Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Holy Moses: Strength, Power, Will, Passion

Hosszabb kihagyás után, 2002-ben tért vissza Sabina Classen csapata a Disorder of the Order lemezzel. Az egy jófajta, a modern időknek is megfelelő, lélektelen, száraz hangzású anyag volt, amit bevezetésképpen még megelőzött a Master of Disaster EP. Három évvel később itt az új lemez, az egyfajta hitvallásként is felfogható, beszédes című Strenght, Power, Will, Passion.

megjelenés:
2005
kiadó:
Armageddon Music / HMP
pontszám:
7,5 /10

Szerinted hány pont?
( 2 Szavazat )

Egyfajta visszatekintő, összefoglaló anyag ez, mely, szemben elődjével, nem a jövőbe tekint, hanem inkább a dicső múltat idézi meg. Az egész lemezt áthatja a korai cuccok hangulata, gyakran ugrik be a World Chaos, A Finished with the Dogs meg a Terminal Terror is, és mellesleg a hangzás sem olyan rideg, XXI. századi, mint a Disorderen.

Egy szó, mint száz: ez egy múltidéző, visszakanyarodó anyag, ami minden régi Moses fannak kellemes perceket fog szerezni, de kötve hiszem, hogy új rajongók ármádiáját tudná felsorakoztatni Sabina "Princess of Hell" Classen és a srácok mögé. Annyira ugyanis nem jó. Én valamiért betegesen vonzódom Sabina vérhányós, üvöltözős, hörgős vokalizálásához, de meg kell hagyni, hogy ha elfogulatlanul állunk a dologhoz, akkor elég egyhangú, amit csinál, sőt, azt is el tudom fogadni, ha valakit kifejezetten idegesít a hangja. A muzikális oldalon sem kaptak helyet világmegváltó dolgok. Az egész amúgy rendben van, de az igazán fifikás, esetleg újító megoldások ezúttal elmaradnak. Alapvetően kétféle dal található a lemezen: vagy végig nyomatnak egy zakatolós riffet, folyamatos a zúzás (pl.: End of Time, Angel Cry); vagy a kezdeti pusztítás után átvált a nóta középtempós súlyosságba (Space Clearing). És bár nem rosszak a nóták, mégis akad pár, amelyik elmegy mellettem (Seasons in the Twilight, Lost Inside). Ennek oka valószínűleg az lehet, hogy Andy Classen, aki a kezdeti időktől - producerként, tagként, mittoménmiként - ott sertepertél a Holy Moses körül (és mellesleg Sabina férje) most egyáltalán nem vett részt a lemez elkészítésében.

A negatívabb mondatok után azért foglalkozzunk a lemez értékeivel is, vannak ugyanis kifejezetten jó pillanatok. Nagyon bejön a korai Kreatort (kb. Coma-érát) idéző Examination, a Master E.P.-n szereplő Down on Your Knees dal kistestvéreként is aposztrofálható Death Bells 2 vagy éppen a fentebb már említett Space Clearing, de a záró Say Goodbye is király.

A zenészekre annak ellenére nem lehet panasz, hogy igazából elég egyszerűek a nóták, de Julien Schmidt dobost külön ki kell emelni, mert végig királyul nyomatja a duplázót, sőt a dobhangzása is nagyon bejön. Nem vagyok viszont ennyire elégedett a szólómunkával. Kevéske is a szóló, azok is elég egyszerűek, ráadásul alul is lettek keverve ezek a részek, így gyakran elveszik a végeredmény. A jó dolgok mellett tehát akad azért pár gyengébb pillanat is, ezért nem örülök teljes mértékben.

Összefoglalva: az előző lemez egy leheletnyivel jobban tetszett, de ez sem rossz, ráadásul kuriózum is a banda (kevesen nyomják ma ezt a fajta eurothrasht, női énekessel meg aztán tényleg senki), ráadásul szeretem is őket, így kis jóindulattal 7,5. Pedig megérdemelték volna, hogy a "bonus" német nyelvű Dáridó-Zorall borzalomért levonjak még egy pontot!

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.