Shock!

július 21.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Fear Factory: Genexus

0612genexusSoha, egyetlen pillanatra sem gondoltam, hogy a Fear Factorynek könnyű dolga lenne. A Los Angeles-i terminatormetalosok első két albuma olyan szinten előzte meg a korát, hogy azokra utána már semmiképpen sem lehetett volna gombot varrni, és emiatt tulajdonképpen semmi csoda nincs a Demanufacture utáni egy helyben topogásban. Mert szépíteni persze lehet a helyzetet, de a lényeg ettől még változatlan: akadtak tapogatózásaik erre-arra, a jellegzetes összetevők aránya, sőt, a felállás sem volt mindig ugyanolyan, de a banda 1995 óta ezeket tekintetbe véve sem eszközölt lényegi előrelépést, miközben a tábor a mai napig valami elementárisat várna tőlük a kezdés miatt. Ezen a téren a Genexus sem hoz újat: a zenekar nem szakított a formulákkal, ugyanúgy hozzák a saját paneleiket, mint többé-kevésbé mindig. Viszont a legutóbbi anyagnál mindenképpen jobb lett ez az album.

megjelenés:
2015
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 52 Szavazat )

Mielőtt még bárki is ezt hinné, nekem korántsem a dobgép volt a bajom a The Industrialisttel. Sőt, tegyük a kezünket a szívünkre: mivel a Fear Factory dobjaival bevallottan mindig volt több-kevesebb buherálás, ha Dino Cazaresék nem jelentik be legutóbb előre, hogy a Mechanize-on jól bevált Gene Hoglan helyett Dr. Avalanche játszik majd a 2012-es lemezen, szerintem a kutyának sem tűnt volna fel a dolog. Engem sokkal inkább a fantáziátlanság, a dögunalom, a dalok középszerű volta zavart a The Industrialistben. A felszínen persze akkor sem csináltak mást, mint előtte, viszont a számok szerintem gyengébbre sikeredtek, mint korábban gyakorlatilag bármikor: pár kivételtől eltekintve olyan benyomást keltett az album, mintha az évek során fiókba zárt töltelékekkel pakolták volna tele. Ezzel szemben a Genexus mindenképpen előrelépést jelent, bár azért ez az album sem megy csodaszámba. A banda – amely ma már tulajdonképpen csak Dinót és Burton C. Bellt jelenti – leszállított egy újabb adagnyi dalt, amit a diehard fanok bizonyára elégedetten hallgatnak majd. És lehet, hogy végső soron tényleg nincs is szükség ennél többre.

Ennyi év után nehéz mit írni a Fear Factoryről, hiszen mindenki ismeri a stílus sarokpontjait Dino védjegyszerű, a kerepelő kétlábdobokhoz passzintott zúzdariffelésétől kezdve az ordító és dallamos vokálok kettősségén át a sci-fi effektekig, szolid elektro-színezésekig. A Genexus mindent megbízhatóan fel is villant is ebből a fegyvertárból, és összességében valahol középúton helyezkedik el a kifejezetten súlyos, kegyetlen Mechanize és az egy fokkal dallamosabbra vett anyagaik között. Hangzás terén a 2010-es album mindenképpen jobb volt ennél, de az Industrialisthez képest sikerült előrelépniük – ez jó. Az kevésbé, hogy Burton hangja ma már stúdiós mankókkal megtámasztva, effektekkel elfedve-feljavítva is egyre feltűnőbben gyengélkedik: nyilvánvalóan erőtlenebbek az üvöltései, mint régen, a dallamoknál meg szinte mindig drukkolsz, hogy sikerüljön kitolnia őket viszonylag tisztán. (Az persze nem kérdés, hogy élőben továbbra is minden egyes sorral szemben alulmarad majd a harcban.) De ha szereted a bandát, jótékonyan szemet hunysz majd efelett, ha meg nem, úgyis tökmindegy.

