Shock!

május 27.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Avenged Sevenfold: Life Is But A Dream...

avengedsevenfold_cRitka, amikor egy cikket úgy kezdek, hogy a kezdő sort vagy tízszer visszatörlöm, mint most ezt is, mire ez lett, ami. Gondolatok a gondolatokról. Metagondolatok, metacikk. Meta-metál. De hogy is lett ez az Avenged Sevenfold zenekarból, ami most van? Miért mondom, hogy meta-metál? És leginkább: tetszik ez nekünk? Ha igen, miért kell, hogy tetsszen, és miért van bőven okunk mindezt elutasítani? Hátha megválaszoljuk a végére.

Bizonyos figurák hiányuk okán lesznek ikonná. Az Avenged Sevenfoldnál ez a figura volt The Rev, vagyis Jimmy Sullivan, a példás tehetségű dobos. Komplett dalokat szállított a csapat számára, egészen sajátos stílusú dalokat, amelyek túlmutattak a metál keretein. Ezek közül az egyik kiemelkedő tétel az A Little Piece Of Heaven volt, de teljes egészében hozzá köthetők az olyan védjegy-slágerek is, mint az Almost Easy vagy az Afterlife is. Halála után viszont elkezdett úgy viselkedni a banda, mint a bringa, amelyiknek leesett a kerékcsavarja, ezáltal a kerék többnyire helyén marad, de az iránytartás eléggé esetleges, hosszabb távon viszont nem érdemes így használni.

megjelenés:
2023
kiadó:
Warner
pontszám:
- /10

Szerinted hány pont?
( 49 Szavazat )

Személy szerint le is szálltam róluk az ötödik lemez idején, nem tudtak magukhoz kötni. Ott volt a valóban előremutató Fiction, The Rev utolsó ajándéka: halála előtt három nappal adta át a legénységnek, ugyanakkor a többiek mintha összezavarodtak volna ettől. A továbbiakban meglehetősen ellaposodtak a dalok, kiment a kenés, kifogyott a só, hamisítvány lett a fűszer, és ilyesmi hasonlatokkal élhetünk a zenével kapcsolatban. Az eddig is erősen jelen lévő, középtempós Metallica-jelleg sokszor vétette magát észre, csak meglehetős vontatottsággal, amit nagyban tett nyúlóssá M. Shadows amúgy is nyávogásra hajlamos stílusa. Míg egy szimpla darabot is fel lehet turbózni némi szimfonikus betéttel, addig ez az Avenged Sevenfoldnak valahogy nem állt össze, vagy ha igen, az üzenet hozzám nem jutott el. Mindig vártam volna, hogy ismét felbukkannak a korábban roppant megkapó, ikergitáros, sodró, kellően európai hatásokat felvonultató dalok vagy dalszerkezetek, erre azonban nem került sor. Arról kicsit sincs szó, hogy gagyiba mentek volna, abban az értelemben semmiképpen sem, hogy a számokat hallhatóan kitalálták, az már más kérdés, hogy mennyire hasonlít a végeredmény ahhoz, amit valóban mondani is szerettek volna a fiúk. Hogy mire gondolok? Ott van mondjuk a Creating God a – szinte – semmiből előbukkanó The Stage lemezen. (Metál műfajon belül) komplex ritmusok, érdekesnek ható tempóváltások, valamelyest haladó zenei gondolatok, ám valami nem stimmel, tipikusan a „majdnem jó" esete. És szinte ez megy az utóbbi években folyamatosan.

