Shane bácsi dobos bácsi. Olyan arcokkal játszott, mint Glenn Hughes vagy a japán B'z, de van neki prog-fúziós bandája is, a Cosmosquad, és van egy másik is neki, a Diesel Machine (itt a Damageplan énekesével, Patrick Lachmannel játszik). Szóval, Shane bácsi nem nyeretlen kétéves, dobolási kvalitásaiban már senki sem kételkedik.
Nézzük ezt a svájci támadóalakulatot. Afféle bohókás, vicceskedő-grimaszoló fejek, mint a Helloween fiúk. Zenéjükre sem a búskomor, meditatív zöngék jellemzőek. A szójátékon alapuló Hellvetia című album pont egy tucat nótát sorakoztat elénk.
Amcsi bandáról van szó, benne egy vajon honnét szalajtott, Andrew Szucs nevű (!) gitárosról, valamint bemutatkozó albumról. A mindössze 38 perces anyag rémületes dübörgéssel kezdődik, mely beletorkollik egy jellegzetesen taljános gitárpilinckába. Tudjátok, a Turilli-féle - de Malmsteentől sem idegen - szaporázás, megspékelve a kötelezően csembaló h...
A székesfehérvári Septic 2001 óta létezik, és a Septic Painből alakult át, illetve csak az "énekes" változott, plusz jött egy másodgitáros, majd a basszusgitáros ember is kicserélődött. Eredetileg punkos hardcore-t játszottak, ez ma már inkább metalcore-rá alakult szerintük.
Mintha valami filmből ollózták volna ki a bevezető monológot, kár, hogy nagyon hallatszik a stúdió, meg az esetlenség az illetőn, aki elkövette. Utána meg azt hittem, a Slayer Disciple című száma jön, de nem, csak a nyitó riffet csenték el német thrash metalosaink. Na jó, egy hangot a végén megváltoztattak benne.
Egyike a szlovák daraboknak. A papiros szerint kísérletező gótikus doom, amit az ötösfogat előad első albumán. Itt is akad egy nőci, akár a Galadrielnél, aki danol és még hegedűt is húz-von mellé.
Tavalyi split cd, amit 2003 februárjában került kiadásra, a 7th Nemesis és az osztrák Punishment dalaival. A 7th Nemesisről már volt szerencsénk írni egy demókritikát tavaly. A stílusuk nem változott, maradtak a hihetetlenül technikás, fogós részekkel tarkított brutális death metalnál. Már ha egyáltalán kell ennek még skatulyát találni.
Richie Kotzen nevét a legtöbben a Poison második korszakából ismerhették meg. Nekem speciel akkor nem jött be a Poison puhulása, amit kölyökfejjel összekötöttem Richie érkezésével. Ezt a CD-t is úgy vettem kézbe, hogy elég távolságtartóan méregettem a borítón ücsörgő konszolidált srácot és letámasztott Stratocasterét. Aztán elkezdtem alaposan megle...
Nos, a Chris Barnes-féle Six Feet Under egyre jobban eltávolodik attól a death metaltól, amiből annak idején előbújt. Az előző lemez kifejezetten nem tetszett, Barnes idétlen rikácsolása meg idegesített. Most is rikácsol még (szerencsére nem sokszor), úgy látszik, senki nem szólt neki, hogy nagyon buta és erőltetett az a hangszín.
Nem egészen tudtam mire véljem elsőre a The Blueprint zenéjét, valahogy az Earthtone9 ugrott be, és lőn csoda; egy kiadónál van a két csapat. Jelen cd-n hat dal található, az első mindjárt egy három perces intro, amelyben nem történik túl sok minden, kicsit meg is ijedtem, hogy ilyen vontatott izé lesz az egész, aztán a második tételnél már felpörg...
Nézem a zenekar honlapját. 1997-ben alakultak egy Pink Floyd cover bandából. Hmm, már nem is csodálkozom akkor a zenén, amit hallok. Furcsa, melankolikus rockzenével indul a lemez, sok akusztikus gitár, hangminták, visszafogott, majd később kiteljesedő ének.
Andersen újra mesél. Mármint Andre Andersen billentyűs és kis kompániája. Konceptalbum az Eyewitness, ezúttal a média visszásságairól szól a történet. Tulajdonképpen egy teljesen megszokott színvonalat és stílus-csomagot kapunk ezúttal is, tehát nem újították meg a királyi vadászok se a neoklasszikus metalt, se önmagukat, de a végeredmény akkor is ...
Olasz bandáról van szó, akik a true metal zászlaja alatt menetelnek, miközben egy konceptalbumnak tekinthető, dialógusokkal ellátott, történelmi ihletésű sztorit mesélnek el nekünk. Ez nagy divat mostanság, gondoljunk pl. a Rebellion albumára...
