Shock!

november 20.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Junkies: Buli volt, buli van, buli lesz

junkies_cUgye, hogy zavarba ejtő a cím? Az még hagyján, hogy a buli szóhoz manapság kapcsolt képzettársítás számomra nem sok jót takar, de arra is enged következtetni, hogy az aktuális kiadvány mégis folytatja a rádióbarátabb megközelítést, még annak ellenére is, hogy a srácok itt-ott megemlítették, hogy a zenekar újból a karcosabb oldalát fogja mutatni. Gondolnád, hogy a Junkies-zal kapcsolatban a Megadeth és az Anthrax nevek is fel fognak bukkanni egy szövegkörnyezetben? A helyzet nem annyira drámai, mint elsőre tűnik, de ha folytatod az olvasást, kiderül, mire gondoltam. Csak előbb foglaljuk össze, mit tudunk korábbról.

A két utóbbi albummal egy könnyedebb, szellősebb irányt fogtak embereink, nem titkoltan Szekeres András zenei hatásai érvényesültek nagyrészt, és a Nihil vagy az SX7 agresszivitása, punkos zabolátlansága szinte teljesen köddé vált a Mi van veled? Semmi? és a Félelem és reszketés Budapesten című kiadványokon. Nem rossz ez a két lemez sem, fogós dalok és jó hangulat uralkodnak rajtuk, és ha úgy vesszük, klasszul kiéheztették a hallgatóságot a vastagabb hangzásra, ugyanakkor kicsit meghagytak a slágeresebb kínálatból is a friss kiadványra.

megjelenés:
2016
kiadó:
Junkies Music
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 60 Szavazat )

A teljes album felvezetése hónapokkal ezelőtt megkezdődött, de jobb, ha inkább úgy fogalmazok, hogy ízelítőt kaptunk András YouTube-csatornáján keresztül: az Írj egy dalt!, a Rockandroll és tehén és a Már csak a pénzért csinálom című számok nagyjából le is fedik azt az irányt, amely a Bulin hallható, ám szerencsénkre sokkal több árnyalat és szín található a teljes palettán. Eleinte, ahogy egy jó műhöz illik, nem mutatkozott meg minden jósága és aprósága, cseppet el is kedvetlenedtem, de az utolsó két dal rendre helyretett, aztán azon kaptam magam, hogy házi teendőim közben és napi utazásaim során is ezzel kezdek, majd' minden nap lepörgettem a mindössze 34:49 perc hosszúságú műsort, ráadásul mindig másik dallam, másik refrén ragadt bele a fejembe (hang a fejemben, ugye).

Párszor, pár helyen elhangzott már a zászlóvivők részéről, hogy míg az elmúlt években a slágeresség, a könnyedebb hangvétel, közelebbről a brit pop is nagyobb hangsúlyt kapott a dalok írásakor, ezúttal a zenei alapok lefektetése főként Barbaró Attilára hárult. Érthető módon jóval sodróbb lendületű és karcosabb hangzású számok születtek a hórihorgas gitáros műhelyében (régóta szerettem volna már leírni ezt a jelzős szerkezetet), mint amit az utóbbi két album rejtett. A tamok dübörgése keretbe is foglalja a tíz dalt, ez csak egy apró, de kedves érdekesség. Ezen túlmenően a számok összességében idéznek a két nagy kedvencem, a Tabu és a Hat hangulatából is, de a közvetlen előzmények hangvétele is visszaköszön – Rockandroll és tehén -, tehát egy nagyon egészséges egyveleget alkotnak a dalok.