A dalok között pedig most is akadnak jól elcsípettek és alapjáratosabbak, de ez is így volt 1995 után mindegyik lemezükön, szóval az sem lephet meg senkit, hogy a Fear Factory ír töltelékeket is. Mindenképpen az erős pillanatok közé sorolom a lemez indítását a már-már meglepően nagyívű intróból kibontakozó Autonomous Combat Systemmel, bejön a fogós refrénnel operáló, klipesített Dielectric is, és a szellősebb megközelítésében, hangulatában egyaránt a Digimortal-érát idéző Soul Hacker sem rossz. A pofás gitártémákkal ellátott címadó is tetszik, a szintén dallamosabb, a banda szintjén slágerformátumúnak számító Regenerate meg egyenesen a legjobban elkapott új téma szerintem, fogósak a dallamai, perfekt a felépítése, tényleg ott van a szeren. Szintén nagyon rokonszenves az Expiration Date című szokásos záróeposz, amely már-már meglepően popos dallamvilággal operál – persze a banda összekeverhetetlen hangzásképébe illesztve –, de ez a new wave-es gyökerű vonal sem új náluk, és jól is áll nekik, bár azért szokás szerint túlhúzzák egy cseppet a finálét. A modernebb, tördelt – néhol pikáns módon már a Fear Factory-követőket idéző – témákkal is operáló Church Of Executionből viszont sokkal többet is ki lehetett volna hozni ennél, a Battle Of Utopia pedig Burt refrénben produkált, már-már kínosan iskolás dallamvezetése miatt marad léc alatt. Az Adonize vagy a Protomech meg tipikusan olyan nóták, amiket csak úgy kiköpött a gépezet: nem rosszak, de nincs is bennük a világon semmi plusz. A csak bónuszként elsütött, melodikus-hangulatos-hömpölygős-utaztatós, hangszerelésileg is pofás Enhanced Reality szerintem mindegyiknél lényegesen izgalmasabb és erősebb, lehet, hogy inkább ezt kellett volna feltenni a normál verzióra valamelyik helyett. Ugyanakkor azt sem kerülhetem meg, hogy azért a jó daloknál is hallottunk már sokkal jobbakat a Fear Factorytől. De hát ez már csak így megy, hiszen Dino és Burt is egyre jobban közelít az ötvenhez, rég túlléptek már a saját kreatív zenitjükön.

A Genexus egy újabb Fear Factory-lemez a sorban, nem több és nem is kevesebb ennél: vállalható, hallgatható, de nem kiemelkedő, és nem is különösebben fontos album a 2015-ös felhozatalban.

 

Hozzászólások 

 
+3 #25 Scud 2015-08-18 07:49
Jó rég nem hallgattam Fear Factory-t, de ez most betalált. A Csörcs of Ekszekjúsönt kb. 17-szer hallgattam meg egymás után.
Idézet
 
 
+1 #24 bjorn 2015-08-17 09:11
Idézet - matheusthemaggo t:
Szerintem színvonalban a Mechanize és a Transgression között helyezkedik el a lemez, a The Industrialist meg említésre sem méltó. Instrumentálisa n egészen tetszik ez az új, de Burton vokáljai gyakorlatilag élvezhetetlenné teszik számomra. Ha Dino magával hozta volna Tommy Vext-et vagy Travis Neal-t a Divine Heresy-ből akkor igazán nagyot léphetne előre a FF, így viszont csak a korai lemezek árnyékában fognak bujkálni.

Marmint Mechanize es Archetype. Nem? A Transgression eleg rossz volt csak azert gondolom.
Idézet
 
 
+3 #23 shmonsta 2015-08-17 00:02
Idézet - matheusthemaggo t:
Idézet - RobertThorn:
Nemár, de most komolyan, ilyenen hogy lehet akár csak egy tizedmásodperci g is elmélkedni, hogy Fear Factory zenekar Harang úr nélkül - még ha vitathatatlanul kész tény, hogy teljesen alkalmatlan arra, hogy dallamosan énekeljen élőben?

Ezzel a lendülettel még mit szándékoznátok megnézni a jövőben? Hetfield nélküli Metallicát, Kirk nélküli Crowbart, Axl nélküli Gunst vagy Megadeth-et Mustaine nékül?..


