Ennek a cikknek az apropóján nyugodtan megismételhetnék szóról-szóra néhány, a Distant Thunder ismertető kapcsán kifejtett gondolatot, mégpedig az amerikai underground metal színtérről szólókat. Ugyebár sírni szokás az ottani állapotokon, a netet böngészve azonban kiderül, hogy az megolvaszthatatlan fém odaát is fényesen csillog - legfeljebb nem lá...

Újabb teljesen ismeretlen csapat, elektronikus, kluttyogós introval kezdődik a lemezük, tehát nagy valószínűséggel valami modern metal lesz ez. Az első dal énekkel kezdődik, kicsit fojtott, kicsit Deftones-os, később inkább Creed, zeneileg is egy keményebb Creed vonalat hoznak, amire akár azt is rá lehetne fogni, hogy inkább Staind.

Kukkot nem hallottam még az Inferno Metalcore Systemről, igaz fiatal a zenekar, 2002-ben alakultak, de demó helyett rögtön EP-t adtak ki (bár a kezemben tartott kiadvány túl sokban nem különböztethető meg egy demótól, hiszen nem nyomdai a borító, másolt a cd, ésatöbbi). Igaz a zenekar ebben a felállásban zenél csak 2002 óta, régebben más formációva...

Ez az iromány felhívás keringőre. Szó szerint. A már sorozatnak számító speciális Metal Blade újrakiadások egyik legfrissebb darabja tényleg olyan tétel, amire a különféle lemezmegjelenéseket hirdető reklámok szövegei közhelyesen az "absolute must" kifejezést használják. Bizony, bizony, mivel is lehet legjobban a letöltések ellen fellépni? Olyan sp...

Nem mondom, hogy sokat mond a zenekar neve, ráadásul úgy kezdenek, mintha a Sentenced hatott volna rájuk vagy egy még metalosabb Entwine (ja, hát finnek kéremszépen), az énekdallam meg már QOTSA, fura. De nem rossz. Persze még csavarnak a dalon, középtájt szinte jazzes bárzenébe megy át minden, majd vissza metalba. Hm.

Szegény zenekarok tényleg nem tehetnek arról, ha kitalálnak maguknak egy kiváló nevet, és az véletlenül jelent valamit érdekeset más nyelven vagy hasonlít valami mókás/kevésbé mókás kifejezésre. A Koma-ról sem a kóma, hanem egy nagybajuszú, pörgekalapos sógorkoma jutott eszembe hirtelenjében, nem tehetek róla, ma dús a fantáziám.

Koncertlemezről sokkal könnyebb írni, hiszen általában az ember ismeri a rajta szereplő számokat, nem igényel tehát annyi hallgatást. Miközben egyszer végigmegy az album, már össze is hoztuk a remekművet. Pontosan ezért kicsit nehezebb is a feladat, hiszen mindeközben azért az ember törekszik arra, hogy valami élvezhető cikket alkosson, ne csak ann...

Irgalmatlan randa a borító, az ízlésrendőrség azonnal bezáratná a készítőjét (de legalábbis házkutatást tartana nála illegális cuccok birtoklása miatt), de az azonnal lejött, hogy valami pszichedelikus, stoner zenét rejthet mindez. (A bal sarokba odaírták, hogy "stereo", az kegyetlen, humoruk azért van.)

Ez itt a harmadik Aura Noir lemez, 2004-es kiadás, de pont úgy szól, mintha a nyolcvanas évek közepéről került volna elő valami rossz lengyel kazettáról újrakiírva. Pedig a zenészek ugye nem akármilyen zenekarokban játszanak jelen formáción kívül, Vannak itt DHG-ből, a szépemlékű Ved Buens Endéből és Blasphemer a Mayhemből. Itt azonban mindent elkö...

Veterán csapat sokadik albumával foglalkozni nem épp áldásos tevékenység olyasvalaki számára, aki eddig szőrmentén sem követte figyelemmel a tevékenységüket. Az évek során nagy ritkán ugyan utamba került egy-egy Panzer album, ami aztán sosem hagyott bennem mély nyomot.

Svéd death/thrash, amiből azt, hogy svéd, három másodperc után meg lehet állapítani. Nem elemzem ki, hogy miért, tudjátok ti azt. A csapat amúgy érdekes módon nem túl fiatal, még '94-ben alakultak, három demó után jött ki az első lemezük '98-ban (közben volt némi tagcsere), 2000-ben a második lemez, után drasztikus tagcserék következtek.

Az Iron Savior esete azért nevezhető aránylag egyszerűnek, mert aki otthonosan mozog az angolszász beütéssel bíró germán fémvilágban, az már úgyis ismeri őket, ezért nem csupán nagyjából, hanem egészen pontosan tudja, mire számíthat a srácoktól. Aki viszont eddig nem érdeklődött a négyek iránt, vélhetően nem pont most kíván rájuk cuppanni. (Ha mégi...

Válogatásalbumot juttatott el hozzánk a Risestar kiadó, melyen az istállójához tartozó bandákat mutatja be és reklámozza. A zenekarok közt akad egy-két ismert név – mint pl. az elszántan és remekül szigorú Suidakra, vagy a powerben utazó Steel Attack legénysége -, de a legtöbb résztvevő olvastán elsőre nem rándul meg a kolomp agyunk memória részleg...