Shock!

július 08.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Overkill: The Grinding Wheel

overkill_cAz Overkill nem kimondottan a meglepetések csapata, ugyanakkor néha kicsit mégis képesek rácáfolni a várakozásokra. Mert ugyan egyik lemezük sem pont ugyanolyan, mint az előző – maximum a felületes szemlélőnek, lásd még mondjuk az AC/DC vagy a Motörhead esetét –, a The Grinding Wheel esetében mégis nagyobb a differencia az utolsó néhány műhöz képest. Pedig az elsőként megismert, a novemberi budapesti bulin is elnyomott Our Finest Hour alapján arra lehetett számítani, hogy újabb gyors, thrashes anyag született, bár a refrén abban is melodikusabb volt a banda sokéves átlagánál. Nos, a teljes művet illetően némi sarkítással azt mondhatom: az Our Finest Hour a dallamosság, nem pedig a tempók tekintetében volt irányadó. Most is írtak mindenféle dalt, összességében azonban régóta nem tettek fel egy albumukra ennyi lassabb, hangulatosabb témát.

megjelenés:
2017
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 39 Szavazat )

A némiképp más megközelítést már az óriási Mean, Green, Killing Machine is tökéletesen példázza: a jellegzetesen pulzáló D.D. Verni-basszusfutamokra rákanyarított staccatós-groove-os kezdés eleve a húsz évvel ezelőtti érára utal vissza, az igazi meglepetés azonban a középrész meglassulása, ahol Blitz a lehető legdallamosabb formájában kanyarít óriási, heroikus melódiákat az alapokra, majd egy nyíltan Sabbath-ízű döngöléssel folytatják gyors középtempóban, Bobby pedig továbbra is hatalmasat alakít. Hét és fél perces dal, mégis egy szemvillanás alatt tovaröppen – óriási nyitás, minden ízében klasszikus Overkill, mégis önálló karaktere van, pont ilyet és pont így sosem hallottunk még a csapattól.

Mint említettem, az album összességében elég változatos, ennek megfelelően most is akadnak a dalokban tipikus, koffeintúladagolt Overkill-istrángszaggatások, de az Our Finest Hour mellett csak a Red White And Blue-t sorolnám tokkal-vonóval együtt erre a vonalra. A Goddamn Trouble például szintén gyorsabb darab, mégsem túlfeszített, sokkal inkább azt a lazább, enyhén crossoveres, groove-osan tempós irányt hozza, ami amúgy a kezdetektől fogva jellemző volt rájuk. Ugyanilyen zakatolósabb, adrenalin-pumpáló darab a Shine On is, ahol Blitz ismét egészen nem tipikus énekdallamokkal rukkol elő, a sejtelmesen leállós betét pedig újfent telitalálat. De ugyanígy csavarnak egyet a védjegyszerű gyorsulásokon a The Wheelben is, a fejszaggató, kalapáló riffekre épített, de doomosabb átvezetéseket is hozó The Long Road pedig akár a The Killing Kind lemezen is szerepelhetett volna.

Ugyanígy a súlyosan radírozó indításból kibontott, egyszerre erőteljes és roppant dallamos Let's All Go To Hades is csontra a '90-es évek Overkilljét hozza, a Come Heavy pedig egyenesen a méltatlanul alulértékelt, ám tízpontos I Hear Black albumra mutat vissza vaskohóban fogant, iommista riffelésével, hatalmas groove-jával. Hosszú évek óta vártam már a bandától egy újabb ilyen típusú témát, és most végre megkaptam, köszönöm. Perfekt darab. Ha pedig az ember a végére már nyugtázná, hogy ennyi volt az érdekességekből, Blitzék olyan zárást villantanak a közel nyolcperces, tempóit tekintve is igen változatos, hibátlanul felépített címadóval, amely színvonalában csak a kezdéshez fogható. Emellett még három és fél évtized után is képesek benne valami teljesen újat mutatni, ehhez hasonló filmzenés-szimfonikus hatású elemeket ugyanis korábban soha nem hallhattunk még a bandától. Nem kell nagyon bonyolult dolgokra gondolni, a harangzúgásos-kórusos finálé mégis valami egészen sajátos monumentalitást kölcsönöz a számnak, és állati nagyot dob rajta. Valahogy így kell ezt csinálni!