A kérdésedben ott van a válasz. Egyébként ha nem erőltetné a tisztákat, hanem végigordibálná a lemezt, akkor sokkal hallgathatóbb lenne (mondom ezt úgy, hogy általában én vagyok az, aki védelmébe veszi a tisztákat az ordítások között).
Amúgy a felsoroltak bármelyike jobb Burtonnél, mint hangilag, mint frontemberileg. Mondjuk a Megadeth-et sosem fogom megszeretni, pont Mustaine miatt.


Mondjuk a feldobott kérdés szempontjából teljesen irreleváns, hogy ki jobb énekes vagy frontember. Az emblematikusság ról van szó, az meg elvitathatatlan mindegyiknél.
Idézet
 
 
+1 #22 matheusthemaggot 2015-08-16 14:30
Idézet - RobertThorn:
Nemár, de most komolyan, ilyenen hogy lehet akár csak egy tizedmásodperci g is elmélkedni, hogy Fear Factory zenekar Harang úr nélkül - még ha vitathatatlanul kész tény, hogy teljesen alkalmatlan arra, hogy dallamosan énekeljen élőben?

Ezzel a lendülettel még mit szándékoznátok megnézni a jövőben? Hetfield nélküli Metallicát, Kirk nélküli Crowbart, Axl nélküli Gunst vagy Megadeth-et Mustaine nékül?..


A kérdésedben ott van a válasz. Egyébként ha nem erőltetné a tisztákat, hanem végigordibálná a lemezt, akkor sokkal hallgathatóbb lenne (mondom ezt úgy, hogy általában én vagyok az, aki védelmébe veszi a tisztákat az ordítások között).
Amúgy a felsoroltak bármelyike jobb Burtonnél, mint hangilag, mint frontemberileg. Mondjuk a Megadeth-et sosem fogom megszeretni, pont Mustaine miatt.
Idézet
 
 
+4 #21 M.L. 2015-08-16 09:44
Hárdkór FF-rajongóként kaptam egy erős lemezt, de kicsit én is többre számítottam. Ha az egész lemez olyan lenne, mint a címadótól a záróig, akkor leszakadt volna az arcom. A lemez első fele miatt csak megcibálódott. Nekem vastag 8/10. Nagy versenyben van a High on Fire-rel az Év Lemezéért.
Idézet
 
 
+9 #20 Dead again 2015-08-15 22:44
Nekem már első hallgatásra simán egy 8,5 volt, utána pedig csak feljebb jutott. Most már 10/10. Olyannyira, hogy már megkapta tőlem az " Eddig az Év Lemeze " titulust is (eddig a Salvus - Lélektartó lemeze volt az). Bitang, sokkal jobb, mint az előző lemez.

Egyetlen egy gyenge momentuma van csak a lemeznek számomra: a tiszta ének gyengülése már erősen észrevehető. De hát senki nem marad huszonéves, érthető.
Idézet
 
 
+4 #19 P.R. 2015-08-15 21:54
Az előző 4-5 lemezből lehetne csinálni egy k....a jó albumot. Mindegyiken van 2-3 tök jó szám. De a többi inkább töltelék.Lehet utálni , de ez a véleményem.
Idézet
 
 
+6 #18 drughi 2015-08-15 21:31
Azért a Demanu után az Obsolate még mindig simán korszakalkotó lemez. Azon kivül hogy csak 10 pontos dalok vannak rajta, elfordultak egy organikus sound felé ami egy Demanu után mindenképpen bátor szándék volt. És emellé jött Burton koncepciója, a szövegek. Zseniális. De utána valóban kissé leáldozott nekik, uttörőkből követökké váltak (numetal láz ugye) bár én a Digimortal/Archetype-t is imádom. Transgressiont akkoriban nem tudtam annyira megszeretni mert bár voltak nagyon jó pillanatai azért az a pár fekete folt lerombolta az összképet. De az az irány maradhatott volna mert az új Dinós éra már korántsem olyan érdekes/erős. Még a Mechanize sem, úgy hogy azt tartom a legerősebbnek a 3 új közül. Mindegyik ugyanolyan, nincs karaktere mint az azelöttieknek. Annyi a különbség köztük hogy az egyiken jobb, a másikon rosszabb számok vannak de az összkép ugyanazokat a paneleket láttatja. Egy abszolút esélytelen reunion menthetné meg a csapatot, Burton az utolsó felismerhető karaktere a zenekarnak.
Idézet
 
