Split cd, két hardcore zenekarral. Mondtam már, hogy nem szeretem a split cd-ket? Nemtom, de valahogy jobban esik, ha egy korongon egy zenekart tudok meghallgatni, bár nyilván vannak ennek gazdasági előnyei, meg hagyományai is. No sebaj.
Gregorián danolással indít a három tagot számláló svéd Runemagick új lemeze, ami ugyan márciusban jelent meg, de csak most jutott el hozzánk a kiadójuk jóvoltából. Vehemens doom/death riffel folytatódik a dal, saját bevallásuk szerint ez a legjobb albumuk, lássuk tényleg az-e. A hangulat síron túli eddig.
Hat számos maxiszerűség ettől a rock-punk-nemtommilyen gárdától. Az előző anyaghoz képest kicsit összeforrottabb a hangzás, az Újabb Alkalom című nyitószám egészen karakteres, picit Tanksapka - Kispál keverék, de hangulatos. Az Al Jahara akár még nu metal nótának is nevezhető lenne, egész érdekes dallamvezetése van, ezt végighallgattam párszor, jól...
Csak rá kell nézni a borítóra, és bárki megmondhatja, hogy ez egy retro zenekar. Mondjuk a Roadrunnertől enyhén szólva érdekes egy ilyen csapat bevállalása, nem is értem, talán csak túl sokat szívott valaki az A&R részlegnél. A csapat Michiganből származik, 2001-ben bírtak megalakulni. Aztán később sikerült fel is oszlatniuk magukat, majd újra ...
Sosem szerettem az AC/DC-t. Erre most kaptam egyet Svájcból. A képzavart tisztázandó, a Krokusról beszélek, akik bizony az öreg kontinens legprofibb acélvécé-imitátorai. Ahogy a Mad World című első dal elindul, kapásból jönnek a jól ismert 2-4-es szögelések dobon, a 20 éves rakenról riffek, és az ének, ami bizony egy az egyben Brian Johnson alkohol...
12 éve terrorizálja a világot a brazil Krisiun hipergyors death metaljával. A Works Of Carnage-on sem hazudtolják meg önmagukat, hipergyors death metalt játszanak, nem mást. Ugye most meglepődtetek? Igazából bármelyik lemezükről be lehetne rakni ide a kritikát, kicserélve a számcímeket, senkinek nem tűnne fel a turpisság.
Slide gitár, country, majd elektrosokk, rusnya borító, de rusnya a világ is, amelyről a szövegek szólnak a KMFDM legújabb lemezén. Tim Skold nélkül (aki a legismertebb volt talán ebből a formációból, bár ha jól tudom, nem zenélt itt túl sokat), ha valaki esetleg nem tudná, aki mostanában Marilyn Manson mellett basszusgitárzik inkább.
Öreg progger nem vén progger. John Wetton, a King Crimsonból, Asia-ból és még egy rahedli más ős-prog legendából ismerős bőgős-énekes (-ésatöbbi) jó sok évig csak mindenféle válogatásokat, koncerteket és feldolgozáslemezeket bírt szülni, de most valahogy kifigyelt belőle egy teljesen új lemez 11 új dallal.
Hű... 1974-ben alakult amerikai hard rock / heavy metal csapat küldte el nekünk legújabb munkáját, és akkora promólevél-köteget mellékeltek hozzá, hogy ehhez képest a Lenin összes szimpla bevásárlócédula. Olyan old-school rockerekről van szó, akik a hetvenes éveket kis klubokban zúzták végig az USA keleti partján, majd 1981-ben elfáradtak és felosz...
Finom prog rock kiadvány ez, mégpedig amolyan IQ-szerűség (most nem az agyfunkciókra céloztam, hanem a hasonnevű zenekarra). Nem is véletlenül. A 80-as évek közepe óta muzsikáló angol csapatban ugyanis két olyan arc is játszik, mely a kult prog rock IQ-ban is tevékenykedik (Martin Orford billentyűs és John Jowitt bőgős). Az elmúlt évtizedben a zene...