Blitzék elég jó szériát futnak az utóbbi években, a The Grinding Wheel viszont még ehhez képest is kivételesen izmosra sikeredett. Ha nem is nyomja le a 21. század legjobb Overkill-albumát, az Ironboundot, szorosan ott lohol a nyomában, maga Bobby pedig egész énekesi karrierje egyik legváltozatosabb, legkiemelkedőbb teljesítményeként húzhatja majd be utólag ezt az anyagot. Megfáradásnak, érdektelenségnek nyoma sincs, az Overkill még ma is simán ott van a power/thrash-színtér legnagyobbjai között.

 

Hozzászólások 

 
#13 Venomádi 2017-12-29 16:14
Nekem ez kisebb csalódás volt, nehezemre is esik leírni, mert minden itt van szinte, még mindig eszement gyorsak a 60 felé is, profin van feljátszva, jól is szól, de már hallom azt az öreges, kellemes beleszarást a dalírásban. Hallani pár ziccert, olyan helyeken, ahova plusz hangot még simán rakhattak volna, és egyébként rohadt hosszúnak is tűnnek a dalok, nincs annyi tartalom amennyi indokolná, pont mint az idei Annihilatornál az első gondolatom is volt (csak azt szét is hallgattam legalább azóta). Persze akárhányszor jönnek fellépni, menni fogok, semmi kétség. De számomra, nagyon velősen az Overkill leginkább a Horrorscope-tól a Killbox-ig tart.
Idézet
 
 
+8 #12 dreambarker 2017-02-23 16:34
Idézet - metanor:
F..s.Ennyi a véleményem.Miért kellett lemásolni az előző lemez hangzását,témái t?? Nem kaptam fel a fejemet egyetlen dalnál sem...Eggyel több lemezük lett.A Sepu és a Kreator csúcs.Ez nem.


Adj neki időt! Eleinte én is tökre így voltam vele. Aztán egyszer csak hopp, és beérett/bekattant/berögzült.. :)
Idézet
 
 
+24 #11 extremeblast 2017-02-23 10:29
Az utóbbi évek legjobb Overkill albuma szerintem. Amúgy a gépészek szerintem agyf...szt kapnak ettől a borítótól, a valóságban nem működne ez a fogaskerék hajtás, bocs nem hagyhattam ki :))))
Idézet
 
 
+11 #10 Lantis 74 2017-02-22 21:48
Nekem tettszik ez az anyag, bár az előző kettő jobban tettszett de, ennek sincs mit szégyenkeznie. Erős tempó jó riffek és témák. Nálam 10/9 pontot ér. Aki szereti az Over Killt annak tetszeni fog.
Idézet
 
 
-12 #9 metanor 2017-02-22 20:41
F..s.Ennyi a véleményem.Miért kellett lemásolni az előző lemez hangzását,témái t?? Nem kaptam fel a fejemet egyetlen dalnál sem...Eggyel több lemezük lett.A Sepu és a Kreator csúcs.Ez nem.
Idézet
 
 
+15 #8 Sárvári Gábor 2017-02-22 18:54
A Kreator kritikánál már írtam én az új Sepulturat vártam nagyon.
Vártam hogy pofán vágjon. Pofán is vágott, de a Kreator az úgy képelt fel ahogy a Sepulturatól vártam. Ettől az albumtól nem vártam semmit. Aztán padlót fogtam tőle! Szerintem, jobb mint az Ironbound. Mint mondhatnék . . . ATOM!!
Idézet
 
 
+4 #7 zombee 2017-02-22 16:44
Bár a mondandóddal nem értek egyet, de maga a vélemény annyira türhő, büdös paraszt, hogy mindenképpen plusszolok rá egyet. :)

Amúgy nagyon jó az új lemez.

