teli progmetaltól, és hiába hagyott ki majdnem két évtizedet, még mindig fekszik neki ez a zenei közeg. A nem éppen langaléta fickó kicsit kilógott hosszú hajú, nagyon metalos külsejű zenésztársai közül, a hangja azonban ugyanolyan, mint ahogy azt a When Dream And Day Unite-on megszerettük – vagy talán még jobb is.Dominici

Olcsó és pofátlan trükk lett volna, ha elnyomnak valamit a legendás első Dream lemezről, így természetesen nem is tették: a saját dalok is kellően meggyőzőek voltak, Dominici fiatal zenésztársai pedig magabiztosan uralták a hangszereket, Charlie igyekezett előadni a konceptalbumot gesztusokkal is, volt, hogy a basszusgitáros lába között csúszott át poénból, vagy a deszkákon térdelve énekelt – noha sejtésem szerint még kevesen ismerhették nálunk a lemezét, így annak szöveges tartalmát sem. Mindenesetre tökéletes felvezetésnek bizonyultak a főattrakcióhoz, ezek alapján az albumot is biztosan meghallgatom majd.

A Dream Theater új lemeze, a Systematic Chaos sokkal jobban hallgattatja magát, mint az előző Octavarium, de összességében csak azt erősítette meg bennem, amit a legutóbbi anyag: a zenekarnak legalább 3-4 évet pihennie kellene. A többség borítékolhatóan nem fog egyetérteni velem, de igazából a koncertből is ezt szűrtem le. Kifejezetten jól indult a program az Overture 1928 – Strange Deja Vu kettőssel, bár itt már sejtettem, hogy nagyjából az előző napi linzi setlistet fogják játszani, és nem kapják elő a teljes Images And Wordsöt. Gyanúm a Take The Time-nál be is igazolódott, de nagyobb baj is akadt: itt már kifejezetten az volt a benyomásom, hogy automatára állva játszanak és agyban valahol egészen máshol járnak. Ráadásul tök fölösleges volt kihagyni egy egész verzét ebből a zseniális dalból, igazán semmi sem múlt volna rajta…Dream Theater

A zenekar még a színpadi elhelyezkedésben is a szokásos formát hozta. John Myung szinte észrevehetetlenül lecövekelt baloldalt, az ismét hosszú hajú John Petrucci a deszkák jobb féltekét foglalta el – egy félmosolyt sem láttam tőle az egész buli alatt, és nem is nagyon mozgott – , a háttérben felállított emelvényeken pedig Mike Portnoy és Jordan Rudess foglaltak helyet. James LaBrie nemcsak lefogyott, hanem kis szakállat is növesztett, és ő sem tűnt túl vidámnak, kábé öt mondatot beszélt az egész koncert során. A hangja egyébként rendben volt, bár legutóbb azért valamivel pontosabban és főleg nagyobb beleéléssel hozta magát. Néhol egy-két verzét Mike is átvállalt tőle, akinek alapvetően inkább nem kellene énekelnie, de érdekességnek végül is elment a dolog, ám most még valahogy ő is visszafogottabbnak tűnt, messze nem bohóckodott annyit, mint szokott. Az ütemeket azért természetesen úgy hozta, ahogy az elvárható tőle. Ez persze a többiekre is igaz, de hát a Dream Theatertől az lenne a furcsa, ha nem atommód feszesen, pontosan és tökéletesen játszanának.

Az elsőként előkapott új dal, a Constant Motion ugyan jóval metallicásabb az illendőnél, de ez a lemezen is nagyon tetszik és itt is ütött. Akárki akármit mond, jól áll a Dreamnek ez a vonal. Ugyanezt sajnos a Dark Eternal Nightról már nem ismételhetem el… Dream TheaterArra számítottam, élőben majd leesik, mit is akartak kihozni belőle, de ahogy itt elnyomták, az csak újabb adalék volt ahhoz, hogy ne szeressem ezt a nótát, különös tekintettel a beleerőszakolt fájdalmasan felesleges, erőltetett és önismétlő tekeréspárbajra. Érdekes, hogy az annak idején a banda megmentőjeként fogadott Rudess ma már néha inkább visszahúzó erőnek tűnik a Dream Theaterben, mint géniusznak: hangszínkészlete és játéka egyaránt baromi paneles az utolsó anyagokon, és ennek talán ez a dal a legkézenfekvőbb példája. Még jó, hogy utána a briliáns Endless Sacrifice-ot játszották, amit a közönség hatalmas ovációval fogadott, az octás I Walk Beside You erőltetését ellenben megint nem tudtam mire vélni. Nem az a bajom vele, hogy popnóta, mert ettől még simán lehetne jó, de sajnos nem az. Arról nem is beszélve, hogy LaBrie is fülbántóan hamis volt benne itt-ott.

