Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Raunchy: Confusion Bay

Nem mondom, hogy a dán Raunchy belopta magát a szívembe első lemezével, mert nem lopta be. Nem volt annyira rémes, de hiába akartak nagyot dobbantani, a végeredmény olyan semmilyen lett a nagy akarás miatt. Legalábbis számomra. Tartottam tőle, hogy most sem lesz ez másképp.

megjelenés:
2004
kiadó:
Nuclear Blast / HMP
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 26 Szavazat )

Kellemesen csalódtam. Nagyjából egy húsz tonnás úthenger intenzitásával indítják új anyagukat. Arcbamászó, meg kell hagyni. A hatásaik ugyanazok (Fear Factory, SYL), az énekdallamok terén meg az utóbbi Soilwork, In Flames lemezek témái köszönnek vissza. Meg persze Devin Townsend, de ez egyfajta körforgás már ezeknél a zenekaroknál. A második dal refrénjét például a hülyén kopaszodó ifjú titán is írhatta volna. Egyébként nagyon hatásos a körülötte lévő feszes riffekkel ez a téma. A negyedik dal (Watch Out) kicsit meglepő - mármint az addig hallott zúzás után - nem kicsit vették populárisra a ritmusokat, lehet rá táncolni is akár. Mondjuk a végén beszigorodik a téma, nem is hátrányára, még egy bika üvöltés is jut a végére.

Meg kell jegyeznem, hogy a dobos (Morten Toft Hansen) nem egy elveszett ember, nem mondom, hogy eszeveszett dolgokat csinál, de rendkívül ízesen játszik, öröm hallgatni. A szintis témák, puttyogások, aláfestések sem rosszak, az a fajta modern világ, ami nem kicsit ad hozzá a zenéhez, ha ízléssel adagolják. Itt ez történt. Érdekes módon, mikor először hallgattam meg a cd-t, kicsit csalódtam benne, hogy a nagy porkavarás ellenére mégsem olyan jó ez. Aztán adtam neki időt. Másodszorra már egészen tetszett. Aztán még jobban. Van benne spiritusz, bár még mindig nem az a veszetten eredeti zene, de kifejezetten jó hallgatni, akár utazás közben, akár otthon nagy hangerőn, mászkálás közben discmannel, szóval bármikor, bárhol.

Az ötödik dalban vokálok terén hoznak egy kis újítást, végre nem a szokvány paneleket alkalmazzák. Nem mondom, hogy hű, de nagyot alkottak, de legalább újítottak. Végig nagy fordulatszámon pörögnek, bár némely témában éreztem egy kis lendületvesztést, elfáradást. Valahogy a lemez közepe után kicsit leül a lendület, más dalsorrenddel talán nem fordult volna ez elő. Mindenesetre a lírainak is mondható The Devil című dalnál már erősen érezni, hogy megtört a kezdeti lelkesedés(em). Továbbá azt is érezni, hogy szerettek volna egy amolyan Devin-féle monumentális, gigantikus lírait írni, de ehhez azért hiányzik még valami... A zsigeri tehetség. Így csak egy kellemes dalocska lett belőle. Mondjuk a következő nóta (Insane) full pörgés ismét, masszív riffekkel, telitalálat az egész, úgy, ahogy van. A záró dal viszont megint egy picit laposka, ráadásul túl hosszú is. Egy nyolcast megérdemelnek, bár ebben azért van egy nagy adag bizalom is a részemről. Az viszont biztos, hogy fogunk még hallani a csapatról.

Szomorú, hogy a csapat énekese otthagyta a többieket. Az utódja is megvan, Kasper Thomsennek hívják, remélhetőleg beváltja a hozzá fűzött reményeket, mert most nagyot bukhat a csapat egy rossz választással.

 

Hozzászólások 

 
#1 kornel 2020-04-10 17:19
Legjobb lemezük csont nélkül.Eléggé ki is lógtak az akkori modern metal mezőnyből.Sajnos ők se jutottak el az őket megillető szintre.Lars Vognstrup nagyon rosszkor vált ki,baromi nagy hang volt. A 9-5 végén az a leállós szintitéma meg még mindig gyilkos.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2006. április 25.