A címadó Buli volt... egy nagyon tipikus Junkies-rock. Tempós, jó kedélyű, szalontrágár szövegű szám, amibe szóló gyanánt egy űrzenét idéző gitárzaj-szólót pakolt Barbaró, úgy szól, mint egy hatvanas évek-beli sci-fi hangeffektje, aranyos. Most van az, amikor egy hazai punk rock ismertetőben előkerül a Megadeth neve: A legjobb korban élsz című dal verzéje alatt futó riff szaggatása és a beköszönő dallamok is éppen olyanok, mintha Mustaine keze alól szaladtak volna ki, nekem rögtön a Skin O' My Teeth és a Liar riffjei pattantak be, de még mielőtt valaki felháborodna, hogy nagyon messziről vonszolok ide benyomásokat, nem kell megijedni, ezek csak hangulatok, apró részletek, mégis színes élményeket generálnak. Nagyon szeretem azokat a disszonáns akkordokat is, amik felbukkannak a refrén után, és hát a tempóra sincs panasz. Az Írj egy dalt többszöri meghallgatás után tudtam csak megkedvelni, valahogy nem kaptam el az attitűdjét, de aztán talán egy pont megfelelő autóúton vagy más tevékenység közben megtalált, és most is éppen azt figyelem, hogy követik az akkordok egymás után a refrén alatt, máskor a szófordulatok kötnek le. Így kell ezt kitalálni. Az én hitem kevésbé fog meg, vagy mondjuk inkább úgy, hogy a leginkább hangulatfüggő, mennyire kedvelem. Nem nagyon tudom elkapni a ritmusát, bizonyára bennem van a hiba.

Pár hónappal ezelőtt, a roncsbáros koncerten a srácok elsütötték a Már csak a pénzért csinálom dalt. Kicsit sem csodálkozom, hogy most a lemezen nem azt hallottam vissza, ami annak idején, ott lecsapódott, ugyanis a stúdiós változat rögtön beütött. Ez száz százalékig mókazene, stresszoldásra született izomdal, akármit is jelentsen ez a szó, és még Zacher Gábor Dr. nevét is beleszőtték, és nem olyan rút összefüggésben, mint annak idején Sándor atya a Csatornapatkányban. Szerintem a médiakedvenc drogdoki még büszke is rá, ha meghallja a nevét felcsendülni ebben a partirockban.

Valószínűleg nincs Magyarországon olyan ember, akinek a panelházak közömbösek lennének. Van, aki a teljes életét, van, aki csak néhány szezont töltött benne, vagy csak látogatóba érkezett valakihez, de az biztos, hogy már két szint megtétele nagyon tömény élményanyagot képes szolgáltatni a maga ezernyi apró lenyomatával, a linóleumtól kezdve a postaládák hányatott sorsán át a hiányos emeletfeliratokig. Nos, a Panel című tételt akkor mindenki érteni fogja. A zenei alap a már szinte szokásos ska-jellegű könnyedség, a szöveg hallatán pedig bizonyára mindenki le tudja forgatni a maga kis klipjét fejben. Elég, ha annyit idézek, hogy „áldottak, akik csinálták, értük szóljon az imádság, panelben élni kiváltság". Értsd, ahogy akarod! A Mellékhatás a lemez legkapkodósabb momentuma, sajnos ezt nem mindig tudom lepörgetni végig, mert azon túl, hogy a bpm-et alaposan felhúzták, más emlékezeteset nem tudok hozzárendelni, hacsak azt nem, hogy a verze alatt hallható kis gitárvirga olyan hatást kelt, mintha Both Miki kavarna valamiféle etno-punkot, ettől többet tényleg nem tudok felhozni mellette. A leginkább rádióbarát dal a Rockandroll és tehén. Ez is pattogós ütemű szám, de nagyon slágeresre, simulékonyra vett énekdallammal feldíszítve, nem kell hozzá sok, hogy énekeld magadban, és sokáig el is fog kísérni.

