Az olasz Resurrecturis zenekar (Jerry di Tullo: ének, Janos Murri: gitár, Carlo Strappa: rgitár, dobprogramok, Gianluca Bass: bgitár) 1990 óta próbál bekerülni a világ underground keringésébe, mely az azóta eltelt hosszú évek során többé-kevésbé sikerült is.

Hú, de rég volt már, amikor a Blackacidevil megjelent! Nem is aratott osztatlan sikert vele Danzig mester. Pedig nem volt az annyira rossz. De mondjuk olyan jó sem, mint az előzőek. Aztán mindenféle tagcserék után megérkezett a Sátán gyermeke.

Legendákkal átszőtt vérbeli metal album. Az Arthur király fémkardjára utaló címmel ellátott lemez végig a misztikus mese körül forog, melyhez a borítóban kisebb útmutató vezet végig bennünket. A monumentális metal himnuszok bővelkednek a középkori elemekben, a Grave Digger zenei világra jellemző refrénáradatban.

Idén az általam egyik leginkább várt album a Megadeth új anyaga volt. Roppant kíváncsian vártam, hogy merre lépnek tovább, immáron Nick Menza nélkül. A friss dalokból először a Crush 'Emhez volt szerencsém, a hivatalos honlapjukon lehetett megnézni a klipet. Kicsit furcsálltam a sampleresedést, és az igencsak populáris dalszerkezetet. (Amúgy a klip...

Nem hiszem el, ván for óll, jaj de béna, micsinájjak, előítéletekkel vagyok kénytelen leülni hallgatni az új Ravent. Ez most megint egy újjáalakulás vagy mi? Nagyon olyan szaga van, aztán ki tudja, lehet évi egy sorlemez rendben megvan. Kedvemet a borító sem hozza meg, kábé két perces munka, szégyen tényleg ilyen rosszat csinálni, bár lehet ez már ...

Te jó ég! A borító után ítélve rögtön sejtettem, hogy nem éppen egy finomkodó albumot hozott össze a Napalm Death, a Hypocrisy és a COF tagjaiból (illetve ex-tagjaiból) verbuválódott veterán társaság. Valamint arra is a nyakamat tettem volna, hogy a death/grind kedvelők nem fognak csalódni a zenében.

Három tagot, plusz egy dobgépet számláló orosz zenekart az olasz code666 kiadó vette szárnyai alá és jelentette meg legújabb művüket, ami még 1999 októberében került rögzítésre, és 2000-ben jelent meg. Furulyaszóval indul a zene, később a vokalista "mesélős" énekkel folytatja, majd blackbe viszik a témát károgással, és így tovább.

Tűkön ültem az utóbbi két hónapban, alig bírtam türelemmel kivárni, hogy végre megjelenjen az új Machine Head album. Aztán csak megjelent... Lássuk. Az első szám (Desire The Fire) kellő súllyal rendelkezik, amiben legnagyobb meglepetésemre Robb Flynn rappelni kezdett. Jajaj - mondtam magamban, mivel elég ritkán tudnak maradéktalanul tetszeni a rap/...

Megint egy legendás csapat alakult újjá, és megkíséreltek egy döbbenetes erejű anyagot kiadni. Sajnos csak próbáltak. A nyitó Faster Than Life riffelése még nem olyan rossz, de ahogy megszólal a lemez, az harmatgyenge. El nem tudom képzelni, hogy tudtak ennyire erőtlenül, vékonyan megszólaló anyagot kiadni. Borzalmas.

Bár a borító kissé klisésre sikeredett a felhőivel, a korongon hallható zene annál inkább meggyőzött. A műfaj a progresszívabb fajta metal, riffügyileg a kissé "keményebb" fajtából, melyet bársonyos ének kísér. Érzelem-hegyek borítanak el már a nyitó Access Deniedot fülelve. És bősz mosoly terül el arcomon.

A Christian Epidemic ténykedését jó ideje figyelem, és teljes bizonyossággal ki merem jelenteni, hogy a Gyász c. EP-vel teljes mértékben beért a csapat. Zeneileg összeforrottak, a dalok kidolgozottak, ötletesek és ami a leglényegesebb: tehetségesek a srácok.

A kiadót nézve előre örültem, hogy egy újabb doom/stoner zenekar korongját tarthatom a kezemben. Ezt a borítón lévő motoros figura rajza is megerősíteni látszott (bár az a viking hajó a háttérben mit keres?!). Azt fölösleges sorolnom, hogy milyen hatással bír a Goatsnake - úgyis mindenki unalomig ismeri ezeket a neveket.

Freedumb - ez az a szó, amit nem lehet megtalálni egyetlen szótárban sem (nekem legalábbis nem sikerült). Egy amerikai úriember szerint valamilyen szleng kifejezés a szabadságra, amikor azt mondhatsz, azt csinálhatsz, azt imádhatsz amit csak akarsz. Amikor senki nem szól bele, mit mikor hogyan tegyél, senki nem mondja meg, hová mehetsz.