Hat év. Ennyi telt azóta, és itt ülök a hifi előtt, és nagyon feszengek. De így éreztem mondjuk vezetés közben is, és nem tudok mit kezdeni ezzel az albummal munka közben sem. Talán sosem volt ennyire érvényes valamire a mondás, mint a Life Is But A Dream... esetén: se lenyelni, se kiköpni nem tudom. Ez legyen az én nyűgöm, csak beszélgetve ismerősökkel, szerkesztőséggel, akárkivel, minduntalan ugyanez a benyomás fogad. A leírás szerint ez a fejezet teljeskörű csapatmunka, de nekem sokszor az az érzésem, hogy Synyster Gates (Brian Haner) álmodta meg a témák nagy részét. De tényleg megálmodta, vagy álmodhatta. A szövegek nagyrészt zabolátlan álomképek, sajátos fantáziából eredő, nehezen megfogható képekkel operálnak, távoli asszociációkkal, a Mattel elég jópofa, műanyag játékfigura szaglássza a műanyag virágokat, végtelen körforgás neki a nappal és az éj, a zene közben viszont okos akar lenni, ami még hagyján, de M. Shadows (Matthew Sanders) énekelni akar igazából, ami tisztán némileg fakó, fedett hangszíne és a már említett nyávogás miatt nem feltétlenül áll jól neki. (Bár jegyezzük meg: az utóbbi években elég komoly torokproblémákkal küzdött.) A zene olyan, mintha az öleteket, témákat egymás után fűzték volna egy hasonló játéktartó dobozból kiszedegetve, és egészen kijött volna a lépés. Csak szokni kell.

A Nobody nem áll már össze ennyire. Ott is komplex a felépítés, nagyon súlyos málhát cipel, eléggé nyomaszt is, arról nincs szó, hogy ne lenne hatással a hallgatóra. De hova tartunk? Mibe kapaszkodjunk? És mi kéne bele, hogy ezt a nyomasztást feloldja? Ekkor Gates elkezdi kíméletlen arpeggiókkal teletűzdelt szólóját, ami felébreszt, hogy aztán a vonósok a végén ismét összehúzzák a függönyt. Ha azt gondolod, majd a következő dal segít kimenekülni a lázálomból, jókorát tévedsz. A We Love You koncerthangulat-gyilkos káosza gyomorba is rúg mindezek mellé. Van itt cincogás, ütvefúrás, szögelés, hörgés, sikálás, ipari hangzások. Sokadjára is úgy éreztem magam, mint az egyszeri kalauz, mikor egyszerre kéne kezelnie a diákigazolványt, a nyugdíjszelvényt és a helyjegyet egy légiháborúban a zuhanó repülőn. A Cosmic című dalban Synyster jobban ráhajol a zongorára, mint eddig bármikor, valamint magukra hívja a szimfonikus zenekart is, ez valóban az A7X operettvénája, Shadows dalolgat a felszálló űrhajó (?) hajtóművébe belezúgva, az eddig se sokat pihenő Brooks Wackerman veri a habot becsülettel, előkerül a vocoder-autotuner páros is, de legalább mehet 7:31 percig. Nem tudom, felbukkan-e majd ez a dal koncerten, de szeretném látni a közönség tagjainak arcát közben...

Ha kíváncsi vagy rá, milyen az, amikor a csapat Alice In Chainst használ a kelléktárból, a Beautiful Morning pont neked való. A címe ne tévesszen meg, a darab korántsem szép, sőt, kellően lehangoló, és a középrészben előtáncoló, a ′70-es évek pszichedéliáját aljasul tálaló harmóniák se derítenek jókedvre. Na meg az a sor, hogy „you walk on water, but the water swallows you", hát, csak hallgassátok meg, elmegy az életkedvetek. Synsyter itt is belecsap a billentyűkbe a végén, és szó mi szó, a kompozíció azért rendben van. A G - O - D figyelemre méltó kis közjáték, illetve három darabból álló egyveleg. A G tételben Taura Stinson, egy amerikai dalszerző-énekes-producer is énekel pár sort, a szám maga pedig nem nagyon enged fogódzót, még ha van is refrénje. Az O a lemez funk-operettje, sok autotune-os ízlésficam, sok vocoderes giccs, a szám vége pedig színtiszta funk-pop prüntyögés Jason Freese közreműködésével. A D negédes sanzonjától viszont biztosan lesznek, akik nagyon messzire fognak menekülni, és valljuk be, joggal. Annak ellenére, hogy egészen formabontó egy ilyen bandától ez a stíluskavalkád, nem tudom, mennyire rúgja térden a közönségüket, ám én eleve azt vallom, hogy a rajongótábor elvárása utolsó kell, hogy legyen az alkotó szempontjai közül. Mégis, ennél a darabnál valahogy olyan érzésem támad, hogy „na, csakazértis, ezt is megmutatjuk, ilyet is tudunk". Értem az üzenetet, egy koncepció lezárása, az álomban való elmerülés, de bármennyire is szakítani akarnak a hagyományokkal, talán mehetett volna kevésbé sziruposan. Az albumot záró, egyben címadó darabot viszont kimondottan egészségesnek gondolom, még akkor is, ha színtiszta, kizárólag zongorára íródott sorokat vonultat fel, mert nagyon kellemes az atmoszférája, jó a dallamépítése, az álomképek és -történetek után határozottan jól áll az összképnek. Ráadásul Gates új oldaláról ismerszik meg, a komolyzenei gyökereit szépen fedi fel itt.