És ezek után jön a meglepetés, a személyes kedvencem az albumról, a Ne hallgass rám. A korábban emlegetett hasonlatokból ez az a bizonyos Anthrax-vonal. Még csak konkrétumot sem tudnék mondani, melyik az, még az is lehet, hogy a New York-i csapat hasonlót sem írt, de a vezérriff, az energia és a löket egy ilyen gondolatot indított el bennem, szinte hallom Belladonnát, amint énekli a magáét. Mikor a dal elindult először, felkaptam a fejem, hogy hoppá, erről van szó! A Hat szellemisége sejlik fel ebben, az a morcos, karcos zenei világ, ami például az Ahogy én akarom volt, és ami után kicsit mindig sóvárgok a Junkiest hallva. Egyáltalán nem idegen a csapattól ez az áramlat, és véleményem szerint nyugodtan lehetne nagyobb teret engedni a vastagabb, töményebb hangzású ritmusoknak. A korong lezárásaként az Adós című szám szerepel. Elszállós, lebegős, kissé zord hangulatú dal ez, nyúlós énekkel, de príma vokálokkal megtámogatva. Ahogy az előző szerzemény, ez is elüt a fősodortól, kontrasztot képez a lemez első feléhez viszonyítva, de remekül jön ki a lépés, kedvet csinál ahhoz, hogy újra elindítsam a műsort.

Ki kell emelni a technikai személyzet munkáját. A lemez energikusan szól, arányosak a hangszerek, Riki basszusát végre prímán mérték ki, határozottan van jelen, tisztán hallható, nincs túldöngetve, András éneke is finoman lett ráhelyezve a kíséretre. A gitárhangzás is vastag, nincsen kása, a harmóniák is jól kivehetők. A CD-tok tanúsága szerint a dobfelvétel a többitől külön zajlott, másik stúdióban. Hogy ennek mi az oka, azt nem sikerült megtudnom, de annyi biztos, hogy klasszul hangzik minden, ez pedig azért érdemes megjegyezni, mert sajnos ezen a ponton elég sok produkció bukik meg, Junkiesék viszont megoldották a feladatot – ami persze a kötelező minimum lenne minden alkotó számára. Egyúttal megjegyzendő, hogy talán ezen a lemezen hallható Keresztes Viktor legjobb teljesítménye, szépen díszítgeti a témákat, és nincsenek szétcsapkodva még a gyorsabb ütemek sem. A zenei rendezést és a keverést a Szekeres-Barbaró vezértandem, valamint Birkás Gergely végezte.

A szövegek a szokásosan junkiesosak. Értelemszerűen van, aki elsiklik felettük, de én mindig is azt tartottam, hogy egy-két fordulat, nyelvi leleményesség vagy frappánsan megfogalmazott gondolat bátran odatehető a magyar zeneirodalmi örökség képzeletbeli múzeumába. Szellemesek, és egyáltalán nem károsak az egészségre.

 

Hozzászólások 

 
#10 ace 2017-02-03 09:12
Idézet - Laslo:
ace:
Tudom, :) és pont ezért is emeltem ki: ha valaki nem tudná, meg se mondaná, hogy ez egy feldolgozás, hisz olyan a szöveg, hogy akár ők is írhatták volna, de akkor valószínűleg lenne benne pár csapongó sor meg kínrím, így viszont, hogy a Kartel szövegét "használták" érezhetően jobb lett a végeredmény. A helyükben én a következő albumnál biztos felkérném Ganxsta urat, hogy segítsen be itt-ott a szövegekbe.



Barbaró egójának ez túl nagy teher lenne.. :)
Idézet
 
 
#9 ddrum77 2017-02-02 21:53
azért vették fel külön a dobot, mert megtalálták a legjobb stúdiót a legjobb dobbal =D
Idézet
 
 
+1 #8 Laslo 2017-02-02 18:31
ace:
Tudom, :) és pont ezért is emeltem ki: ha valaki nem tudná, meg se mondaná, hogy ez egy feldolgozás, hisz olyan a szöveg, hogy akár ők is írhatták volna, de akkor valószínűleg lenne benne pár csapongó sor meg kínrím, így viszont, hogy a Kartel szövegét "használták" érezhetően jobb lett a végeredmény. A helyükben én a következő albumnál biztos felkérném Ganxsta urat, hogy segítsen be itt-ott a szövegekbe.
Idézet
 
