Amcsi kvartettről van szó, mely Chicago ege alatt látta meg a napvilágot, méghozzá 1990-ben. Hogy azóta mi az ördögöt csináltak, nagyjából rejtély. (Majd Frei vagy Vujcsi kinyomozza.) Mindez azonban még nem magyarázza, mitől lett az albumuk mindössze 35 perces...
Nem mondanám magam a punk zenék nagy kedvelőjének, ennek ellenére a Red Tape cd-jét valahogy sikerült végighallgatnom, sőt. Mondjuk olykor metalos, hardcore-os zenéjük azért nem az a színtiszta tufa punk, amitől az embernek feláll a szőr a hátán, noha azért írtak tök klisés punk nótákat, nyilván.
Globalizálódik a világ rendesen. A kiadó texasi, a zenekar pedig brazil, a műfaj amit játszanak old-school black metal. Ezt adjátok össze. A borítóról lehetett sejteni, hogy ők aztán nem viccelnek, régivágású logo, a képen pedig sejtelmesen kukucskál néhány kopár fa mögül egy gonosznak látszó szempár, balra meg a hold is világít persze.
A korábbiaknál jóval gyengébbre sikerült a tavalyi Artension korong, a New Discovery. Pedig 96-ban valami olyat hozott létre ez a banda, ami addig nem nagyon volt jellemző. Persze akkor sem volt már új dolog a virgázós, neoklasszikus vagy milyen ízekkel fűszerezett, nagyívű dallamokkal operáló metal muzsika, Malmsteen után nem is lehetett sok megle...
Egészen rendkívüli módon, jelen banda Itáliából származik! A honlapjukon olvasható biográfia szerint már 1989 (!) óta mocorognak, 1991 óta demózgatnak, mégis ez az első komplett albumuk. (Hogy időközben mi az ördögöt műveltek, arról lehet tanakodni...) Az öt fickó hatalmas Maiden fanatikus. Ami az imidzsüket illeti, ha jól emlékszem, amolyan bőrjak...
A mai napom a komor muzsikák jegyében telt el, sajnos inkább a rosszabb minőségűekkel, mint az izgalmas hallgatnivalókkal. A Grave szerencsére az utóbbiak táborát erősíti. Báááár... A '91-es lemezükkel debütáló zenekar 2002-ben tért vissza öt év szünet után, aztán most újra támadnak lassan gyilkoló death metaljukkal.
Két és fél éve jelent meg utoljára Ancient lemez, azóta a csapat hölgytagja, a bájos nevet viselő Deadly Kristin faképnél hagyta a zenekart. Most, így a hatodik lemezükön sem újítják meg a black metalt, mondjuk nem is ez a céljuk, viszont annál több sablonból építkeztek. Az olykor hangulatos riffeket a szokásos blastbeatek szakítják meg (hmm, azzal...
Azért nem semmik a Dream Theater-rajongók, azt meg kell hagyni. Imádják ugyan a bandát, de azért jó néhányszor le is húzzák róluk a vizes lepedőt: mintha csak saját maguknak tartanák fent azt az előjogot, hogy kedvenceiket fikázzák.
Az Amon Amarth-hoz akár órát lehetne igazítani, olyan pontosan hozzák ki lemezeiket szép sorban. Szinte még el sem felejtettük az előzőt, máris itt az új darab. Egyébként gondolnátok, hogy 12 éves a zenekar? Pedig annyi. Azóta ragaszkodnak hű vikingekhez méltón a viking szövegvilághoz (atyaég, ennyi év alatt hogyhogy nem merült ki a teljes mondakör...
Törzsi thrash metal - hirdeti a csapat infólapja és tényleg, az első dal vérpezsdítő ütemekkel kezdődik, akár a riói karneválon is érezhetnénk magunkat. Zeneileg a Sepultura, Soulfly vonalra lehet tenni a produkciót, bár itt azért jelentős mértékben helyet kapott a latin gitározás. A második dal kezdése például egy nagyon feelinges akusztikus latin...
A kiadó egy igényesen kivitelezett dupla albumot juttatott el hozzánk, mely betekintést nyújt abba a világba, amit az istállójukhoz tartozó zenekarok képviselnek. A két korong összesen huszonnyolc felvételt tartalmaz. Csupán néhány név az ismertebbek közül: Human Fortress, Lana Lane, Mob Rules, Rhapsody, Luca Turilli, Wizard.
Komolyan, ha életemben nem hallottam volna róluk, az első hangokból takra pontosan meg lehetne állapítani, hogy floridai death metalt játszik a Monstrosity, nem mást. Na jó, az ki van csukva, hogy aki kedveli a stílust, ne hallott volna a zenekarról. Meg ugye innen került a Cannibal Corpse-ba a nyakember, Corpsegrinder. Utána jött még Jason Avery, ...
A Dry Kill Logic is azon csapatok közé tartozik, akiket az ember meghallgat, aztán szépen berakja a polcra a cd-jüket, aztán azt veszi észre a következő takarításkor, hogy egy nyolclábú kukucskál a tok tetején iszonyú éhesen. Mondjuk ki: nem az eget-földet megrengető ötleteiről volt híres a csapat sosem.
Noakkorkéremszépen. Érdekes helyzet állt elő az Agregatorral. Elkészült ugye az ősidőkben, de legalábbis 2003 májusában az "A semmi ágán" című lemez, ami aztán szépen fiókba is került abban a formában, mivel Tóth Miklós vokalista kikerült a csapatból. Némi keresgélés után úgy döntött a zenekar, hogy saját házon belül oldják meg a problémát, Mikus T...
