A harmadik. Elárulom előre, hogy magasan a léc fölött. Azt is elárulom, nem számítottam arra, hogy ennyire. Megtalált, eltalált, betalált, magával rántott, írhatnék ezer klisét, de nem akarok, csak annyit, hogy a CDT átesett a pubertáson és férfias külsőt öltött. Mármint zeneileg, értitek...
Igazán nem panaszkodhatnak a power/thrash hívők, hiszen a debütáló Pokoli világ után nem sokkal a kaposvári Messenger Élsz, ahogy élsz címmel újabb 11 nótát zúdított a rajongókra. Méghozzá el kell ismerni, sokkal-sokkal jobban sikerült, mint az első album. Valahogy lendületesebb, izmosabb, keményebb, és nem csak a jobb hangzás miatt.
A közelmúltban a Superbutt koncertezett együtt ezzel az osztrák társasággal, így jutott el hozzánk a Bounz The Ball híre, majd CD-je is. Sajnos nem alakult ki túl jó véleményem a csapatról. Sokan játsszák ezt a fajta nyomulós streetcore-t és ha csak kicsit is alacsonyabb színvonalon teszi ezt valaki, már meg is ette a fene az egészet.
Felteszem, nem sokan hallottak fenti zenekarról, pedig nem csak azért érdekesek, mert iszonyú hosszú lemezcímmel illették meg jelen CD-jüket. Ha egy mondattal kellene jellemeznem a zenéjüket, talán annyit mondanék, hogy simán beillenének az InsideOut kiadó profiljába.
Nem is olyan régen hallottam a csapat egyik nótáját egy ismerősnél, akkor csak felmerült az agyamban, hogy ez nem is rossz, de aztán ennyiben maradtam. Aztán a kezembe került az Envenomed című vadiúj korongjuk, és nekiálltam hallgatni. Ugyanezzel a lendülettel tettem is félre, egyrészt amiatt, mert az első nóta egy Slaughter Of The Soulos At The Ga...
A német black/death csapat újabb germán nyelvű opuszai napvilágot láttak. Állítólag baromi gusztustalan szövegeket bírnak írni, én csak annyit vettem észre, hogy rég láttam ilyen visszataszító borítót, mint az övék. Felteszem, a szövegek sem finomkodnak.
Erőteljesen slágeres irányt követ az Ankou nevű csapatocska, akik egy Nyershez hasonló punkba hajló elegyet alkottak. Hangulatos, bulis zenét tartalmaz a 11 nóta, nem ritkán slágergyanús szerzeményekkel.
Valaki emlékszik a Maiden Killers lemezére? Naná. Gondolom, vagyunk jó páran, akiknek kapásból beugrik a 80-as évekbeli jellegzetes hangzás. Nos, ezt kapjuk vissza ettől a marha hosszú nevű bandától is.
Citromsárga borító, hátul öten, olaszok, egyikükön olyan Adidas tréningfelső, amit én még elsős gimis koromban kaptam Karácsonyra, és az testvérek között is van vagy 14 éve. (Meg is nézem a szekrényben, ott van még, nem volt szívem kidobni, hátha jó lesz még valamire, nos, itt az alkalom, lehetek vele Linea 77 fan például.) Másik ember zenekarból é...
Az amerikai Agents Of Oblivion southern rockja nem éppen eredeti, tele countrys, bluesos beütéssel - elég fárasztó darab. Ami érdekessé teheti a hallgató számára azt Dax Riggs ex-Acid Bath frontember szolgáltatja.
Második albuma ez az 1994 óta létező német melodikus, gótikus black metal csapatnak. Gyors, technikásan komplex, bivalyerős gitárzene, károgós énekkel.
Kamelot rajongók! Döbbenet! Az új lemez borítója barna!!! Igen, jól értitek: barna, tehát nem lila. Azt hiszem ez csak azért lehet, mivel egy koncertlemezről van szó, és nem a következő sorlemezről (ami mellesleg éppen a napokban készül egy németországi stúdióban. A producer ismét Sascha Paeth (gitár, basszusgitár: Rhapsody, Angra, Heavens Gate, Lu...