 
#7 ace 2017-02-02 13:33
Idézet - Laslo:
"A szövegek a szokásosan junkiesosak"

Na, pont ez a baj. :)
Egyszerűen nem hiszem el, hogy húsz év után is a szövegeikben olyan közhelyeket pufogtatnak, hogy "a rendszer átmossa az agyad". Tudom, hogy Barbaróék másoknak is írnak szövegeket, de a csomó szövegük félresikerül, mintha egymástól függetlenül leírt rímeket, sorokat pakolgatnának össze, függetlenül attól, hogy mennyire illik az összképbe. Azt hiszem a Telepi gyereknek - a régi zenei irány felidézése mellett - ezért is volt olyan elsöprő pozitív fogadtatása, mert ott a szöveg is nagyon egyben volt.


Az rendben is van, de a telepi gyerekek egy ganxsta tribute ! :)
Idézet
 
 
+2 #6 James Smith 2017-02-02 01:46
Ezen közhelyes fos helyett ajánlom a szerkesztők figyelmébe a "Dereng - A műsorellenőrzés egyik formája feltűnően ritka" c. most megjelent albumát.
Idézet
 
 
+6 #5 Laslo 2017-02-01 18:44
"A szövegek a szokásosan junkiesosak"

Na, pont ez a baj. :)
Egyszerűen nem hiszem el, hogy húsz év után is a szövegeikben olyan közhelyeket pufogtatnak, hogy "a rendszer átmossa az agyad". Tudom, hogy Barbaróék másoknak is írnak szövegeket, de a csomó szövegük félresikerül, mintha egymástól függetlenül leírt rímeket, sorokat pakolgatnának össze, függetlenül attól, hogy mennyire illik az összképbe. Azt hiszem a Telepi gyereknek - a régi zenei irány felidézése mellett - ezért is volt olyan elsöprő pozitív fogadtatása, mert ott a szöveg is nagyon egyben volt.
Idézet
 
 
+4 #4 bogar 2017-02-01 15:58
Nem tudok igazából mit kezdeni ezzel a zenekarral.
A Már csak a pénzért csinálom gyakran megy a rádióban és jókat is röhögtem a szövegén, aztán meg olvastam itt egy koncertbeszámol óban, hogy Barbarót helyettesíteni kell a Junkies koncerteken, mert inkább Zorall-kodik.
Mondjuk az önirónia is irónia!
Idézet
 
 
+16 #3 Kpkg 2017-02-01 11:25
Biztos én vagyok helikopter, de miután elindítottam a youtube első találatát, és kapásból egy olyan jött velem szembe, hogyaszongya' "Született a fejemben egy dalszöveg, ha nem tetszik valakinek, bassza meg!", olyan sebességgel nyomtam ki a szóban forgó remekművet, mint már régóta semmit. Azt hiszem, ennek nem én vagyok a célközönsége...
Idézet
 
 
+1 #2 Sanctus 2017-02-01 11:10
Lehet, hogy öregszünk és változunk - ez a lemez nem (és az SX7 óta nagyjából egyik sem) ért célba nálam. Valószínűleg netto nosztalgia, hogy a Nihil és Tabu lemezek mai napig gyakori vendégek nálam, és úgy érzem, ott nagyon elkaptak valamit, amit azóta sem találnak, és elképzelhető hogy nem is nagyon keresik. Reménykedtem egy nagyobb visszakanyarodá sban (a G. Zoltán "Telepi gyerekek" feldolgozása pl. ebbe az irányba mutatott), de nem nagyon jött be. Viszont élőben az akusztikus estéken még mindig szórakoztató, ahogy Barbár csipőből játszik el bármit a magyar klasszikusok közül.
Idézet
 
 
+15 #1 MetálosGjoni 2017-02-01 09:36
Őszinte tiszteletem Bertli Úrnak, amiért képes volt végighallgatni ezt a zajhulladékot,e gyúttal fogadja mély megvetésemet is.

Pista
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.