 
+10 #17 Chris92 2015-08-15 15:05
Ritka alkalmak egyike, amikor nem értek egyet az egyébként jól megírt kritikával. Szerintem ez egy marha jó lemez lett, sokkal jobb mint az Industrialist. Az Obsolete/Digimortal hangzását viszi tovább miközben az FF-re jellemző stílusjegyek is megmaradnak. Sokaknak kicsit idegen lesz ez a tiszta vokálra meg kevesebb darára épülő zenei megoldások, amikkel Burton és Dino itt dolgozik, nekem nagyon működött és a dalok szépen másznak bele a fülembe.
Idézet
 
 
-1 #16 P.R. 2015-08-15 12:58
Még nem tudom hányadán állok ezzel az új albummal. Egy kicsit többet vártam az előzetes alapján.
Idézet
 
 
+4 #15 shmonsta 2015-08-15 01:29
Burton nélküli FF :)
Idézet
 
 
-1 #14 Slavestate 2015-08-14 22:22
Egyetértek a véleményeddel, de tartom a sajátomat is. Burton hozza az FF szellemi részét és ezt nyilván egyik Divine Heresy-énekes sem hozná úgy mint ő, és a korai időkben tényleg pótolhatatlanna k tűnt Burton. De szerintem ezen már túl léptek, és ideje lenne fejlődni, mert sokunknak már kicsit unalmas. Bár az is lehet, hogy egyszerűen csak jobban bejön a DH, mint a FF.

Az a baj, a Fear Factory nagyon korán elkapta a saját stílusát, hangzását. Az eszköztárukon sokat nem is tudnának variálni úgy, hogy az úgy szóljon, hogy egyszerre Fear Factory, másrészt pedig baromi új is legyen már. A legutolsó ilyen a Transgression volt, amikor tényleg visszafordultak a new wave hatásaikhoz is, és többet építettek be belőle a dalaikba, mint korábban bármikor. Csak az az irány már nem forrhatta ki magát időben - számomra például, ha azon felállással maradnak azon az úton, jobbnak is láttam volna, mint ami most Dino-val van jelenleg. (Az Archetype pl. nálam a második legjobb FF lemezzé vált, a Transgression is szerethető, ahhoz képest, hogy vannak rajta gyenge momentumok).
Burton helyettese...ha így is lenne, nekem elég meredek elképzeléseim is vannak. Pl: Gary Numan.vagy Jaz Coleman. Szerintem az totál egyedi lenne, de mégis valahol Fear Factory.s is, hiszen belőlük is táplálkozott a zenekar. De akár Justin Broadrick is szóba jöhetne, még ő lenne talán a legtesthezállób b.
Idézet
 
 
+11 #13 RobertThorn 2015-08-14 21:12
Nemár, de most komolyan, ilyenen hogy lehet akár csak egy tizedmásodperci g is elmélkedni, hogy Fear Factory zenekar Harang úr nélkül - még ha vitathatatlanul kész tény, hogy teljesen alkalmatlan arra, hogy dallamosan énekeljen élőben?

Ezzel a lendülettel még mit szándékoznátok megnézni a jövőben? Hetfield nélküli Metallicát, Kirk nélküli Crowbart, Axl nélküli Gunst vagy Megadeth-et Mustaine nékül?..
Idézet
 
 
+1 #12 matheusthemaggot 2015-08-14 19:04
Idézet - Slavestate:
Idézet - matheusthemaggo t:
Szerintem színvonalban a Mechanize és a Transgression között helyezkedik el a lemez, a The Industrialist meg említésre sem méltó. Instrumentálisa n egészen tetszik ez az új, de Burton vokáljai gyakorlatilag élvezhetetlenné teszik számomra. Ha Dino magával hozta volna Tommy Vext-et vagy Travis Neal-t a Divine Heresy-ből akkor igazán nagyot léphetne előre a FF, így viszont csak a korai lemezek árnyékában fognak bujkálni.


