Ez egy EP tulajdonképpen, nem is demó és még '97-ben készült. Viszont mindenképpen érdemes írni róla, mert itthon ebben a műfajban alig-alig létezik ilyen remek produkció. Ráadásul igényes a borító is. Külön tetszik maga a logo, állati jól néz ki az Ahriman felirat a gyertyákkal a tetején.
Egy album, mely felkavar. Egy album, mely átadja összes fájdalmát. Az album, mely tengernyi érzést vált ki és nem lehet szabadulni tőle. Csak hallgatni. Belefeledkezni. Fájni. Érezni. Van aki "betépős" zenének hívja, van aki hangulatzenének. Én zenének.
Nem, nem káromkodtam a fenti sorokban! A Molotov egy mexikói (!) csapat, és rendíthetetlenül nyomják a rap-metalt, kis funkyval fűszerezve. A spanyol dumához már szokva vagyunk ugye a CDT által, így az nem keltett nagy meglepetést.
Nehéz írnom erről az albumról, hiszen annak idején a Metallica volt az egyik olyan csapat, akik nagy hatással bírtak rám, és miattuk (is) ástam bele magam mélyebben a jófajta zenékbe. Akkoriban sosem gondoltam volna, hogy egyszer kritikát fogok írni az új lemezükről. Szóval nehéz dolgom van, mert hiába szeretnék lelkendezni, hogy hú, mekkorát alkot...
Facebook
Twitter