Shock!

Bevallom, először megrémültem az Origintől, már épp hullani kezdtek a cinikus gondolatok cirkalmas agytekervényeimből, aztán rápihentem és kis odafigyelés után kezdett kibontakozni, hogy ez csapat nem viccel. Mármint a tök értelmetlen zúzda-grind mellett azért van itt más is, amiért érdemes meghallgatni a cd-t, de csak azoknak, akik az extrém zenéket bírják. Persze sokáig nem kell kibírni az agymasszázst, hiszen nincs 27 perc az egész lemez - tegyük hozzá olykor még ez is soknak tűnik ebből a fajta zenéből.

A death-grind olyan ágát művelik, amelynél érdemes odafigyelni a dalok komplexitására, ráadásul amit itt a dobos művel, műfajon belül a legfigyelemreméltóbbak közé emeli. Kicsit ugyan furcsán szól az egész lemez, a gitárok a háttérben, a dob az előtérben, tompán-kopogósan, bár hozzá lehet szokni egy idő után, nem az a csúcshangzás. Igaz ehhez a műfajhoz talán nem is illene. Komolyan, néha a dobos olyan sebességgel teper, mintha legalábbis öt olimpiát előre meg akarna nyerni gyorsdobolás sportágban. Elképesztő. Nem tudom utólag mennyire pontosították ki stúdióban, de ha élőben is megközelíti ezt a szintet, akkor nyilván ízületi gyulladással fog elhalálozni harminc év múlva.

Kétféle vokalizációt hallhatunk az Originben, az egyik tipikus öblös hörgés, mellette van egy blackesebb típusú hang is, nem tudni, hogy egy embertől származik-e mindez. A sebességből egy pillanatra nem vesznek vissza, aki gyors lemezt keres, ne is kutasson tovább. A dalok sajnos totálisan megkülönböztethetetlenek egymástól, ráadásul ezen a fajta promo cd-n 90 apró trackra bontották le a dalokat, így sejtelmem sincs, melyik mikor kezdődik és végződik.

Habár elismerésre méltó ez a teljesítmény, némelyest öncélúnak érzem a zenét, tényleg csak fanatikusok számára jelent élvezetet a korong végighallgatása. Más simán felvágja az ereit, csak ne kelljen végighallgatnia. A hat pontot csakis a fizikai teljesítmény miatt kapják, nem a zeneiség miatt, mert annak híján van a zenekar.