Ez klasszikus "póver" lesz, már a borítóról látszik! Mert milyen is? Hát, elsősorban lila. De nagyon. Fénykardot szorongató, sanda pillantású, köpönyeges női harcost ábrázol, akinek vitézi gúnyája rovarszerűen randa.
A banda debütáló albuma egy fémpados Göteborg-Budapest járat jóvoltából landolt a kezemben. Röpke bevezetőjükben (alias: intro) csatajelenet fültanúi lehetünk, ahol kardok csattognak, lovak nyerítenek, sötöbö. Az Andy LaRoque (King Diamond) által felügyelt album eztán indul be igazán s beleízlelhetünk a klasszikus, feszes-dallamos metalban nyomuló ...
Először nem tudtam mit kezdeni ezzel a lemezzel. A nevet se tudtam hová tenni, a CD-ről pedig pár másodperces mennydörgés-villámlás után nagyívű, neoklasszikus Malmsteen-kópia szakadt a nyakamba. Aztán kinyitottam a bookletet, és két dolgon kezdtem el csodálkozni.
Csizmaország ontja magából a bandákat, ha kell, ha nem. Ez az ötösfogat - ismertetőjük alapján - a power/progresszív vonal elkötelezettje. A banda alapkövét már 1991-ben lerakta a három testőr (bocsi, tesó): Andrea, Alex, illetve Pietro. Az évek folyamán persze számos tagcsere történt, sőt, Pietro 26 éves korában szívroham következtében meghalt. A ...
A bizarr reverendás 74 perces EP-je eléggé elkeserített. Eleve: ha ez egy EP, akkor mekkora egy lemez szerintük??? Aztán: miért a "metal hírnöke" a cím, mikor inkább a "zene temetése" lehetne? Továbbá: mit lehet írni valamiről, ami annyira lassú és szenvedős, hogy nem jut róla jobb eszembe, mint az egyik dal szövegében felbukkanó keresztet cipelő J...
Mi késztet arra egy zenekart, hogy azt a címet adja lemezének, hogy A kakukkosórák a pokolból? Persze kakukkosórával nyit az első dal (meg zár az utolsó), ezt jó volt, hallani, sajnos a mi kakukkosóránk rég tönkrement, így nosztalgikus érzésekkel vágtam neki a cd-nek.
Leginkább azon mérhetjük le, mennyire öregszünk, ha egy tegnap még ifjú titánnak kikiáltott banda ma koncertlemezzel jelentkezik. Akármit is mondanak a mai koncertalbumokat lesajnáló, sznob vélemények; napjainkban is meghatározó jelentőségű, ha egy zenekar eljut arra a szintre, hogy élő felvételt adjon ki, főleg ha duplát. Most a Hammerfallon a sor...
Ennél jobb címet nem is adhatott volna a zenekar a jubileumi válogatásának. Ugyanis tíz év munkáját foglalják most össze cirka 76 percben a kezdetektől napjainkig. Tíz év azért elég nagy idő egy zenekar történetében.
Vissza sem kellett lapoznom zenei "munkásságom" lapjain, emlékezetből is simán tudtam, mivel jellemeztem a germán hordát annak idején, a Macbeth album kapcsán. Ez a szó nem volt egyéb, mint a DÖGÖS. Nos, ha azt nézzük, a DÖG továbbra is elmondható erről a vérmes, Grave Digger-ízű muzsikát nyomató ötösfogatról.
Gyárzaj - ipari - majd elcsent Slipknot riff - csattog, kattog minden, torzított vokál, valamit magyaráznak nagyon. Aztán a második dalban már jön egy dal is, feszes riffek, igazi "ciber" metal, a dob puttyog (vagy dobgép vagy csúnyán triggerelt cucc, elvileg koncerten élő a dob), a basszus hiányzik meg az erő is nagyon. A vokál is erőtlen, üvölt v...
Ami az első pillanatban fülbetűnő ennél a dallamos death/black metalt játszó kvartettnél, az a nem túl szerencsésen eltalált, üresen kongó olajoshordós pergőhang. Márpedig ha ez a legelső észrevétel, az azért valamit elárul... Kár, mert amúgy a zene elég korrekten oda van rakva.
Huhh, fenemód bika hangzást kapott az új Callenish Circle lemez, mondhatni tipikus svédet (Andy Classen segítségével a Stage One Stúdióban készült a lemez), bár ehhez a zenéhez pont ez dukál. A zenekar egyébként holland, a félreértések elkerülése végett. Hmm.
Lássuk mit rejt a Caliban. Kezembe veszem a csomagot, a booklet igényes, bár a kivitelezés stílusa Travis Smith-t idézi, de nem feltétlenül baj, hogy hasonlít. Attól még jól néz ki.
Kanadai straight edge hardcore csapat, 5 szám, 12 percben. Elég is ennyi. Dühös, kiabálós, ugrálós, kapkodós. Az égvilágon semmi újdonsággal nem szolgáltatnak sem zeneileg, sem szövegileg, de legalább lelkesek.
Facebook
Twitter