Igen, igen, végre! Általában szükségszerű örömujjongás tör rám, ha a súlyosabb zenék palettájáról hosszú idő után olyan hazai produkcióval van szerencsém találkozni, amely külföldön is bármikor megállná a helyét.



Jó sokáig pihent az asztalon a Törvénytelen Feketécske, azaz Blackie Lawless legújabb megametaloperájának második része. Egyszer megpróbáltam róla kritikát írni, kezdve az első résszel, de annyira csak a "jaj de régen volt a Headless Children meg a Crimson Idol" jellegű dolgokra tudtam gondolni, hogy végülis orvul "megvártam", míg Vince kollégám rá...
Megint csak egy kiváló alkalom arra, hogy teljes gőzzel hype-oljam überkedvenc műfajomat, az amerikai power metalt. A Warrior ráadásul annyira kultikus zenekar, hogy kultikus első lemezük, a kultikus 1985-ös évben megjelent kultikus című Fighting For The Earth tudomásom szerint a mai napig kultikusan nem jelent meg CD-n, ezért kénytelen voltam pár ...
Ez az, amire nagyon kevesen számítottak: a Megadeth feltámadt poraiból, Dave Mustaine, mint egy főnixmadár, elégett és újjászületett, majd letett az asztalra egy olyan lemezt, amire méltán lehet büszke. Meg mi is. A zenészeket erre a lemezre verbuválta össze, akkor még nem lehetett tudni, ki megy vele turnézni (bár ez még most is változik folyamato...
Akik valaha is körülnéztek az itáliai zenei palettán, bizonyára beleütköztek már ebbe a névbe. Hisz a Vision Divine erős köldökzsinórral kötődik olyan "jelenségekhez", mint a Labyrinth, vagy épp Fabio Lione. Az idők során persze kész átjáróház volt a banda, Fabio is továbbállt, hogy inkább csak a Rhapsody soraiban zengedezzen, helyére pedig egy Mic...
Az a tény, hogy Victor Smolski egy nagyon profi gitáros, és hogy mesterien tudja a metal és a klasszikus zene szépségeit ötvözni műveiben, már jó ideje bizonyítást nyert az előző, Heretic címet viselő szólóalbumán (amiből mindig meg-megcsillantott valamennyit a koncerteken játszott szólóiban), és többé-kevésbé az utolsó három Rage albumon is.
Jeff Waters mellől az Annihilator működése alatt kb. huszonöt zenekarnyi tag hullott ki. Sajnáltam, mikor Joe Comeau kikerült a csapatból - ráadásul az előző kritikában azt írtam, hogy úgy látszik bevált, mint énekes, hehe - aztán igazából el is vesztettem a fonalat, hogy mi történt a csapattal. Mikor megjelent a lemez, nem találtam sehol, és csak ...
Sokszor érzem azt, mintha valaki egy brutális nagy péklapáttal ontaná a nyakamba a death metal lemezeket. A Vehemence a legújabb áldozatom, akik elég fiatalok még és Phoenixből valók. A Metal Blade-nél már a második lemezük jelent meg, melyet Chandlerben (nem a Jóbarátok Chandlere, na jó, ez nem is vicces), a Porcupine Stúdióban vettek fel.
Elindul a Vast lemeze, én meg azt hittem, hogy Bono, a U2 vokalistája ide igazolt át. Hihetetlenül megtévesztő! Kicsit elektro, kicsit rock, kicsit alternatív, kicsit nemtommilyen zene ez, de kellemes, érdekes. Ez a halvány U2 hasonlóság később sem tűnik el, de inkább az énekes hangi adottságai, frazírjai miatt érezhető.
Ezt a CD-t is az Eat Metalos Gregtől kaptam, ő amolyan demo-féleségnek nevezte, de szerintem nyugodtan szerepelhet az albumok között, elvégre egy rendes kiadó égisze alatt jelent meg - egyelőre csak 500 példányban. Természetesen görög a banda és természetesen igaz metalt játszanak és ez a 4 nóta + outro eddigi munkájuk gyümölcse.
Olyan talján bandáról van szó, amely nem az utóbbi évek nagy itáliai dömpingje folyamán jött létre, hanem jóval korábban, még a nyolcvanas évek legvégén. Muzsikájuk alapvető jellemzőjét leginkább a "klasszikus" szó fejezi ki. De akkor sem lenne félreérthető, ha a heavy műfajon belül értendő "old school"-lal írnám le.
Az első Vader albumról egy régesrégi fanzine-ben olvastam először kritikát, ahol valami olyasmiről volt szó, hogy íme a világ legnagyobb pózere (Peter) félkilós fordított kereszttel a nyakában, aki talán jobban tenné, ha inkább honfitársaival tartana a piacra használt rádiót árulni. Na igen, a The Ultimate Incantation nem sokkal volt több egy Morbi...
Törökország újra támad! Csodálatos kiadványt kaptunk a pasák földjéről, illetve egészen pontosan kettőt. A Y.O.C. név egy fiatalembert takar, aki elmondása szerint híres tenor énekes. Egyik "lemeze" az MP3 PROJECT címet viseli, ezen pár saját dal és jó néhány feldolgozás található... mp3 formában. Tyű.
Ez a görög banda állítólag nem kisebb bravúrral rukkol elő, mint egy vadiúj zenei irányzat létrehozásával!... A különös nevű formációnak négy rockzenész alkotja a talapzatát, akik egy tizenkét tagú, profi kórust működtetnek, kellő klasszikus, operás alapot biztosítandó a muzsikához. További említést érdemlő adat: a dobokat egy Alex Holzwarth nevű l...
Próbáltam megtudni ezt-azt az öt fiatalemberről, akik jöttek... na? na? vajon honnét? Persze, hogy Finnföldről. Meglátogattam a honlapjukat, de ott emberszabású orcák helyett mindössze korommal-sárral bekent fejű, üvöltő dervisek köszöntek rám, szóval sietve távoztam köreikből... 1996-ban alakultak, ez a második albumuk, de az elsőhöz nem volt szer...
Némely zenekart beoltottak jó hangzás ellen? Úgy tűnik, hogy az A Traitor Like Judast is. Kissé tompa, erőtlen, csörgős (dobilag) a hangzás, amit fájlalok, mert a zene az elég tetszetős. Azt a fajta metalcore-t játsszák, ami eléggé meg bírt tetszeni az utóbbi úgy két évben, mondjuk először a Stampin' Ground varázsolt el, később Jakab Zoli adott tip...
Az Escape Music borzalmasan büszke volt, hogy első francia bandáját sikerült leszerződtetnie a Toyz képében. Én kevésbé örülök a ténynek... Először is, a banda ugyanannak az "amerikai, nyolcvanas évekbeli rádiórockot másolunk Európában, igen kevés feelinggel" vonulatnak a tagja, mint sok más Escape-es pályatárs, ráadásul sok tekintetben jóval több ...