Ugyan tavalyi cucc, de nem olyan rég jutott el hozzánk az új Hatebreed lemez. A New Yorkból származó hardcore csapat nem véletlenül került a Roadrunner kegyeltjei közé (bár igaz, hogy a kiadó az Universal, a RR csak terjeszti vagy ilyes), Igaz, ehhez már négy lemezt ki kellett adniuk, illetve jó sokszor körbeturnézni a világot.
Elég pörgősen indul az új Criminal lemez. Mondjuk sejtettem, hogy nem fognak visszavenni a tempóból, főleg, hogy Chiléből Európába költöztek át - na jó, csak a csapat egy része, itt új tagokat kellett keresni, hogy folytatni tudják a zenélést.
Amikor csak úgy olvastam a neves heavy metal magazin munkatársának lelkendező kritikáit különféle anyanyelvükön éneklő spanyol bandák lemezeiről, nemigen tudtam elképzelni, mi fogja meg a kollégát annyira ezekben a produktumokban. Aztán egy kellemes baráti metal meeting alkalmával az egyik "young- és happy metal" fanatikus cimbora nem átallott egy ...
Senki ne gondolja, hogy hirtelen időgépbe, netán dimenzió-labirintusba került. Pusztán arról van szó, hogy bár a Lanfear épp a közelmúltban dobta piacra vadiúj albumát, mi még sajnos az előző munka értékelésénél tartunk - ugyanis csak ezzel rendelkezünk...
Atyaég! Reméltem, hogy így közeledve az év vége felé már kevés tavalyi megjelenésű rettenet kerül még a kezeim közé, de tévedtem. Az Illuminate egy német csapat, amely hosszú évek óta létezik, tavaly voltak pont tíz évesek, melynek megkoronázásaképpen megjelentettek egy válogatáslemezt - vagyis rögtön kettőt, 10-10 dallal.
Magnus Rosén - aki esetleg nem tudná - a Hammerfall bőgőse, mellesleg fejre a legnormálisabb tag, persze ez szubjektív, de mindig rajta van a legkevesebb páncél és neki van a legkevésbé bugyuta tekintete. Ez a dupla kiadvány kizárólag basszusgitárosoknak szól, vagy olyan ultra-elvakult Hammerfall-fanatikusoknak, akik még azt a felvételt is megveszi...
Anno, mikor meghallottam egy bizonyos Dark Saga nevű korongot, ledöntött a lábáról a nagybetűs Metal. Valahogy nem zavartak se a kissé egyszerű dalszerkezetek, se a Maidentől és a brit metal ősfogataitól lopkodott riffek. Ereje volt a zenének, szaggatott, húzott, gyilkolt az egész, és persze ott volt maga a Metal Hang, a seggig érő vörös rőzséjét l...
A lemezcímből az értelmesebb rockerek kitalálhatják, hogy koncertlemezt adott ki a legendásnak mondható Crytopsy. Meg ugye a None So Vile lemezcímmel egy kis szójátékra vetemedett így a csapat. Annak idején elég szép hírnévre tettek szert, underground körökben istenként imádták őket.
A Static-X számomra eddig olyan "felemás" zenekar volt. Az első lemezüket kedveltem - szórakoztató kategória -, a második szélsebesen elment mellettem. A vokalista hajszerkezetén jót mosolyogtam anno, azt gondoltam, majd csak kinövi, de nem.
Ha nem ismerné valaki a bácsit: Billentyűs, nem túl fiatal, ellenben a Yes tagjaként és szólóban is száznál több lemeze jelent meg, közben játszott David Bowie-tól Ozzyn át Elton Johnig megint csak több száz nagy névvel. Szóval ikon, monumentum, élő történelem, na.
Kövezzetek meg, de nekem tetszik mindkét Linkin Park lemez. Pedig a metalon belül csúnyán popzene, tudom, meg ciki is, meg minden, de ha már popzene, akkor inkább legyen ez, mint a vonagló playback-huszárok meg Kozsó, nem? A srácok a két sorlemez és a remix-album után már össze tudtak hozni egy közel egy órás műsort, és máris úgy gondolták (ők vagy...
Az a típus vagyok, aki még mindig hisz a csodákban. És a Dream Theater maga volt a Csoda, mikor megismertem, még az első lemezük idején. Hát még a legendás Images & Words album megjelenése után...
Bár senkinek sem biznisze, mégis elárulom: fülbojtig szerelmes vagyok. Bezony. Ritkásan ugyan, de előfordul, hogy egy-egy szép könyv, film, muzsika kapcsán oly szerelemre gyúlok, hogy tartósan csak tűzoltói kísérettel, illetve kézi poroltó készülékkel felszerelkezve ajánlatos hozzám közeledni.
Sokan, sok helyen, sokszor "leírták" már a Machine Headet, vagy elfogadták ugyan az utóbbi években kiadott lemezeiket, de szívből szeretni már nem tudták őket. Netán az első két lemez miatt görcsösen szeretni akarta a későbbieket is. Ebbe a csoportban tartozom én is, jelentősen túlértékeltem az utóbbi korongjaikat. Nem hittem volna, hogy még egysze...
