Puritán borító, bár az egyébként olvashatatlan betűtípus annak idején nagy kedvencem volt. Tizenkét éve cirka. Már ha ki tudjátok silabizálni a fenti kis borítón, hogy miről is beszélek. A besorolás alapján ezt az előzetes jelzőt kapta: modern, Faffynak való. No, lássuk.
Mikor futtában belehallgattam a cd-be, majd beírtam a listába, jelzőt biggyesztettem mellé, hogy a sok ismeretlen név között később könnyebben el tudjam navigálni magam, akkor ez a jelző a következő volt: elektro modern érdekes. No, lássuk teljes kivesézés után is fenntartom-e a kezdeti véleményem.
Igenigenigenigen! Erre vártam. No persze nem a best of lemezre, bár... de erről később. Hanem arra, hogy a zeneileg számomra nagybetűs Van Halen felállás (tehát a Hagar-féle) összeálljon újra és megrugdaljon egy-két segget. Ugyan Diamond Dave-vel lettek híresek és nagyok, számomra a Roth-féle showmankedésnél jobban bejött Sammy bácsi zeneisége és p...
Eleddig kimaradt számomra a kanadai Exciter munkássága. Hiába kutattam a lemezeik után, a Feel the Knife E.P. kivételével semmit sem sikerült begyűjtenem tőlük. Épp kapóra jött tehát ez az anyag, mely 15 újra felvett Exciter klasszikust rejt.
Úgy látszik, hogy hála az égnek a dallamos rockzene nem hajlandó kihalni. Pedig hányszor temették már szegényt... Ez a német csapat azt a fajta muzsikát űzi, mint amit a Pink Cream 69 kezdett el annak idején: alapvetően amerikai hard rock / dallamos metal zenéről van szó, amiben azért olykor felbukkannak germán elemek is, főleg a szigorúbb riffek t...
Újabb német felfedezett a Metal Blade-nél. Első lemez, svéd death metallal. 2000-ben alakult a csapat, egy kazettaalbummal a hátuk mögött belapátolta őket a Metal Blade. (Hihetetlen, hogy még mindig van ilyen, nem? Mármint kazettaalbum, nem felfedezés.) Tehát megtalálta meg őket a kiadó, és máris alájuk tolt egy szerződést.
Ez a Forsaken nem az a Forsaken, vagyis nem a The Forsaken, akikről már írtunk vala és kissé más stílusban tevékenykednek. Ez a Forsaken egy vérbeli dallamos (na jó, epikus) doom csapat, a monumentális fajtából. Aki sok éve figyeli a műfajt, ismerheti őket, hiszen 13 éve léteznek és borítanak a világra lemezeket.
Vékony boríték, benne egy cd, egy lapból álló borító, hátsó rész és info nélkül. Ilyenkor az ember kicsit elbizonytalanodik és persze nem tudja mire is számítson, legtöbbször aztán csalódás a vége. Most ez nem így történt. Elindult a zene, nekem meg szépen lassan leesett az állam.
Nem mondom, hogy túl sokat mondott volna eddig a Fleshless neve nekem, de azt sejtettem, hogy kíméletlen zenével lesz dolgom egy ideig, mondjuk bő fél óráig. Mintha valami film kezdődött volna, legalábbis a cd intrója erre utalt, aztán jön a kíméletlen death, a bugyborgósan hörgős, tikatikás fajtából.
Hetedik lemez, és még mindig csak a beavatottnak rémlik, hogy a Fleshcrawl nagyjából milyen zenét is játszik. Azért ez mond valamit. Annyit biztos, hogy eddig középszerűen teljesített a zenekar. Japán turné ide vagy oda, a zenekar most sem hoz semmi extrát, csupán 100 százalékosan tucat death metal riffeket, tempókat, témákat, a pincébe hangolva. I...
Igyekeztem eddig elkerülni a Junkiest, de utolért a végzet, egy 18 nótás váll-lógatás, ja, nem, válogatás képében, így most feladva elveimet kénytelen vagyok meghallgatni, mit is szeret ezen sok fiatal. Nos, laza rock and roll, klisés és butus szövegekkel, hasonló zenei körítéssel, a lázadni vágyó 12 évesek táborát megcélozva. Nekik valószínűleg ez...
Kibogozhatatlan logo, már jól kezdődik... 2002-ben alakult death/thrash zenekar (egyébként inkább death), a tagok számos ismertebb és ismeretlenebb zenekarban megfordultak már (pl. Edge Of Sanity, Pan-Thy-Monium, Torchbearer, Wounded Knee, Facebreaker, stb.), 2003-ban jelentették meg első lemezüket, amelyre világszerte jó kritikákat kaptak. Így nem...
Az ember élete dugig van rejtélyekkel. Eme misztikumok köre akár a zenei érdeklődésre, szívcsücsök zenekarokra is kiterjedhet. Időnként én is meglepődöm magamon, amikor rájövök, hogy masszívan szívelek egy-egy bandát, de hogy voltaképp miért, azt nem tudom megmagyarázni. Nagyjából így állok a Farmer Fiúkkal is, akiket azóta csípek, mióta az óidőkbe...
Mostanában több funeral doom lemez is érkezett hozzánk, nem túl nagy örömünkre, mivel - valljuk be - elég mazochista lélek kell ahhoz, hogy ezt a zenét az ember élvezni tudja hosszú távon. A Fallen is a szokásos egy pergőhang/tíz másodperces időintervallummal dolgozik, de javukra legyen írva, hogy a hosszan nyújtott gitártémák mégis hordoznak némi ...