Szerintem Burton nélkül nem lenne már Fear Factory. Hiába nem a legjobb vokalista, de ő hozza az egészbe a new wave hatásokat, a sci-fi szövegeket, a lelke az egész Fear Factory-nek. (Dino-val ellentétben is, hiszen nélküle is ment a zenekar jó ideig és nem is rosszul.). A két Divine Heresy tag lehet jobb énekes élőben, de hogy velük nem lenne ilyen hangulata és karizmája sem a Gyár zenéjének, az szerintem borítékolható, ismerve a Divine Heresy lemezeit is.

A lemezhez: nem lett rossz számomra, bár tény, hogy voltak erősebb dalaik is korábban, viszont az FF hangulat még mindig nagyon jól esik. Kár, hogy a kritikában nem volt vélemény Mike Heller teljesítményérő l, vagy hogy Deen Castronovo melyik dalban tűnik fel, de a lényeg úgy is az, hogy most azért volt köze a dobokhoz emberi végtagoknak is.


Egyetértek a véleményeddel, de tartom a sajátomat is. Burton hozza az FF szellemi részét és ezt nyilván egyik Divine Heresy-énekes sem hozná úgy mint ő, és a korai időkben tényleg pótolhatatlanna k tűnt Burton. De szerintem ezen már túl léptek, és ideje lenne fejlődni, mert sokunknak már kicsit unalmas. Bár az is lehet, hogy egyszerűen csak jobban bejön a DH, mint a FF.
Idézet
 
 
+7 #11 Draveczki-Ury Ádám 2015-08-14 15:05
Idézet - queensryche999:
bár abban igazad van, hogy manapság egy FF típusú zenében, ahol amúgy is editálják a dobot kevésbé számít.

Pontosan erre céloztam. Azzal a kiegészítéssel, hogy a Fear Factory már a Demanufacture idején sem csinált titkot belőle, hogy buherálták a dobokat, pedig az ilyesmi akkoriban még halálos bűnnek számított az igazhitű, Joey DeMaióért a barikádokra hágó metalosok körében (mármint beismerni - régen is trükközött mindenki, ahol csak lehetett). A lényeg annyi, élőben vissza tudják-e adni. Márpedig Raymond is jó volt koncerten, és Heller is jó (Hoglannel nem láttam őket, de hát nála aligha van kérdés).
Idézet
 
 
+1 #10 queensryche999 2015-08-14 14:25
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
szerintem tökmindegy, ki vagy mi dobol fel egy FF-lemezt, a végeredmény ebből a szempontból mindig hasonló, maximum a tudat számíthat. :) én biztos nem mondanám meg ismeretlenül száz százalékos bizonyossággal, hogy ez most egy dobgép, Mike Heller, Raymond Herrera, Gene Hoglan vagy Deen Castronovo, de szerintem más sem nagyon.


Hm, szerintem azért nem tökmindegy, bár abban igazad van, hogy manapság egy FF típusú zenében, ahol amúgy is editálják a dobot kevésbé számít.
Idézet
 
 
+8 #9 Draveczki-Ury Ádám 2015-08-14 13:23
Idézet - Slavestate:
Kár, hogy a kritikában nem volt vélemény Mike Heller teljesítményérő l, vagy hogy Deen Castronovo melyik dalban tűnik fel, de a lényeg úgy is az, hogy most azért volt köze a dobokhoz emberi végtagoknak is.