A címet megváltoztatták (az előzetes hírek szerint ez lett volna a válogatás címe: The Best Of Pantera: Far Beyond The Great Southern Cowboys' Vulgar Hits), egy kicsit a tartalmat is (nincs rajta a Kiss feldolgozás pl.), a 12 klipet rejtő DVD melléklet maradt, ami azt hiszem a lényeg ezen az anyagon.
Két CD és egy EP után jelentette meg jelen lemezét ez a 10 éves svéd banda. A bio alapján progresszív csapatként indultak, de ez a - kissé már elcsépelt - jelző annyira már nem illik a csapatra. Azt mindenképpen azonnal leszűrheti az első hangok alapján is bárki, hogy svédek a fiúk, egész egyszerűen az összképen hallatszik valahogy.
Ez is májusi megjelenés, de jó lesz hallgatni még novemberben is, főleg a zene hangulata miatt, mely nem kevéssé szomorkás, érzelmes, sírós. A fura intro után ahogy elkezdődött az első dal, sejtettem, hogy ezt szeretni fogom. Mert ebbe szorultak érzelmek, ellentétben a Rain Painttel.
A germán mágusok teljes elánnal indítanak legújabb albumokon, mely igen impozáns külsővel rendelkezik. Van itten kérem bárányszelíd farkas, óriáskélgyó, vámpírfogú szörnyeteg, valamint trónján ücsörgő, félszemű, ősz apó - feltehetően a bölcs Odin maga.
A Földanya a holland csapat harmadik albuma, de tulajdonképpen a második. Ugyanis anno, még a '97-es debütáló anyag, az Enter után rögzítették ezt a lemezt, de a terjesztés még messze volt a tökéletestől. Épp ezért határozták el, hogy a Gun Records jóvoltából újra megjelentetik, egy új digipack borítóba csomagolva és négy bónuszdallal felturbózva.
Portugál csapatról van szó, és bár tele van gitárral a lemez, mégsem nevezném metalnak, ugyanis a hathúros hangszer akusztikus változatáról van itt szó. Amolyan neoklasszikus zene ez, sok nejlonhúros gitárral, hegedűvel, és egy megkapóan bársonyos hangú énekesnővel.
Hétszámos EP-t adott ki a Vader szeptemberben, igazából az indokot nem tudom, talán csak időkitöltő a következő teljes lemez előtt, túl sok ötletük volt, és nem akarták veszni hagyni, vagy a kiadó akart mindenáron egy plusz kiadványt, a fene tudja.
Prophet nem nyughatott és elküldte a csapat 2000-res lemezét is (és nagyon kedves volt, mert lemásolta egy házi vegyesfelvágott koncert dvd-jüket is, amit sajna a dvd-rom nem akar lejátszani, vagyis elkezdi, de akadozik folyton és lefagy, így meg nézhetetlen, bár az így is feltűnt, hogy a másik kritikában írt teátrális elemek mintha hiányoznának a ...
A Staindről két dolog jut eszembe első benyomásként. Az egyik az, hogy olvastam róluk valahol, miszerint a Limp Bizgentyűs Fred Durst újabb bandát fedezett fel. Na, egy újabb baseball-satyis brigád biztos, gondoltam magamban. Aztán meg láttam egy klipet valahol, egy nagyon szép lírai dalt, amit egy totál nem roxtár külsejű, kis köpcös, kopasz gitár...
Úgy látszik, ma a rossz hangzású demók napja van, ez már a harmadik anyag - bár ez nem demó, hanem EP -, ami csörög, klattyog, stb., szokásos vacak mp3-as audióvá tétele, nem értem én ezt, se a másolt borítón, se az írott cd-n, se az infólapon nincs rajta, hol vették fel, szóval bármi lehetséges. Pedig még így is lehet hallani, hogy nem szólna ez r...
A zenekari infók után a borítóra pillantva elgondolkoztam, mi a fenét keres Gwen Stefani, a No Doubt énekesnője Szolnokon? Bizony, Magda Nikolett kinézetre erősen hasonlít a fent említett hölgyhöz, és mikor az első, Ébredj című szerzemény beindul, a dal, de még az énekstílus is a híres ska-pop csapatot idézik.
Kicsit sem meglepő címet adtak ötödik lemezüknek a brutális death elkötelezett hívei. Ha valaki nem tudná, a Deicide üdvöskéje, Glen Benton itt is hörög mostanában, bár nem a kezdetek óta, hiszen a csapat 1989 óta létezik, ilyen-olyan felállásokban. Benton doki 2001 óta mondogatja itt, hogy hörr-hörr. Összetéveszthetetlenül. Utolsó lemezük '99-es, ...
Szeretem az Enchant zenéjét. Ők voltak számomra mindig az a határvonal, ami a matekos új progresszív bandák (Dream Theater) és a régi nagyok (IQ, Marillion) között megtalálta a tökéletes egyensúlyt, egyszerre tudtak agyasak és dalközpontúak is lenni.
Facebook
Twitter