A Rudess rövid kis játékából kibontakozó Surrounded extended verziója azért ismét visszahozta a lelkesedésemet, élőben a Panic Attack is működőképes, a Systematic Chaos Forsakenje pedig kifejezetten kellemesen készítette elő a Home-ot. Ez egyértelműen a koncert abszolút csúcspontját jelentette, a közönség reakciójából ítélve nemcsak számomra. Pont valami olyan drámaiságot hiányolok a mai dalaikból, mint ami ebben is van… A normál játékidő itt véget is ért, a kötelező ráadás pedig a Spirit Carries Onnal kezdődött. Tudom, kössem fel magamat, de akkor is az az igazság, hogy a szokásos nagy öngyújtózás és össznépi együtténeklés sem tudott soha meggyőzni arról, hogy ez egy annyira jó szám lenne. A Scenest egyvégtében hallgatva álomszerűen tökéletes, de onnan kiragadva kifejezetten jellegtelen. A hangulat azért most is elvitte. Ezután jött az újkori Dream legnagyobb koncertslágere, az óriási As I Am, majd zenekar el, mindössze 110 perc után. Ez az ő mércéjükkel mérve kifejezetten kevés, még akkor is, ha a mostani nem An Evening With…-, hanem hagyományos turné.

Setlist:

Overture 1928
Strange Deja Vu
Take The Time
Constant Motion
Dark Eternal Night
Endless Sacrifice
I Walk Beside You
Surrounded
Panic Attack
Forsaken
Home
---
The Spirit Carries On
As I Am

Programokon kötözködni tipikus surmóság, pláne, hogy nem először láttam őket és minden turnén több setlisttel operálnak, de engedtessék meg, hogy halkan megjegyezzem: cseppet nonszensz, hogy egyetlen hangot sem játszottak az Awake-ről és a Change Of Seasonsről, de igazából a Six Degrees Of Inner Turbulence ignorálását sem tudom mire vélni. Ha meg már mindenáron akkora igényük volt a szellős slágerességre, az Ájvóóókbiszááájdjúúú helyett szívesebben hallgattam volna valamit a Falling Into Infinityről. Ha már Dominici is itt volt, nagyon nagy – és ráadásul teljesen természetesen adódó – dobás lehetett volna valamit eljátszani az első anyagról vele közösen, de ezt sem lépték meg. Akárcsak legutóbb, ezúttal is hanyagolták egyébként a túlpörgetett egyéni megmozdulásokat, amit nem is igazán bántam a rövid műsoridő miatt.

A Dream Theatert mindig jó látni, most is az volt, a jelenlévő közel teltháznyi közönség mindent meg is tett azért, hogy remekül szórakozzon, és ez így is van rendjén. Bizonyára nagyon bánnám utólag, ha nem megyek ki erre a koncertre, sőt, legközelebb is ott leszek, ha jönnek, de az öt budapesti buli közül eddig egyértelműen ez volt a legkevésbé erős. Csak ismételni tudom magamat: pihenjenek néhány évet, töltődjenek fel, aztán csináljanak egy kreatív, friss ötletekkel teli lemezt, egy olyat, hogy utána az aktuális koncertbeszámolóban azon fanyalogjak, hogy nem játszottak róla többet. Meggyőződésem, hogy bennük van még legalább egy ilyen szintű anyag.

Fotó: Valentin Szilvia

További fotók:
Dominici
Dream Theater

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.