Direkt kerültem a témát, pont azért, amit leírtam a dobgép-kérdés kapcsán: szerintem tökmindegy, ki vagy mi dobol fel egy FF-lemezt, a végeredmény ebből a szempontból mindig hasonló, maximum a tudat számíthat. :) Erre amúgy pont a Castronovo-féle Soul Hacker világít rá a legjobban - én biztos nem mondanám meg ismeretlenül száz százalékos bizonyossággal, hogy ez most egy dobgép, Mike Heller, Raymond Herrera, Gene Hoglan vagy Deen Castronovo, de szerintem más sem nagyon.
Idézet
 
 
+8 #8 Slavestate 2015-08-14 13:13
Idézet - matheusthemaggo t:
Szerintem színvonalban a Mechanize és a Transgression között helyezkedik el a lemez, a The Industrialist meg említésre sem méltó. Instrumentálisa n egészen tetszik ez az új, de Burton vokáljai gyakorlatilag élvezhetetlenné teszik számomra. Ha Dino magával hozta volna Tommy Vext-et vagy Travis Neal-t a Divine Heresy-ből akkor igazán nagyot léphetne előre a FF, így viszont csak a korai lemezek árnyékában fognak bujkálni.


Szerintem Burton nélkül nem lenne már Fear Factory. Hiába nem a legjobb vokalista, de ő hozza az egészbe a new wave hatásokat, a sci-fi szövegeket, a lelke az egész Fear Factory-nek. (Dino-val ellentétben is, hiszen nélküle is ment a zenekar jó ideig és nem is rosszul.). A két Divine Heresy tag lehet jobb énekes élőben, de hogy velük nem lenne ilyen hangulata és karizmája sem a Gyár zenéjének, az szerintem borítékolható, ismerve a Divine Heresy lemezeit is.

A lemezhez: nem lett rossz számomra, bár tény, hogy voltak erősebb dalaik is korábban, viszont az FF hangulat még mindig nagyon jól esik. Kár, hogy a kritikában nem volt vélemény Mike Heller teljesítményérő l, vagy hogy Deen Castronovo melyik dalban tűnik fel, de a lényeg úgy is az, hogy most azért volt köze a dobokhoz emberi végtagoknak is.
Idézet
 
 
+6 #7 lcs 2015-08-14 12:29
A The Industrialist albumot max. egyszer hallgattam meg. Nos, ezt már kb. háromszor... nekem tetszik, szerintem összekapták magukat erre a lemezre. Nálam olyan 8,5/10.
Idézet
 
 
+1 #6 matheusthemaggot 2015-08-14 12:03
Szerintem színvonalban a Mechanize és a Transgression között helyezkedik el a lemez, a The Industrialist meg említésre sem méltó. Instrumentálisa n egészen tetszik ez az új, de Burton vokáljai gyakorlatilag élvezhetetlenné teszik számomra. Ha Dino magával hozta volna Tommy Vext-et vagy Travis Neal-t a Divine Heresy-ből akkor igazán nagyot léphetne előre a FF, így viszont csak a korai lemezek árnyékában fognak bujkálni.
Idézet
 
 
+2 #5 bjorn 2015-08-14 08:20
Szinte teljesen egyetertek a kritikaval. Az eleje jol indul amugy, de aztan elfogy a lendulet ugy a 4.-5. dal fele. Meg van egy par resz ahol ez a Terminator szinti baromi ocska/olcso hangzasu. Kb. csak azert van ott hogy Burton hangjanak adjon mankot.
Idézet
 
 
+8 #4 edgecrusher 2015-08-13 16:12
:) Jó, nagyon jó :) Nekem elég fontos album ez az éves felhozatalban.
Idézet
 
 
+6 #3 Benya 2015-08-13 13:23
Nálam is lazán 9-10-es! Komolyan mondom az Industrialist után semmi jóra nem számítottam, gondoltam ezt is végig darálja Dino aztán se eleje, se vége... Ehhez képest nagy eltalálták, néhol nosztalgiás hangulatot idézet, ahogy a cikk írója is említette Digimortal-os.
Idézet
 
 
+9 #2 Robidog1984 2015-08-13 13:04
Kicsit keveslem a hét pontot nálam nagyon betalált simán év végi top tízes!
Lazán egy kövér kilences!
Idézet
 
 
+5 #1 homme 2015-08-13 12:50
Régen minden jobb volt, a Fear Factory is!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.