Na igen, szóval megint egy metal opera... Jómagam nem tartom túlzottan szerencsésnek ezt a műfaji meghatározást, sokkal inkább nevezném az ilyen típusú anyagokat többszereplős konceptalbumoknak, mert akárhonnan is vizsgáljuk, az "opera" kifejezés mindenképpen egy kissé erősnek hat; de hát ha egyszer így maradt meg metal körökben (illetve, az alkotó...

Ugyan májusi megjelenésű a Rain Paint Nihil Nisi Mors c. albuma, de csak nemrég jutott el hozzánk. Három finn srác zenél itt, gótikus/doom/stb. metalt játszanak, amelyben megtalálható az Anathema, a Katatonia fájdalma, a Sentenced szirupossága olykor, meg a My Dying Bride ős-magánya. Csak valahogy nem olyan mélységesen, mint az említett csapatoknál...

Egyszer csak azon kaptam magam, hogy kizárólag női énekessel felálló zenekarokat hallgatok. No nem tartott sokáig, talán ha néhány napig ez az időszak, de azért így utólag mégis furcsa. Black Light Disctrict, Souvenirs: a késői The Gathering remekművek, de kellett valami könnyedebb, kevésbé megterhelő hallgatnivaló is. Így akadt sok egyéb dolog mel...

Trendek jönnek, bandák mennek, nő és fogy a Hold, a Rage azonban változatlan. Peavy és cimborái eszement kitartással nyomatják azt, amihez a legjobban értenek. A Soundchaser borítójáról leüvöltő rémkoponyák óva intő célzatúak: aki ezt a korongot a lejátszójába illeszti, az készüljön fel egy felettébb dühös Rage-re!

Sok okosat lehetne leírni egy Deep Purple lemezismertető kapcsán, a csapat kacifántos történetét véve alapul, annál is inkább, mert megint egy olyan poszton történt változás, amely miatt alapjaiban kellene, hogy megremegjen a talaj a zenekart alkotó úriemberek lába alatt. Mivel azonban a Purple már nem egy ilyen szituációt szerencsésen átvészelt, k...

Olaszok és hatan vannak. Tán akadnak, akiket meglep, de a banda eleinte Maiden feldolgozásokkal próbálkozott! Idővel aztán úgy döntöttek, saját babérokra áhítoznak, ezért elkezdtek önálló nótákon molyolni. Bemutatkozó albumuk klasszikus, dallamos metalt tartalmaz. A keverésen átsejlik némi nyersesség, de hallottam már rosszabbat is. A srácok jórész...

Prog és power elemekkel átszőtt metal muzsika hallható a holland csapat bemutatkozó lemezén. A banda bizonyos tagjai anno egy Black Knight nevű true metal formációban találkoztak, aztán a stílust kinőve mozdultak prog irányba. Nos, hallatszik azért a lemezen a tradicionális megközelítés, a Countless Court kissé felgyorsított, Warning korszakbeli Qu...

Devon Graves visszatér. Már az első DST koronggal megmutatta, hogy ő igenis életképes a Psychotic Waltz árnyékából kilépve is. A második lemezre várt az a feladat, hogy az egyéni hangot tovább kristályosítsa, még jobban Devonra és nem az egykori zenekar emlékére helyezve a fókuszt.

Ville Laihiala. Mond ez a név valamit? Ha igen, akkor kár is tovább szaporítanom a szót! Bizony, a Poisonblack az ő nevéhez fűződik, s mint ilyen, a banda zenei világa nem áll igazán távol a Sentenced képviselte északi, dallamos cuccétól. Sőt - ha lehet ilyet mondani -, a Poisonblack egyfajta slágeresebb, könnyedebb változata a Sentenced-féle hangu...

Számomra eléggé a semmiből bukkant elő a P.O.D. pár éve, mikor néhol elkaptam azt az autós-ütközéses (vagy mi) videoklipjüket. A rap nem nagyon jött be, de súly volt a zene és megjegyezhető a refrén, szóval valahol mégis benne volt a spiritusz a nótában. Aztán meghallgatva a teljes előző lemezt, megértettem, mi az amit szeretnek benne a népek, húz ...

Ugyan már nincs sok teteje ennek a cikknek, mivel a zenekar a lemez kiadása után feloszlott, de azért egy posztumusz kritikát kapnak, ha már vették a fáradságot és elpostázták nekünk. A 2000-ben alakult csapat két demó után saját erőből vette fel ezt a nyolc dalt tartalmazó cd-t, amellyel sok társukhoz hasonlóan kiadót szerettek volna találni, de k...

Nos, ha Szeg, akkor Szegeljen. Toljunk rá egy kis hangerőt. Mázli, hogy az E.Z.S. Music felvállalta a zenekart, itthon hasonló stílusú zenekar csakis magánkiadásban tudná megjelentetni a lemezét. Nem így a Szeg. Lehet, sokszor le fogom még írni ebben a cikkben azt, hogy Szeg, csupán azért, mert tetszik a szó, és óriási telitalálat zenekarnévnek.

Megvallom, idétlen-idők óta a fiókom alján bűzölgetem ezt a korongot. Tán azért, mert a bandáról fikarcnyit sem tudok. Tán azért, mert rusnya a borító kívül-bévül. Az a néhány kép, mely a zenekart lenne hivatva bemutatni, inkább taszít, mintsem. Úgy nézem, négy van a súlyosan dizájnolt, mátrixos fazonból, akik agyonfestett, rémfejű külsővel élnek b...