Shock!

Nem mondom, hogy túl sokat mondott volna eddig a Fleshless neve nekem, de azt sejtettem, hogy kíméletlen zenével lesz dolgom egy ideig, mondjuk bő fél óráig. Mintha valami film kezdődött volna, legalábbis a cd intrója erre utalt, aztán jön a kíméletlen death, a bugyborgósan hörgős, tikatikás fajtából.

Szóval old school típusú dallamokat csak a gitárszólóknál várhat az ember. Ez mondjuk meg is lepett. A hangszeresek pontatlansága is. Ennél a fajta zenénél tilos lenne ilyen csúnyán csúszni, mint ahogy megteszik nem egyszer. Jaj. A hangzás is szikár, elveszik a gitár dinamizmusa, csak a pergő kopog eszeveszetten sokszor. A hörgős meg gyomorból hörög, kb. mintha élve pörkölnének egy termetes disznót és a visítást mélyítenék némelyest. Nos, ennyi fantáziájuk volt a vokálmunkát illetően. A röhejes jelző illik ide leginkább.

A dalok igyekeznek változatosak és technikásak lenni, de azért itt még hiányzik sok dolog ahhoz, hogy a hallgató állkapcsokat leejtve figyelje a brilliáns hangszeres játékot. Mondjuk még úgy öt év gyakorlás. Vannak gyors meg középtempós zúzások, meg mindez váltakozva, maradandó momentum nem sok. Az utolsó dal laza nemtommijét végképp nem tudom mire vélni.

Mennyit lehet adni egy tökéletesen semmilyen death metal lemezre, amit ráadásul fárasztó végighallgatni? Legyen mondjuk négy pont, az azért az átlag alattiságot jelzi.