A fene se igazodik ki az embereken. Itt van ez a Neal Morse, aki kilépett a Spock's Beard kötelékéből, mondván, ő megtért, és így már nem egyeztethető össze a zenekar munkássága a lelki csipkéivel. Ezek után sikeresen készített egy totálisan szpokkszos lemezt... Persze ez egyáltalán nem baj, sőt. Így legalább kétfelől élvezhetjük ugyanazt a minőséget és a szinte teljesen megegyező stílusú lemezt.
Ciki, nem ciki, de a Nasty Savage kimaradt az életemből, habár floridai thrasht játszanak immáron 20 éve. Mondjuk túl termékenyek sosem voltak, 1984-ben kiadtak egy demókazettát, amit kibővítettek 2002-ben, hogy újra hozzáférhető legyen. Az első stúdiólemez 1985-ben jelent meg, amit követett két évvel később egy újabb korong, majd '88-ban egy EP, a...
Nem új lemez, hanem a csapat első albumának (2000-ben jelent meg) újrakiadása. A 2002-ben megjelent Celestial Entrance volt a zenekar utolsó kiadványa, azóta nem sok hír érkezett a csapatról. A kiadó meg úgy gondolta, érdemes megismertetni az első kiadványt is a rajongókkal. Tényleg érdemes, bár sok újat nem lehet elmondani róla, mint a nálunk már ...
Undergroundképző Egyetemen kötelező, megkerülhetetlen és szigorúan számonkért alaptantárgy a brit Cradle Of Filth, valamint a norvég Dimmu Borgir együttesek gyalázása, alázása, rühellése és köcsögözése. Olyan ez, mint énekszakon a zongora.
Az első hangokból kiderült, hogy az Amoral nem lesz éppen egyszerű zene, nem a legújabb AC/DC kópia csapott le ránk: agyontekert riffek, ütemek sorjáznak elő szépen, majd valami komplex képződmény bontakozik ki mindebből. Később (legalábbis ebben a tételben) egyszerűsödik a riff, ahogy nekilátnak kibontani a gordiuszi csomót. Vagyis az introt. A má...
Sorban szipkázzák el a nagyobb kiadók a metalcore zenekarokat, a tavalyi lemez után bármibe lefogadtam volna, hogy a svájci Cataract is erre a sorsra jut. Az előző korong elég szépen beletalált az ízlésvilágomba, így fokozott kíváncsisággal vártam, mire képesek most.
Fura módon black metalos vérhányással indít az új (nyolcadik) My Dying Bride korong, meg is lepődtem. Fene tudja mi történt Aaronnal (aki egyébként még mindig azt gyűlöli a világon a legjobban, ha színpadra kell mennie), persze aztán hozza a kis pszichós énekstílusát. A zene körülötte sejtelmes egy ideig, két és fél perc múlva érezzük azt, hogy ez ...
Ma thrash napot tartok, jöjjenek az ismeretlen thrash csapatok. Gondoltam ezt addig, míg a My Darkest Hate vokalistája bele nem bugyborékolt a mikrofonba, szóval ez inkább death metal lesz. Amúgy a riffelés enyhén szólva slayeres (érdekes módon később már nem jellemző ez, ami kár, mert felébresztett volna némelyest), ami nem feltétlenül baj, de nem...
Nos, többek között azért vállaltam eme kritika megírását, mert az általam olvasott Neurosis kritikák vagy artisztikus hőzöngések ("Ez a Zenekar nem azért van a Földön, hogy...") vagy pár soros fikkantások voltak. Valahogy úgy éreztem, itt lenne az idő úgy írni az albumaikról, mintha egy normális zenekar albumai lennének (nahát!). És itt van, olvass...
Négy év telt el az előző FW album, a Disconnected megjelenése óta. Már az a lemez is vegyes reakciókat váltott ki a közönségből, hiszen a rideg, szomorkás világ ott egészült ki először teljes értékűen felhasznált samplerekkel és egyéb kütyükkel. Persze igazából a hangulat nem változott a gépek megjelenésével, sőt, csak erősödött az a furcsa, borult...
Nem értem, miért jó az, ha valaki szemenköpi a saját közönségét. Nem vagyok ugyan híve annak, hogy egy előadó ész nélkül mindig csak ugyanolyan produktummal szolgálja ki a rajongókat, amolyan "hozhatom a szokásosat?" módon, de azért a ló túloldalára sem jó átesni. Márpedig a főként a konzervatív japán piacból élő Impellitteri mester ezt tette már e...
Thrash Angliából. Az első hangok alapján azt hittem, Anthrax kalózfelvétel szól, az énekhang totál Bush (persze John és nem az a majomfejű), és a nyitó tikatika sem áll messze Scott Ianék világától. Aztán persze kivillannak a különbségek, néhol nyugisabb, és dallamosabb részek is vegyülnek a zakatba, fura dallamokkal, amik inkább a modernebb metal ...
No, mégiscsak elkészült az első Morass lemez. Be kell valljam, a demójuk után sokkal rosszabbra számítottam. A zenei vonal maradt ugyanaz persze, mint eddig, az első dal kezdő riffje metallicás, amikor bejön az ének, az tankcsapdás, a gitárszóló maidenes (amúgy pont ebben Cserfalvi Töfi is elereszt egy feelinges szólót). Amúgy a demón szerepelt ez ...
