A Dry Kill Logic is azon csapatok közé tartozik, akiket az ember meghallgat, aztán szépen berakja a polcra a cd-jüket, aztán azt veszi észre a következő takarításkor, hogy egy nyolclábú kukucskál a tok tetején iszonyú éhesen. Mondjuk ki: nem az eget-földet megrengető ötleteiről volt híres a csapat sosem.

Noakkorkéremszépen. Érdekes helyzet állt elő az Agregatorral. Elkészült ugye az ősidőkben, de legalábbis 2003 májusában az "A semmi ágán" című lemez, ami aztán szépen fiókba is került abban a formában, mivel Tóth Miklós vokalista kikerült a csapatból. Némi keresgélés után úgy döntött a zenekar, hogy saját házon belül oldják meg a problémát, Mikus T...

A Metal Church kétséget kizáróan igen patinás név, a nyolcvanas évek végén-kilencvenes évek elején a US power színtér vezetői voltak, egészen addig, míg a Hanging in the Balance lemez után bele nem álltak a földbe. 1999-ben ismét eljöttnek látták az időt arra, hogy rászabadítsanak egy power fenevadat a világra. A nagy durranás azonban sajnos elmara...

Régivágású hardcore-t játszik az amerikai Terror, mondjuk a nevük nem túl fantáziadús, de a zenéjük nem vészes, bár simán elfértek volna a nyolcvanas években is. Gyors, kapkodós, néha középtempós, csordavokálos zenéjükről az Agnostic Front és a Cro-Mags jutott eszembe, hasonló vonalon mozognak ők is (legalábbis az ismertebb nevek közül őket mondaná...

Ahogy elkezdődött az első nóta gitározásilag, azonnal lehetett sejteni, hogy svéd zenekart rejt a fent látható fura zenekarnév, ráadásul azt is lefogadtam volna, hogy valami köze van a Soilworkhöz. Naná, hogy van, ugyanis a Björn "Speed" Strid vokalista itt is ordít, illetve énekel. Az utóbbi években megszokott változatosabb stílusában.

A Calculating Infinity... lemezanyagának 1999-es kiadása forradalmi tett volt ettől az amerikai brigádtól, és a kultusz csak tovább nőtt az ex-Faith No More-os hangszálgyilkossal felvett Irony is a Dead Scene EP-vel. Patton azonban csak a stúdióban dolgozott Ben Weinmanékkal, azóta Greg Puciato a frontember, ő sem veszélyesen más zsáner.

Csak számcímeket - még borítóképet sem - tartalmazó promo cd, "szeretem" az ilyen infódús cuccokat, rögtön vágja az ember milyen zenéről is lehet szó... A Diecast neve nem mondott semmit, bár sejtettem, hogy nem éppen finom zenét játszhatnak. Metalcore, a dallamos éneklős fajtából - micsoda meglepetés!

A németek új dallamos metalcore reménységét Destiny-nek hívják. A '97-ben alakult csapat második lemezét a Lifeforce Records adja ki. Ők is azt az egyre népszerűbbé váló metalcore-t játsszák, amivel a metalos rétegeket is meg tudják nyerni maguknak a hardcore felől érkező csapatok.

Sajnos az előző Unearth lemezt elnyelte a posta, amit ma már mélységesen fájlalok, főleg az új lemez ismeretében. A Massachusettsből származó metalcore csapatot is utolérte a sorsa, kezdi őket megismerni a világ. A hardcore és metal gyökereket magába olvasztó zenekar inkább az ikergitáros, európai vonal követője, amihez hozzácsapja az amerikai agre...

Hű... hol rejtegették eddig ezt az énekest - volt az első gondolatom, mikor meghallgattam a lemezt. Meg egyáltalán a zenekart. Hol? Svájcban. A jó kis csokik mellett minőségi zenekarokat is ki tud termelni az ország, bár a Pure Inc.-et inkább Amerikába helyeztem volna a zenéjük alapján. Amerika például a Next To You című dalukról is eszembe jutott,...

Az osztrák Pungent Stench-re egy Nuclear Blastos válogatáson bukkantam rá valamikor '94 környékén, ahol a Daddy Cruel című szerzeményükkel azonnal levettek a lábamról. A mai napig sem értem, mi fogott meg bennük, - mert hát valljuk be, sosem tartoztak az élvonalba, inkább csak a death metal Michael Dudikoffjai, Eric Robertsei közé - de valamiért mi...

Laza rokkendrollos, glames, punkos bulizene, a vidám zenék kedvelőinek, Svédországból. Mondjuk a második dalban rögtön lenyúlták a híres-neves Born To Be Wild témáját, de sebaj. Az énekesnek karcos a hangja, mármint az a pici, ami van neki, azt is jól hátrakeverték, nem kell azt nagyon hallani. Nem is baj, bár ebben a műfajban nagyjából mindegy, bá...

Szaggató riffel és fifikás dobtémákkal indul a számomra az ismeretlenségből előbukkant Prototype anyaga, és már 10 másodperc után éreztem, hogy nagyon is nekem való a lemez. Már az elején feltűnő, hogy a hangzás csontszáraz, furcsa, de nem kellemetlen.