Jókora kérdőjel előttem a 2023-as Avenged Sevenfold. Kétségtelen az újító szándék, tagadhatatlan a tudatosság, de mindezekkel együtt továbbra sem látni, hová tart a banda. Ami nem is biztos, hogy baj. Mint ahogy többnyire egy álomnak sincs befejezése, egyértelmű megfejtése, úgy az A7X-et se kell megfejtenünk százszázalékos bizonyossággal. Sok a tájidegen részlet, de nem másznak bántón az arcunkba, sok a szokatlan motívum, de nem zavaró a fénytörésük, ám tény, hogy rettentő erős hangulati beállítottság kell végighallgatni mindezt. Tipikus szeretlek/utállak alkotás. Lehordom szajhának, de tetszik, ahogy billeg előttem. A hangzás is pont ebből a kelléktárból való: akinek kedves a kissé száraz megszólalás, az bírni fogja, ez nem a ′80-as évek zsizsegő, sűrű soundja, ugyanakkor minden hangszer a helyén van, még a műanyagok is jó tapintásúak. Csak műanyagok. Joe Barresi kreálta a zenekarral együtt, Andy Wallace keverte véglegesre. Korszerű. Pár szó a borítóról. A Huntington Beach-i gárda nyúlta le a legpimaszabb módon az Overkill emblémáját, ráadásul stabilan hozzák a legelcsépeltebb halálfejes, koponyás dizájnú grafikákat. Wes Lang személyében remekül találták meg a zaklatott hangulatú, komor, túlvilági témájú figurákat rajzoló alkotót, és bár személy szerint nem kedvencem Lang stílusa, a szénrajzos alakok passzolnak a központi témához.

A fentiek miatt én is szeretnék maradni a kényelmes értetlenségben, és játsszuk azt, hogy a pontszámot az olvasókra bízom.

 

Hozzászólások 

 
#23 Dead again 2023-08-07 16:13
Fura, de nekem ez a lemez bejön :D :D Szerintem pont azért, mert sose voltam nagy Avengedes, és ez most valami más . . . Van valami kattanása, ami tökre bejön.
Idézet
 
 
#22 hároméves férfi 2023-07-11 16:04
Idézet - sdc13:
Idézet - Bertli Zoli:
Idézet - Razorblade:
Ilyenkor csak azt nem értem, hogy ha a kritikus 7,5 bekezdésen keresztűl nyújtja, hogy "hát igazából nem tudom mit kezdejek ezzel,, majd a végén még pontozni sem tudja/meri akkor felmerül a kérdés, hogy egyáltalán minek állt neki a kritika megírásának?