Óriási élményt jelentett az Avalon nevű német progpower csapat Eurasia című lemeze, amikor megkésve bár, de eljutott hozzám; egyúttal a mai napig nagyon irigylem azt a kevés szerencsést, aki látta őket 2000-ben a Metalium előtt (akkor még Henne Basse-ék zenéje sem volt teljességgel izgalommentes és jellegtelen, mint most).
Egy ígéretes, tavaly megjelent EP után teljes albummal jelentkezett a Monastery. Hosszú, két perces futurisztikus intróval kezd a lemez, aztán belecsapnak jól. Itt már egy kicsit megütköztem, mert nem azt a hangzást vártam volna, ami itt hallatszik. Van ugye egy feelinges dobosuk, akinek a játékára érdemes (lenne) odafigyelni, erre szegény olyan bo...
A Mindead nevű zenekar sem tisztelt meg azzal, hogy infókkal kényeztessen el minket: boríték feladó nélkül (!), másolt cd, a fehér papírtasakon kézzel ráfirkálták a számcímeket meg a zenekarnevet (!!), meg azt, hogy ez egy EP és rough-mix. Mellékeltek még egy cd-t, amin egy, azaz egy darab, egy megás zenekarfotó látható. Éljen. A többit meg találja...
Igényes kiállású cd-t küldött a Carnia, a borító nyomdai, a cd-n sem a TDK együttes új lemezét hirdető matrica van, a szép papírra nyomtatott (bár kissé szűkszavú) infólap mellé bónuszként még egy Carnia képeslapot (!) is mellékeltek. Két dal szerepel a korongon, plusz az egyikre készült "radio edit", mely - ha nem tévedek - csak a dal utolsó refré...
Egy bizarr filmről nevezte el magát a Meztelen Ebéd, bizarr zenét is játszottak, és eddig valahogy nem győztek meg túlságosan a zenéjükkel. Igaz a régebbi dalokban még volt énekesük, akitől megváltak, maradt a zene instrumentális. Azt mondom, nem baj, sőt.
Kell ennél többet mondani? Az album címe mindent elárul a beltartalomról. Germán ötösfogatról van szó, akik klasszikus heavy metalt nyomatnak. Nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy a csapatban a basszer a főmufti, mert a hangsúlyosan előretolt négyhúros úgy csörög véges-végig az albumon, mint az istennyila.
A svéd bandára annak idején, 2000 körül a dán Intromental Management figyelt fel s vette őket pártfogásába. Ez a zenekar második piacra dobott anyaga. Működésük során (természetesen és törvényszerűen) változott a felállás, mostanság a billentyűsük új. Tudni érdemes - nem tehetek róla, de élvezettel böngészem az infók "szerény" és "elfogulatlan" köz...
Huhh, tisztára felüdülés a Bloodbath a sok balkáni szintű rémület után, végre normális sound, normális dalok, ahh, kellett ez már. Rémlett, hogy történt némi tagcsere az előző lemezhez képest.
Istentelen egy csapat ez az Isten Háta Mögött. Többek között már úgy majd' fél éve csücsülnek az elkészült lemezükön, húzták-halasztották a sokszorosítást ésatöbbit. Na de végre. Bevallom, az év nagy meglepetése ez a cd. A minősége miatt.
Itt az idő, hogy megemlékezzünk a másik, hozzánk eljutott Eat Metalos kiadványról ha már a Wotan kapott egy kis pozitív sajtót. Mi több, időközben Greg, a kiadó vezetője, akivel jót söröztünk a pesti Rage koncert előestéjén, egy újabb saját kiadású CD-vel is megajándékozott és továbbiakat ígér. A Marauder egy görög banda, szintén nem nyeretlen kété...
Epikus metal - ez áll az infólapon, meg az is, hogy ez egy nagyon régi zenekar, akik Kansasban éldegélnek. Annak idején (még a nyolcvanas évek elején) meghatározták olyan klasszikus csapatok hangzásvilágát, mint a Manowar, a Warlord vagy az Omen. Állítólag. Ez a dupla cd a csapat első két lemezét tartalmazza, újramasterizálva, dalszövegekkel, fotók...
1997-ben alakult a banda, és ha emlékeim nem tévesztenek meg, 2000-ben napvilágot látott, Reality in Focus című albumuk elismerést aratott belső berkeimben. Nos, ami a folytatást illeti, nem siették el a fiúk - de jó munkához idő kell, mint tudjuk.
Számos alkalommal elhatároztam: én már aztán semmin sem fogok meglepődni! Ám akadnak a világban olyan elvetemült zenész egyedek, akik folyvást arra késztetnek, hogy leszegett fővel, mélybe csüngő önérzettel kelljen elismernem: újfent, sokadszor is sikerült meghökkennem... Most sincs ez másként.
Legtöbb esetben már a borító előrevetíti a zene, illetve a zenekar minőségét. A Made Of Iron borítója maga a vizuális gyönyör... A csapat nevét olvasva meg támadt egy olyan sanda gyanúm, hogy bizony az Iron Maiden nem hagyta hidegen őket. És tényleg.
Facebook
Twitter