Shock!

"A vár sárkányos már!", mormolja maga elé üveges szemekkel Danny Kaye egy antik filmben (The Court Jester). Aki azt hinné, hogy a sokfejű sárkányok földjén muzsikáló ifjak afféle kardcsörgetős, patadobogásos, vitézes-hősös battle metalt nyomatnak, hát az jó nagyot téved. Ráadásul a tetszetős, mesehangulatú borító is inkább a kőbaltás true metalra utal. A banda elnevezése biz' könnyen tévútra vezetheti azt, aki puszta szimat alapján skatulyázza be a csapatokat. Mert mi is rejtőzik voltaképp Sárkányország határain belül?

A banda '99-ben jött létre és a Starfall immáron harmadik piacképes anyaguk. A nótákat Göteborgban ügyködték össze, nem kisebb név asszisztálásával, mint az Evergrey-agytröszt Tom S. Englund, de a munkálatokba több Evergrey tag is besegített. Ez önmagában sejteti, hogy igényes cuccal van dolgunk.

Megadallamos, dinamikus, átgondolt, prog elemekkel finoman átszőtt muzsika hallik a korongon. Sodró lendületét olyan nótáknak köszönheti, mint a vaskos Calling my Name vagy a virga The Returning, a fifikát pedig a The Shores of our Land-típusú nóták képviselik. Részben nyugisabb, álmodozós darab a The Dream Seeker, a To the End of the World melódiája pedig egyenest a szívhez szól. Az albumot egy három felvonásból álló szerzemény, Az Árnyak Könyve (The Book of Shadows) zárja, hol misztikusan, révedőn, hol erőre kapva, méltóságteljes súlyt vonszolva. Aggyal elkövetett merénylettel állunk szemben.

A produkció nem éri el ugyan az Evergrey szintjét, de a fiúk helyes úton baktatnak.