Shock!

Nincs túl bizalomgerjesztő borítója a Maze Of Torment lemezének, az őrület kalapácsainak. Jaj. A csapatnak eddig négy lemeze jelent meg, mindenféle kiadónál, és ehhez is nehezen találtak bátor vállalkozót, hiszen a borító szerint 2003-ban vették fel. Ráadásul 1992-ben kelt életre a csapat (még más néven), ami azért nem most volt. A tengernyi tagcserét nem ecsetelném, ráadásul most májusban is cseréltek gitárost, aki akarja, a honlapjukon nyomon követheti a történetüket.

Gyors, németes death/thrash (bár inkább thrash) zenét rejt a korong, abszolút old-school módon. A daloknak van fülük-farkuk, rendes felépítésük, érezhető valamiféle agymunka a feeling mellett. A vokál inkább death-es hörgés, mint thrash-es kiabálás, de nem zavaró, igazából az ember alig figyel rá, a zenére inkább. A gyors dalok (meg a lassabbak is) egy az egyben régi Slayerek - csak pontatlanok eléggé. De a feeling elviszi a hibákat. Nagyjából. Néha kicsit furcsán akadnak össze a hangszerek egy-egy irgalmatlanul gyors résznél.

Olykor már túl kaotikussá váltak a dalszerkezetek, mintha nem tudták volna eldönteni, csak és kizárólag gyors dalokat írjanak vagy rakjanak bele némi középtempót, netán fogósságot, és sajnos egyfajta katyvasszá vált az egész, de leginkább megkülönböztethetetlenen a nóták egymástól. Némi humort véltem felfedezni a nyolcas dalban, a Mission Impossible főcímzenéje bukkant fel kifacsart módon a dalban. Az utolsó dal egy Venom feldolgozás (In League With Satan), ha valaki szereti a Venomot, én speciel nem igazán, szóval hidegen hagyott.

Kicsit szkeptikusan álltam hozzá a lemezhez, a borító miatt már készültem levonni két pontot, de aztán ezek a régisulis thrash tikatikák némelyest meglágyították a szívemet, így annyira nem tudok szigorú lenni, mint vártam magamtól. De azért erősen csak fanatikusok számára ajánlott lemez a Hammers Of Mayhem.