A sikeresnek mondható debütáló lemez után nem a második albumot hozta ki idén a Bridge To Solace, hanem egy EP-t, öt dallal. Vagyis néggyel, ráadásul az egyik már szerepelt az első lemezen, bár picit másképp, + egy intro nyitja a cd-t. Ami már maga merő meglepetés: lágy billentyűs szőnyegezésre egy operás hangú énekesnő óóóóó-zik. El tudom képzelni, ahogy a csapat fanatikus rajongói elhűlt arccal hallgatják és rögvest megnézik a cd-t, hogy véletlenül nem Nightwisht kaptak-e a boltban. Hehe.
Ilyesféle meglepetésekkel szolgáltak most a srácok, ami elsőre az én arcomra is ráfagyasztotta a mosolyt picit, és nem csak az introban, hanem a dalokban itt-ott még felbukkan ez a női hang (egyébként Ducza Nórának hívják a hölgyet). Aztán jön a metal, de még milyen! A vicces az, hogy sokszor alap heavy metal témákat játszanak a gitárosok, amitől más környezetben sikítófrászt kapnék és fejvesztve menekülnék, de ezzel a kicsit másféle zenei megközelítéssel, na meg Jakab Zoli hisztérikus, néha sikolyig menő kiabálásával valahogy más értelmet nyer az egész (és azon kevesek egyike, aki nem sablonosan ordítja a világba a gondolatait). Így azt veszem észre, hogy teljes erővel headbangelek a billentyűzet fölött. Az első dalban még akad némi csordavokál-szerűség is (azért itt ne az Akela-által meghonosított csordavokálra gondoljatok) néhány vendéggel.
A második dal is lendületes, bár kicsit másképp, mint az előző, nagyon ötletes, érzéssel teli témákat hoztak a gitárosok, a végén a női énekhang újfent felbukkan. Bizarr mindenképpen, de meg lehet szokni és szeretni. Ja, és ne parázzatok, azért ez nem nájtvisses, azt én sem csípem. A harmadik tételben Fellegi Ádám helyett most Ducza Nórát hallhatjuk - ezen szerintem immáron nem lepődött meg senki - tehát sejthető, hogy ez a dal került ide az első lemezről, egyébként egyik kedvencem és az a címe, hogy: Will You Rewrite History With Me?. A záró szám sem vall szégyent az előzőekhez képest, talán ez a leggyorsabb, de itt is van fogósabb rész, ami megkönnyíti a befogadását.
Azért ez még bőven hardcore, hiába írogatok én olyanokat, hogy heavy metal ésatöbbi, azt a fajta kapkodós gitározást más műfajban nem nagyon hallottam, mint amit a Bridge To Solace is beépített a zenéjébe. A zenéről ennyit, rosszat nem is tudok mondani, tetszik ahogy van. Viszont. Jön a "feketeleves"... A szövegek. Eddig is olvasgattam Zoli szövegeit, és igencsak tetszik, hogy az a fajta, aki a társadalomkritikusság helyett inkább az érzelmekről ír, és nem is rosszul. Hihetetlen jó dalszövegei vannak, végre még valaki, aki mer az érzelmekről írni. Egészen konkrétan a már említett Will You... a kedvencem, ettől a szövegtől teljesen kész vagyok, ritkán érint meg valami ennyire, amit (jön a klisé) a saját életemre is rá tudok húzni.
Kevés zene van mostanában, amit viszonylag sokszor hallgatok - a dömping miatt, ez van sajnos, az idő kevés mindenre - de ez az EP elég sokat pörög a lejátszómban. Azért ez jelent valamit talán azon kívül, hogy speciel nekem bejön a zene...
Nagyon-nagyon várom a második lemezt.