A Halflife-ról nekem speciel egyik kedvenc PC-s játékom jut eszembe, így most megpróbáltam elvonatkoztatni az agyas gyilkolászástól a gótikus metal (vagy ilyesmi) irányába. Fenti olasz csapat hazánkat is megjárta tavaly a Grip inc. előtt, egész korrekt zenét játszanak, de még nem az az "eldobom magam a színpad előtt" típusút.
Finnország ipari méretekben termeli a gótikus, érzelmes, női szíveket megdobogtató (vagy nem) dallamos rádiózenét játszó csapatokat. A HIM után szabadon persze. Ha jól látom négy fiú és egy lány alkotja a csapatot, bár ez kétséges, a feminim vonású srácok sem okoznak meglepetést manapság, kifestve, lányosan sima bőrrel, tinédzser alkattal, vigye ak...
Rob Halford (sokunk számára "A" Heavy Metal énekes) életében a 90-es évek a zenei kísérletezés jegyében telt el és tény, hogy hősünk utóbb már túl messzire merészkedett, de azt gondolom, kreatív művészként éppúgy joga volt új dolgokat kipróbálni 20 éves Judas Priest-múlt után, ahogy nekünk, zenehallgatóknak mást választani adott esetben. Amúgy pedi...
Most akkor hattyúdal vagy nem? Úgy tűnik a Galactic Cowboys valóban beadta a kulcsot, csak előtte még kidobták ezt a lemezt. A Let It Go nem váltja meg a világot, azaz a Galactic Cowboys nyugodtan csomagolhat, elég egyértelmű a lemez sorsa.
Manapság a black metal hattyúdalát éljük. Minden nap eltűnik valaki, az utánpótlás pedig gyönge lábakon áll. Elfogyott az újító szándék? Nincs már inspiráció? A black metal egy olyan műfaj, amely csak önmaga szülte szabályai szerint képes változni. A stabil pontok viszont mindig azok maradnak, történjen bármi. A saját hang megtalálása és a keretek ...
Olyan sejtelmes, gyönyörű intróval indul az Ideas legújabb anyaga, hogy egyből átestem egy kellően elvarázsolt dimenzióba. Minden értelemben profi zenekarrá érett a tatabányai gárda, alkotásaik teljes mértékben nyugati szintet ostromolnak.
A megszállott zajbarátok kedvenc kiadója szabadította a világra ezt a posztumusz dupla válogatást a banda különböző demóiból, ilyen-olyan válogatásokra felkerült számaiból és eddig kiadatlan felvételeiből. Két-három perces "idegrohamokról" van szó általában, a hangzás hol teljesen normális, hol meg maga a káosz.
Az új Crowbar anyag az idei év egyik leginkább albuma volt részemről. Kirk Windstein ezúttal sem tévedett, és újfent telerakta a lemezt ólomsúlyú nótákkal. Azért emelem ki őt külön, mert rajta kívül senki sem hallható a korongon, természetesen a dobokat kezelő új srácon, Sid Montzon kívül, akit azóta már szintén kirúgott, hogy helyére vehesse Craig...
Első hallgatásra nagy meglepetést okozott nekem ez a lemez. Szomorú, hogy ezt kell mondanom erről a zenekarról, de semmi nem maradt meg belőle. Le kellett ülni, és a szöveg figyelmes olvasásával végigmenni rajta újból, hogy tényleg tudjak is valamiről most írni.
Oké, tisztázzuk, mielőtt. Szóval, a hardcore nem kizárólag zenei kategória, a filmművészet egy, mondjuk így, a fajfenntartási ösztönre alapított ágának durvábbik vállfaját is hasonlóképp hívják, a Hardcore Superstar pedig a borítóból ítélve inkább ez utóbbira gondolhatott nevének megválasztáskor.
Apám! Szerintem az idei év egyik kellemes - és tiszteletet parancsoló - meglepetése ez lesz. Engem eleddig ezek a "Dimmu - típusú" zenék annyira nem találtak el, gondolok itt arra, hogy a black/death-vonalat ötvözzük gótikával, beleáztatva holmi cukros-vizes szintetizátor + női vokál trutymóba...
wice: Izé, kezdd te...
vsz: Hmmm... Inkább te.
wice: Na jó, szóval... A jó hír, hogy visszatért a Tormentor. A rossz az, hogy ez a lemez kb. úgy hat majd a régi rajongókra, mintha egy reggel kinyitnák a lakásajtót, és kiesnének rajta az űrbe.
Facebook
Twitter