Olyasmi ez a zene, amihez nagyon hangulat kell. Ha épp depressziós vagyok, tuti kivágom az ilyet, neki a betonfalnak, wazz, idióták, broáf. De közben meg tudom, hogy sokszor vagyok idióta én is, amikor Hollószínházra, Uhrin Benedekre vagy hasonló őrületekre vágyom: na, ilyenkor tökéletesen beleillik a fent említett sorba a FRL.
Szintén Chiléből érkezett cd, a csapat amerikai, és már az első hangoknál sejtettem, hogy ez tetszeni fog. Az a fajta New Orleans-i sludge/doom metal (vagy mi a tök a rendes neve ennek a stílusnak), amit mondjuk a Brand New Sin képvisel (legalábbis őket kedvelem perpill a legjobban a Down mellett). Igaz, a zenekari infólapon US heavy-power metal ál...
A jól csengő Dream Evil név mögött nem más bújik meg, mint maga Fredrik Nordström, minden svéd albumok varázslója és atyja, a maga kis Fredman stúdiójával. A csapatban Fredrik maga pengeti a húrokat, mi több, a billentyűkön is az ő ujjai pilinckáznak. A dobos az a Snowy Shaw, akinek neve ismerős lehet mindazok számára, akik kedvelik King Diamond, i...
Az előző The Forsaken anyag nagyon bejött Tóth "Björn" Balázs szakíró kartársnak, neki való zene ez, jó svéd dallamos death metal. Sajnos mostanában kevés időt tud szakítani az írogatásra, így rám hárult a feladat, hogy ismertessem az új lemezt. Nem is lesz annyira alapos és részletes, mintha Balázs írta volna, valahogy az én fejemben nincs benne a...
Na, ezek aztán jól kiszúrtak velem! Elérték, hogy habzó szájjal kelljen végighallgatnom egy alapvetően nagyszerű albumot. Ehhez pedig nem kellett több, mint a kiadónak az a bájos, előrelátó, másolásvédő gesztusa, hogy az album teljes egészét telepakolja kb. egy percenként ismétlődő, elektronikusan kluttyogó zörejjel, ami teljesen élvezhetetlenné te...
Egyenesen Chicagóból érkezett az I Decline cd-je, a dobos, John Doyle küldte el idei lemezüket recenzióra. A legjobb az lesz, ha idézek a levelükből, melyben ennyit írnak magukról: "Az I Decline négy szenvedélyes, tesztoszteronnal teli, kínai negyedbeli lakos, akik keverik a szónikus riffelést és a megkapóan trükkös ritmusokat az old-school rock ere...
Kaptam egy csinos, lilás-kékes árnyú borítót, óceánnal, csillagos égbolttal és villámokkal. Miután kinyitottam ezt a szépséget, meglepetésemre egy másolt korong mosolygott rám. Ez még nem lenne nagy baj - ám sajnos a kis füzetecske hiányzik belőle. A szövegekben így nem tudok elmélyedni, de annyi baj legyen.
Ahogy a Gantz korongja is, ez a kiadvány szintén különleges csomagolást kapott, kihajthatós keménypapír tok, kék, fekete és fehér színkombinációval, külön papírdarabkákon a szövegek, infók, melyeken inkább gyerekrajzokra emlékeztető fura grafikákat helyeztek. Kimondom, bénák a rajzok nagyon. Összességében inkább érdekes, mint szép. Viszont a dalszö...
Hülye egy helyzet. Mikor a cd megérkezett, még híre sem volt annak, hogy ez lesz a Da Capo búcsúja. Aztán eltelt egy-két hét, és megtudtam, hogy a Da Capo, mint olyan, befejezte ebben a formában a ténykedését, viszont Kozó Tamás (gitár), Csörnyi Róbert (basszusgitár) és Göllicz László (dob) a Stonehenge-ből korábban kivált Bátky "BZ" Zoltán énekess...