A finn Sentenced a Down albumával lépett végérvényesen más ösvényre, melyen egyenesen haladnak előre, nem kísérleteznek igazán semmivel, írják az egymástól nem sokban különböző albumokat, a Crimson is egyenes folytatása a '98-as Frozennek.



Nagy kár, igen nagy kár, hogy eddig ismeretlen volt számunkra ennek a Michael Nickolayev navigálta orosz kiadónak a munkássága. Gótikus, death, ill. black metal a profil, leginkább a dallamos skandináv zenekarok - pl. Dimmu - által kitaposott ösvényen. Kár, hogy csak kazettákat küldtek, mert az egyik anyagot igencsak magaménak tudnám CD-n.
Na ez is megjelent, hála a szerkesztőembernek, meg is hallgathattam végre valami profilba vágó zenét is. Azt kell mondjam, számomra - s gondolom, a kifestésig is fanatikus rajongóknak meg pláne - nem volt nagy meglepetés ezen cd-be öntött hangverseny, hisz a nem-monopolista, s antikommersz cd boltokban már évek óta nagyszámban keringenek a bootleg ...
Roppant kíváncsian vártam, mit hoz össze Chuck Schuldiner Control Denied nevű projektjével. Lássuk, kikből áll a tagság. Az egyik gitárt Chuck Schuldiner pengeti, nem is lehetne eltéveszteni jellegzetes stílusát, szólóit. A másik gitárnál Shannon Hamm zörög aki a Death-ben ténykedik ugye, mint ahogy a dobos Richard Christy is. A basszusgitárt Steve...
Ezen legutóbbi Quimby lemez is sorolható az előzőekkel egy csoportba, hisz az általuk előadott stílus, ez a nyugodtan-majd-meghalunk-vagy-nem- vagy-nem-is-tudom-mi-lesz- -de-azert-meg-egy-spanglit-csak-elszívunk most megint maradt. Lehet, idén nem nyernek Arany Zsiráfot a legjobb albumért, de ismét ügyeset alkottak.
Miután szépen összeolvadt néhány mammutcég, a Metallicát is a Warner adja ki ezentúl. Legalábbis a tengerentúlon. Asszem. Vagy ilyes. Szado-mazo, ahogy a köznyelv hívja Metallicskáék legújabb opuszát. Óriási volt a hírverés, ezer helyen lehetett olvasni, hogy milyen lesz, milyen volt, de valahogy másra számítottam. Nem rosszabbra, nem jobbra, csak ...
A true metal európai reneszánszának közepén szerény személyem nehezen érti, miért kell egyszer és mindenkorra kiutálni, leírni a grunge zene képviselőit. Sokan lehetnek amnéziásak manapság, a többség hajlamos elfelejteni, hová dugta kockás ingét, vagy, hogy kinek adta kölcsön Alice In Chains, Pearl Jam, stb. kazettáját.
Már az első számnál tudtam, hogy Les Claypoolék számára gyanússá váltak a Brown album után egyre növekvő számban a fejük felett köröző, nem igazán bizalomgerjesztő madarak. Rá kellett eszmélniük, hogy ha nem mutatják továbbra sem az életnek semmi jelét, akkor hamarosan sok kopasznyakú szárnyas fog a csontjaikon marakodni.
Túl nagy meglepetést nem okozott a hír, hogy a KISS szereplésével már mozifilm is készül. A sztorit el lehet képzelni, 4 fiatal srác kalandjai a 70-es években. Lázadás, bonyodalmak, szerelem és persze zene. Vannak oridzsi KISS nóták - Shout It Loud, Detroit Rock City a régebbiek közül és egy vadonatúj líra a végén (Nothing Can Keep Me From You.
Mielőtt mindenki a pénztárcája felé kezdene kotorászni, le kell szögezni, hogy ez még nem a köv. Therion album, hanem "csak" egy minialbum. De annak azért elég bőséges és élvezetes. Rögtön egy új nótával nyit, a címadóval. A Vovin vonalát viszi tovább, egyre heavy metalosabb a zene - sajnos -, a női ének meg csodás, mint mindig.
Nem aprózta el Trent Reznor, dupla albummal örvendeztette meg az indusztriális (ha lehet egyáltalán valami jelzőt használni rá) muzsika kedvelőit, kellemesen vastag szövegkönyv kíséretében. A végeredmény döbbenetes. Minden eddiginél komorabb, felkavaróbb, súlyosabb. Magával ránt már az első nótával (Somewhat Damaged). Mestere a különös zajok tökéle...
Hohó! Felcsillant a szemem, amint megpillantottam fenti album előadóját. A szebb napokat is megélt nagy tehetséggel megáldott gitáros újfent rászánta magát néminemű alkotásra. Be kell vallanom, hogy jó pár éve a kedvenc húrbűvölőim között foglalt helyet M.S., ízes, egyéni játéka maradandó élményt nyújtott, bármikor hallgattam.
A sokakat megosztó tavalyelőtti album után, ahol a csapat végleg elhagyta a hegedűt és telepakolta samplerekkel a muzsikát, a MDB rajongók joggal tartottak attól, hogy a MDB a P. Lost után elveszíti igazi jellegét. Speciel én nem akadtam ki a '98-as korongon, tetszett, de amint a The Light...-ot elkezdtem hallgatni, örömmel konstatáltam, hogy jobba...
A borítón és a CD-n ott áll a figyelmeztetés, hogy maximum hangerőn illik hallgatni a lemezt. No, akkor tekerjük egy kicsit feljebb... A Satyricon teljes tagsága, azaz Satyr és Frost roppant gonosz módon kifestve pompázik a borítón. Norvégia egyik legeredetibb black bandája immáron a Nuclear Blast szárnyai alatt adta ki jelen albumát, az Intermezzo...
Profi promócsomaggal lepett meg a számomra eleddig ismeretlen Zymotic. Hozzáállásból jelesre vizsgáztak. A zene heavy metal alapú, a progresszivitás ösvényeire is merészkedő (néha Nemesises) keverék, sok ígéretes résszel, és sok kevésbé ígéretessel - nem elég gördülékenyek a témák, ha valaki ilyen összetettebb zenét játszik nagyon kell arra figyeln...
Na, ebből most már elegem van! Illetve ebből már most elegem van! Hogy miből? Hát abból, hogy manapság minden olyan zenekar lemezszerződéshez jut, amely mélyre hangolt gitárokkal, egy hangon kántáló énekhanggal, ötlettelen, primitív dalokkal és különféle fölösleges samplerekkel, valamint idióta zajokkal próbálja elhitetni a hallgatókkal modernségét...