Shock!

július 04.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Roxette, Eskobar - Budapest, 2015. május 19.

roxette_k2015_01Az egyszeri sajtós az állát vakargatva keresi a rárepülési szöget egy Roxette koncertre 2015-ben, de jellemzően aligha találja meg azt a nézőpontot, ahonnan mindez majd a kívülállók, vagy legalább a maga számára izgalmassá tehető. Elhatározza hát, hogy cifrázás nélkül egyszerűen élvezni fogja kamaszkora legszebb dalait ezen a kora nyári estén, és ha bántja is közben valami nem várt baki, ráfogja, hogy elfelejtett ezzel foglalkozni, miközben éppen felkapaszkodott a Joyride-ra. Azután, kilenc óra után pár perccel a stáb egyik tagja kézen fogva felvezeti a színpadra Marie Fredrikssont, és ez az a pillanat, ahol nagyjából el lehet dobni a (nem létező) jegyzetfüzetet. Amit látunk, az egyfelől vegytiszta szórakoztatás, másrészt harc az életben maradásért.

időpont:
2015. május 19.
helyszín:
Budapest, Papp László Budapest Sportaréna
Neked hogy tetszett?
( 37 Szavazat )

Ahogy láttam, meglepődtünk páran, amikor a meghirdetett nyolc órára fordulva továbbra is letakarva maradtak a színpadra sorakoztatott hangszerek, majd a nézők elé három svéd legény huppant le, akik ráadásul kollektíven a vállalhatatlan Eskobar névre hallgattak. Első blikkre persze jött az obligát „kik ezek?" kérdés, de aztán a többséggel együtt kapcsoltunk, hogy 2000 környékén alapvetően süket kellett, hogy legyen, aki nem futott bele valahol a Someone New tinglitangli slágerébe. Akkor még talán nem így hívták, de indie popban utazik a banda, annak is a legfeljebb tábortűz mellett, beborozva izgalmas válfajában. A trió tehát látott már szebb napokat is, de mindenképpen több elismerést annál, mint amennyit a budapesti kisember rájuk áldozott. Egészen tökéletesen feleslegesek voltak ide, ennél több helyet én sem pazarolnék rájuk.

roxette_k2015_02

A Roxette bő másfél óráját – éppen a fent elmondottak okán – nem lehet csupán a lelazult nosztalgia szemüvegén keresztül szemlézni. Egyfelől egyértelmű volt, hogy a 30 éves jubileum tiszteletére milyen jellegű szettre lehet számítani, a 17 eljátszott dal háromnegyedét alighanem bárki kapásból tollba mondta volna. Eleve, aki másért jött ide, mint hogy majd a Dangerousra vagy a Lookra csapatja, az valószínűleg pusztán kötözködni érkezett, tehát a véleménye eleve figyelmen kívül hagyható, hiszen neki nyilván semmi sem lett volna elég jó. Bár extrák híján is meggyőző volt a kiállított fénytechnika, nem volt ez egy különösebben a látványra kihegyezett produkció, ami viszont a résztvevők energiatartalékainak dicsérete, hiszen gyakorlatilag az ő lelkesedésük, fittségük vitte el a hátán a bulit. Az 56 éves Per Gessle egészen konkrétan kortalannak tűnt, de a nyolcvanas évekből teleportált szólógitáros fazon (aki a koncert utolsó harmadában az Omega Gyöngyhajú lány című örökzöldjét pengette el gesztusérték-jelleggel), valamint a mindenhol kisegítő háttérvokálos leány is elképesztő pörgésben járta a színpadot.

roxette_k2015_03

Elgondolkodtam pár percre azon, hogy mennyivel lett volna helyénvalóbb, hogy ha az agydaganat szövődményeivel folytatott évtizedes küzdelmében láthatóan lassan alulmaradó, végig székbe kényszerített Marie mellett a többiek is ülve, szolidan nosztalgiáznának, de ezt a témát valószínűleg ők is megvitatták már, és arra a döntésre jutottak, amit itt láthattunk. Összességében az egész fellépésnek annyira pozitív, a konzervszürkeségből kiemelő hatása volt, hogy szívesebben éltem volna meg egy nyári fesztiválon, a szabad ég alatt, az élményt az Aréna zárt ridegsége most inkább csak visszafogta. A produkció pedig azzal együtt is tökéletesen vállalható, lendületes (és naprakészen megszólaló!) volt, hogy Marie sem hangban, sem jelenlétben nem tudja felvenni már a ritmust, nélküle viszont az egész felhajtás kábé értelmetlennek tűnt volna. Az ő küzdelme helyezi egy másik dimenzióba ezeket a fellépéseket, ahol minden tus valahol az ő személyes diadala is. A dalok pedig örökérvényűek, ezt a termet lazán megtöltő sorstársaimnak aligha kell különösebben bizonygatnom.

roxette_k2015_04

A koncert fő tanulsága számomra, hogy a Roxette továbbra is a piacképes szórakoztató intézmények egyike, az ő esetükben egy fájdalmas, de éppen ettől rendkívül tanulságos csavarral. Marie Fredriksson és Per Gessle egyértelműen előre menekül az elkerülhetetlen vég elől. Ezt nevezem én ünnepi estének.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.