A Metal Church kétséget kizáróan igen patinás név, a nyolcvanas évek végén-kilencvenes évek elején a US power színtér vezetői voltak, egészen addig, míg a Hanging in the Balance lemez után bele nem álltak a földbe. 1999-ben ismét eljöttnek látták az időt arra, hogy rászabadítsanak egy power fenevadat a világra. A nagy durranás azonban sajnos elmara...
Régivágású hardcore-t játszik az amerikai Terror, mondjuk a nevük nem túl fantáziadús, de a zenéjük nem vészes, bár simán elfértek volna a nyolcvanas években is. Gyors, kapkodós, néha középtempós, csordavokálos zenéjükről az Agnostic Front és a Cro-Mags jutott eszembe, hasonló vonalon mozognak ők is (legalábbis az ismertebb nevek közül őket mondaná...
Ahogy elkezdődött az első nóta gitározásilag, azonnal lehetett sejteni, hogy svéd zenekart rejt a fent látható fura zenekarnév, ráadásul azt is lefogadtam volna, hogy valami köze van a Soilworkhöz. Naná, hogy van, ugyanis a Björn "Speed" Strid vokalista itt is ordít, illetve énekel. Az utóbbi években megszokott változatosabb stílusában.
A Calculating Infinity... lemezanyagának 1999-es kiadása forradalmi tett volt ettől az amerikai brigádtól, és a kultusz csak tovább nőtt az ex-Faith No More-os hangszálgyilkossal felvett Irony is a Dead Scene EP-vel. Patton azonban csak a stúdióban dolgozott Ben Weinmanékkal, azóta Greg Puciato a frontember, ő sem veszélyesen más zsáner.
Csak számcímeket - még borítóképet sem - tartalmazó promo cd, "szeretem" az ilyen infódús cuccokat, rögtön vágja az ember milyen zenéről is lehet szó... A Diecast neve nem mondott semmit, bár sejtettem, hogy nem éppen finom zenét játszhatnak. Metalcore, a dallamos éneklős fajtából - micsoda meglepetés!
A németek új dallamos metalcore reménységét Destiny-nek hívják. A '97-ben alakult csapat második lemezét a Lifeforce Records adja ki. Ők is azt az egyre népszerűbbé váló metalcore-t játsszák, amivel a metalos rétegeket is meg tudják nyerni maguknak a hardcore felől érkező csapatok.
Sajnos az előző Unearth lemezt elnyelte a posta, amit ma már mélységesen fájlalok, főleg az új lemez ismeretében. A Massachusettsből származó metalcore csapatot is utolérte a sorsa, kezdi őket megismerni a világ. A hardcore és metal gyökereket magába olvasztó zenekar inkább az ikergitáros, európai vonal követője, amihez hozzácsapja az amerikai agre...
Hű... hol rejtegették eddig ezt az énekest - volt az első gondolatom, mikor meghallgattam a lemezt. Meg egyáltalán a zenekart. Hol? Svájcban. A jó kis csokik mellett minőségi zenekarokat is ki tud termelni az ország, bár a Pure Inc.-et inkább Amerikába helyeztem volna a zenéjük alapján. Amerika például a Next To You című dalukról is eszembe jutott,...
Az osztrák Pungent Stench-re egy Nuclear Blastos válogatáson bukkantam rá valamikor '94 környékén, ahol a Daddy Cruel című szerzeményükkel azonnal levettek a lábamról. A mai napig sem értem, mi fogott meg bennük, - mert hát valljuk be, sosem tartoztak az élvonalba, inkább csak a death metal Michael Dudikoffjai, Eric Robertsei közé - de valamiért mi...
Laza rokkendrollos, glames, punkos bulizene, a vidám zenék kedvelőinek, Svédországból. Mondjuk a második dalban rögtön lenyúlták a híres-neves Born To Be Wild témáját, de sebaj. Az énekesnek karcos a hangja, mármint az a pici, ami van neki, azt is jól hátrakeverték, nem kell azt nagyon hallani. Nem is baj, bár ebben a műfajban nagyjából mindegy, bá...
Szaggató riffel és fifikás dobtémákkal indul a számomra az ismeretlenségből előbukkant Prototype anyaga, és már 10 másodperc után éreztem, hogy nagyon is nekem való a lemez. Már az elején feltűnő, hogy a hangzás csontszáraz, furcsa, de nem kellemetlen.
"Az azelőtt azutánná változott" - ez a cím tökéletesen igaz a Proto-Kaw esetében. A project ugyanis Kerry Livgren gitáros-billentyűs szüleménye, aki ugyebár egy bizonyos Kansas nevű aprócska zenekarban írt némi zenetörténelmet. Jelen zenekara pedig nem új keletű, hiszen azokkal a zenészekkel játszik itt, akikkel a Kansas előtt játszott még 1971-től...
Általában kétféle vélemény létezik a Primal Fearrel és énekesével, Ralf Scheepers-szel kapcsolatban. Az egyik szerint Ralfie barátunk minden érzelem nélkül, egyszerűen csak elsüvölti a dalokat, semmi lelket sem visz az előadásba, a másik oldal ellenben váltig állítja, hogy tud ő, ha akar.
Facebook
Twitter