Nevezzük ismertetőnek, a kritikához más szemlélet kell.
Aztán: nem nem meri, nem nem tudja, hanem nem akarja. Igazából a pontszám sem jelentene semmit, de te megteheted hozzászólásban és kattintással is, nincs akadálya.
Valamint: ma sem tudok mit kezdeni a lemezzel egészében, vannak részek, dalok, amik tetszenek, vannak, amik nem. Leírtam. Lehet, két év múlva rajongani fogok érte, vagy épp soha az életben nem veszem elő. De ennél többről van szó, de ezt is leírtam, a megfogalmazásod egy leegyszerűsítés .


Zoli, rohadtul igazad van. Ez legjobb esetben is csak egy koncepciótlanul összehajigált ötlethalmaz. Aki szerint ez újító vagy progresszív az nagyon el van tévedve vagy nagyon be van zárva egy skatulyába. Renngeteg rock és metal zeenkar játszik progresszív zenét (már nem a Dream T).
Attól még nem lesz jó vagy progresszív egy lemez, hogy mindenbe belekapunk, aztán mivel fogalmatlanok vagyunk azt állítjuk, hogy ez avantgard. Szomorú, hogy egy Joe Barresi se bírta seggbe rúgni őket, hogy kapják már össze magukat és írjanak számokat. Semmi újító nincs ebben..
Azzal nem értek csak egyet, hogy az utolsó szám az jó lenne. Egy ilyen zongorázgatós-danolgatós témát egy önmaga fontosságába vagy zsenialitásának ábrándjába belehabarodó és irányt veszett banda képes csak lemezre tenni. Ha addig még értékeltem is az itt-ott felbukkanó érdekes vagy jü témákat ez az utolsó szám meg gallyra vágta még azt is. Pocsék.
Aki meg olyet ír, hogy "írjál te jobb lemezt" az óvodás, csodálom, hogy ismeri a betűket, de lehet, hogy csak mikrofonba mondta és az applikáció legépelte neki.


Nem ezt mondta bocs, ezt csak te akarod mondatni vele. Olvasd el újra.
Idézet
 
 
#21 Hangdalar 2023-07-11 15:51
Egyik legnagyobb kedvencem ez a banda, de már a The Staget is egyszer bírtam csak végighallgatni, ezt pedig a G-O-D előtt ki kellett kapcsolnom. A Hail to the King még lement párszor, de az is csak azért, mert általában háttérben hallgattam csak, és jól esett a pofátlanul összelopkodott dalcsokor. Mondjuk a Coming Home egy zseniális dal. No meg úgy alapból is, ott még találtam valami fogódzót. De ezeken...

Szerintem Jimmy nélkül végérvényesen elveszítették a realitásérzetük et, illetve bármi nemű, slágerességet akár csak morzsák formájában is magukban hordozó ötletüket, illetve ennek a puszta lehetőségét is. Nagy csalódás. Persze lehet csak én vagyok műveletlen, fenntartom ezt a lehetőséget is. A Nightmare lemez ezzel zárul: Tonight we all die young. Úgy néz ki, hogy zeneileg tényleg ez történt. Azért én hallgatom majd bőszen a Wakinget továbbra is.
Idézet
 
 
#20 Montsegur 2023-07-11 15:19
Idézet - sdc13:
Idézet - Bertli Zoli:
[quote name="Razorblade"]Ilyenkor csak azt nem értem, hogy ha a kritikus 7,5 bekezdésen keresztűl nyújtja, hogy "hát igazából nem tudom mit kezdejek ezzel,, majd a végén még pontozni sem tudja/meri akkor felmerül a kérdés, hogy egyáltalán minek állt neki a kritika megírásának?


Nevezzük ismertetőnek, a kritikához más szemlélet kell.
Aztán: nem nem meri, nem nem tudja, hanem nem akarja. Igazából a pontszám sem jelentene semmit, de te megteheted hozzászólásban és kattintással is, nincs akadálya.
Valamint: ma sem tudok mit kezdeni a lemezzel egészében, vannak részek, dalok, amik tetszenek, vannak, amik nem. Leírtam. Lehet, két év múlva rajongani fogok érte, vagy épp soha az életben nem veszem elő. De ennél többről van szó, de ezt is leírtam, a megfogalmazásod egy leegyszerűsítés .


