Először "vakon" hallgattam meg, ahogy a sorban következett a többi újdonság mellett. Azt hittem, egy kezdő banda bemutatkozó anyagáról van szó. Másodjára már olvastam is mellé... és hüledezve szembesültem a valósággal: de hisz ezek veteránok!
Bezony, ha leszámítjuk az útmenti maxikat és single kiadványokat, a talján hetek '94-ben kezdtek zümmögni, és a Wings immár a hatodik albumuk! Hát... kaptam a rohamásót és meg sem álltam a magmáig szégyenemben.
A borítón éklő szárnyas oroszlán, szivárvány, vízesés, valamint ledér nőszemély szép akar lenni - és majdnem az is. De azért mégsem. És valami fondorlatos módon ugyanez jellemző a muzsikára is. A kiadó ismertetője szerint ez itten SPEED metal. Ja. És még milyen? Mert ha behúzott kézifékes, ellopott kerekű, téglákon veszteglő verdával haladunk, akkor kábé elérjük ezt a speedet...
De nem bántom őket, mert a maga módján pöpec a cucc. Kellemesek a dallamok, jól énekel fiú s leány egyaránt, zongoráznak, szimfonizálnak, miegymás. Az angoljuk egész pontosan az első szónál hány tótágast, de hát ilyesmi előfordul. Gyakoriak az epikus, romantikus zöngemények (amúgy speedesen). Kapunk maximálisan lírai butuska dalt - A Stupid Song -, de a zenekar szörnyen speedes hozzáállását erősíti az is, hogy utózöngének Def Lepi a meglepi. De nem valami Rocket vagy Let's Get Rocked újjáélesztés, frászt. When Love and Hate Collide, a Kiara nevű hölgyemény előadásában. Mondom, no: a szélvész tempótól leugrik a parókánk!
Nem építenek monumentalitásra, agyas megoldásokra, sikoltozó gitárszólókra (röpke dobszóló azért akad...). Ez azonban részben abból is adódik, hogy ezzel a vérszegény, lapos megszólalással hiába is építenének ilyesmire. Jó ötletből is elkelne még egy tucat az albumra. Ám ettől még barátságos hallgatnivaló, nyári naplementék bámulásához jól jöhet.
Békésen kérődző, igen jámbor fajta.