Abban, azt hiszem, az összes Shock!-os kolléga egyetért, hogy egy Threshold koncertanyagra 10-esnél kevesebbet adni ennél a magazinnál főbenjáró bűn, tehát felesleges a pontszám miértjét külön fejtegetni. Ezért is szögezem le mindjárt az elején, hogy ez egy 10 pontos ismertető.
Spanyol nyelvű, lightos zene. Ez esetben kicsit zavaró a spanyol szöveg, talán azért, mert a vokalista túl modorosan énekel. A honlapjukon olvasható (szintén) spanyol nyelvű biográfiából annyit bírtam kisilabizálni, hogy '98-ban alakultak, a fotó alapján meg úgy tűnik hárman vannak a csapatban, valamint ez a debütáló lemezük. 2003-ban pedig a Metal...
A mostanában hallott görög metal zenék közül mindenképpen ez a lemez a legjobb, legprofibb. Valamiért azonban sem a bandáról, sem a kiadóról nem emlékszem, hogy hallottam volna korábban. Utóbbi valószínűleg csak elkerülte a figyelmemet, hiszen a Black Lotus gondozza Chris Caffery szólólemezét és Wade Black Leash Law nevű csapata is az ő szárnyaik a...
Vegyes érzelmeim vannak e talján bagázzsal kapcsolatban. A klasszikus, true metalt nyomató banda muzsikája alapvetően rendben van. Sőt, kifejezetten jól eltalált nótákat tudnak írni e stílus keretein belül. Akad ugyan kötelező(nek gondolt) szimfonikus bevezető, kötelező(nek gondolt) kardcsattogás, de nem ezeken van a hangsúly. Többnyire tempós, erő...
A sikeresnek mondható debütáló lemez után nem a második albumot hozta ki idén a Bridge To Solace, hanem egy EP-t, öt dallal. Vagyis néggyel, ráadásul az egyik már szerepelt az első lemezen, bár picit másképp, + egy intro nyitja a cd-t. Ami már maga merő meglepetés: lágy billentyűs szőnyegezésre egy operás hangú énekesnő óóóóó-zik. El tudom képzelni...
Nem titok, mennyire kedvelem (imádom, istenítem, bálványozom) Glenn Hughes hangi és énektechnikai képességeit. Tény, hogy ízlése nem mindig ugyanaz mint az enyém vagy más metal fanoké, voltak nagyon elvadult funky-soul korszakai olykor, de hála az égnek, a rockhoz valahogy mindig sikerül visszatalálnia.
Itt az ukrán üdvöske. Azaz ma már amcsi, ugyanis ha rávizslantunk a honlapjára, nyomban a fiatalember vigyorgó képe jelenik meg az amcsi lobogó alatt, s Vitya boldogan tudatja minden halandóval: ő immáron az Államok polgára. Vitalijt ismerhetik mindazok, akik hallottak már az Artension zenekarról - vagy épp összefutottak e billentyűs fenomén korább...
"A vár sárkányos már!", mormolja maga elé üveges szemekkel Danny Kaye egy antik filmben (The Court Jester). Aki azt hinné, hogy a sokfejű sárkányok földjén muzsikáló ifjak afféle kardcsörgetős, patadobogásos, vitézes-hősös battle metalt nyomatnak, hát az jó nagyot téved. Ráadásul a tetszetős, mesehangulatú borító is inkább a kőbaltás true metalra u...
A Leszálltunk, Hogy Felférj album egyik dala, egy keservidám szerzemény az alapja ennek a maxinak. Alapból nem vagyok egy hatalmas maxihívő, főleg, hogy a mai maxik általában egyetlen dal lemezes, lemeztelen, klubmix, szubmix, cirmix és turmix verzióit szokták rejteni, no, erre meg nekem nem sok időm meg energiám van.
Északírek (tehát angolok), fiatalok, trendik, és kábé annyira dühösek, mint dédnagymama, mikor elveszik tőle a műfogsorát. Amolyan gumizúzás, kis hippi feeling, kis punk, kis rock'n'roll, apró glam, amiből pop-rock kerekedik a végére. Pedig nem az első lemeze már ez a csapatnak, nem is a második. Csak hát a kor, amiből származtak, az Oasis-féle neo...
Nem mondom, hogy a borító alapján nagy bizalommal kezdtem el hallgatni a cd-t... Sejtettem, hogy valami bizarr, nem egészen metalközeli élményt kapok. Egyhangúan ordibáló vokalista, gépdobok, gépgitár (de legalábbis randa samplernek tűnik), pittyergések, indusztriál izé ez, nem metal, de ettől még lehet jó persze. Aztán még puttyogás, nyavajgás. Eg...
Ötödik albumát préselte ki magából a brazilok egyik fémes üdvöskéje, mégpedig egy olyan albumot, melyhez mesélős történet kapcsolódik. Meg sem állunk a XI. századig, ahol egy Árnyékvadász nevű bátor vitéz hadakozik a számára fontos eszmékért. Szövegkönyvem nincs, így csupán ennyit, mogyihéjban...
Nem mondom, hogy a dán Raunchy belopta magát a szívembe első lemezével, mert nem lopta be. Nem volt annyira rémes, de hiába akartak nagyot dobbantani, a végeredmény olyan semmilyen lett a nagy akarás miatt. Legalábbis számomra. Tartottam tőle, hogy most sem lesz ez másképp.
Facebook
Twitter