Ez a veterán csapat negyedik albuma, a harmadik a Metal Blade kiadónál, és azt már a borító és a szövegek ismeretében meg lehet állapítani, hogy nem barátkoztak meg igazán a kereszténységgel legutóbbi albumuk óta sem. A borító egyébként Andreas Marschall munkája, és remekül sikerült, bátran lehet vele riogatni vallásos ismerőseinket.
Ami első hallgatásra feltűnt, az az, hogy valami eszméletlenül sötét, gonosz atmoszférát hoz létre a hangzás, a pincébe hangolt gitárok (Robert Vigna és Thomas Wilkinson), valamint Ross Dolan hörgése, emellett Alex Hernandez dobolása is remekül illeszkedik a zenébe. Rengeteg a nyújtás, üveghang, disszonáns riffek, ezzel is fokozva a gonosz hangulatot. Kevés igazán gyors rész van, inkább a középtempó dominál, de néha teljesen belassulnak, a váltásokra is kitűnőek. Elsőre talán kicsit zavarosnak is tűnhet pár részlet, de egy-két hallgatás után összeáll egy rendszerbe, és akkor lehet igazán ráérezni a hangulatra, ami szerintem ennek az albumnak a legnagyobb erőssége. Ami a leginkább bejön, az talán az Unpardonable Sin, a Lost Passion, és a címadó, de ugyanígy kiemelhetném bármelyik másikat is, igazi gyenge pontja nincs az albumnak.
Ez az album számomra 2000 egyik legjobbja a Morbid Angel mellett.