Idézet - Szovetsegi kapitany:
Sut az egeszrol hogy mar nincs penz se alberletre se budweiserre ezert gyorsan osszeolloztak valamit az evtizedekkel ezelott leselejtezett "otleteik"bol, hisz az igenytelen celkozonseguk ugyis vakon megvesz barmit toluk. A "kritika"bol latszik is hogy jol okoskodtak, hisz a konstans alkoholmamorban fetrengo rajongoiknak teljesen mindegy hanyszor adjak ki ugyanazt a kezukbol egyre gyengebb minosegben ok veszik mint a cukrot, csak hogy dicsekedhessene k vele mekkora metal arcok...
Idézet
 
 
+21 #6 kaptafa 2017-02-22 16:10
Kiváló lemez, kenterbe veri a szerintem túlértékelt Metallica-féle Hardwired lemezt. A kritikával teljes mértékben egyetértek, talán nekem az utolsó 2 tételre laposodott picit el a lemez, így is 5-ös skálán 4.5 pont. Nagyon tetszett!
Idézet
 
 
+18 #5 NOLA 2017-02-22 16:05
Idézet - Szovetsegi kapitany:
Sut az egeszrol hogy mar nincs penz se alberletre se budweiserre ezert gyorsan osszeolloztak valamit az evtizedekkel ezelott leselejtezett "otleteik"bol, hisz az igenytelen celkozonseguk ugyis vakon megvesz barmit toluk. A "kritika"bol latszik is hogy jol okoskodtak, hisz a konstans alkoholmamorban fetrengo rajongoiknak teljesen mindegy hanyszor adjak ki ugyanazt a kezukbol egyre gyengebb minosegben ok veszik mint a cukrot, csak hogy dicsekedhessene k vele mekkora metal arcok...

..."egy csak egy legény van talpon a vidéken"... :-D
Mi van, bazzmeg?! Megették a zabpelyhedet? :-D
Idézet
 
 
-26 #4 Szovetsegi kapitany 2017-02-22 15:59
Sut az egeszrol hogy mar nincs penz se alberletre se budweiserre ezert gyorsan osszeolloztak valamit az evtizedekkel ezelott leselejtezett "otleteik"bol, hisz az igenytelen celkozonseguk ugyis vakon megvesz barmit toluk. A "kritika"bol latszik is hogy jol okoskodtak, hisz a konstans alkoholmamorban fetrengo rajongoiknak teljesen mindegy hanyszor adjak ki ugyanazt a kezukbol egyre gyengebb minosegben ok veszik mint a cukrot, csak hogy dicsekedhessene k vele mekkora metal arcok...
Idézet
 
 
+12 #3 Dead again 2017-02-22 13:03
Frankó lemez lett ez is - zeneileg eddig jól teljesít számomra 2017.
Idézet
 
 
+14 #2 NemTom 2017-02-22 12:50
kb. 15-20 meghallgatás után én azt mondom, nekem ez a lemez tetszik a legjobban az utóbbi 25-27 évből
Idézet
 
 
+17 #1 Chris92 2017-02-22 11:36
Tegnap ment le körülbelül negyedszerre ez a lemez, és bár az ezt megelőző Ironbound-Electric Age-WDA triász jobban tetszett, Blitz-ék most sem adták alacsonyra a lécet. Üt, vág, csépel, agyonnyom a súlyával és az erejével, tömény Overkill-féle thrash, amiben most némi klasszikus heavy metál ízeket is felfedeztem, a nyitódal, a címadó vagy a The Long Road már az év metálhimnuszai között vannak.
Adjon az Isten még sok év Overkill-t, sok ilyen lemezzel nem lehet bennük csalódni.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.