Zoli, rohadtul igazad van. Ez legjobb esetben is csak egy koncepciótlanul összehajigált ötlethalmaz. Aki szerint ez újító vagy progresszív az nagyon el van tévedve vagy nagyon be van zárva egy skatulyába. Renngeteg rock és metal zeenkar játszik progresszív zenét (már nem a Dream T).
Attól még nem lesz jó vagy progresszív egy lemez, hogy mindenbe belekapunk, aztán mivel fogalmatlanok vagyunk azt állítjuk, hogy ez avantgard. Szomorú, hogy egy Joe Barresi se bírta seggbe rúgni őket, hogy kapják már össze magukat és írjanak számokat. Semmi újító nincs ebben..
Azzal nem értek csak egyet, hogy az utolsó szám az jó lenne. Egy ilyen zongorázgatós-danolgatós témát egy önmaga fontosságába vagy zsenialitásának ábrándjába belehabarodó és irányt veszett banda képes csak lemezre tenni. Ha addig még értékeltem is az itt-ott felbukkanó érdekes vagy jü témákat ez az utolsó szám meg gallyra vágta még azt is. Pocsék.
Aki meg olyet ír, hogy "írjál te jobb lemezt" az óvodás, csodálom, hogy ismeri a betűket, de lehet, hogy csak mikrofonba mondta és az applikáció legépelte neki.[/quote

Végigfuttattam keresőgéppel is, de sehol senki nem írta le, hogy ez progresszív lenne, se a cikkben, se a kommentekben. (De ezek után kíváncsian várom, nálad ki számít mostanában progresszívnek? Mert metalban szerintem lassan már nincs is ilyen.) Az avantgarde szó is csak egy helyen fordul elő, de az avantgarde lemezek általában hallgathatatlan ok, ez meg nem az... :)))

Ja, és az utolsó szám szerintem durván jó. Amúgy is azt tesznek fel a lemezükre, amit akarnak, ilyen alapon a Toolt minden lemez után keresztre lehetne feszíteni a fura szösszenetek miatt. (Van, aki meg is teszi.) És ha már utolsó szám és DT: a Space-Dye Vest se illik az Awake lemezhez, de attól még zseniális.
Idézet
 
 
#19 sdc13 2023-07-11 14:31
Idézet - Bertli Zoli:
Idézet - Razorblade:
Ilyenkor csak azt nem értem, hogy ha a kritikus 7,5 bekezdésen keresztűl nyújtja, hogy "hát igazából nem tudom mit kezdejek ezzel,, majd a végén még pontozni sem tudja/meri akkor felmerül a kérdés, hogy egyáltalán minek állt neki a kritika megírásának?


Nevezzük ismertetőnek, a kritikához más szemlélet kell.
Aztán: nem nem meri, nem nem tudja, hanem nem akarja. Igazából a pontszám sem jelentene semmit, de te megteheted hozzászólásban és kattintással is, nincs akadálya.
Valamint: ma sem tudok mit kezdeni a lemezzel egészében, vannak részek, dalok, amik tetszenek, vannak, amik nem. Leírtam. Lehet, két év múlva rajongani fogok érte, vagy épp soha az életben nem veszem elő. De ennél többről van szó, de ezt is leírtam, a megfogalmazásod egy leegyszerűsítés .


Zoli, rohadtul igazad van. Ez legjobb esetben is csak egy koncepciótlanul összehajigált ötlethalmaz. Aki szerint ez újító vagy progresszív az nagyon el van tévedve vagy nagyon be van zárva egy skatulyába. Renngeteg rock és metal zeenkar játszik progresszív zenét (már nem a Dream T).
Attól még nem lesz jó vagy progresszív egy lemez, hogy mindenbe belekapunk, aztán mivel fogalmatlanok vagyunk azt állítjuk, hogy ez avantgard. Szomorú, hogy egy Joe Barresi se bírta seggbe rúgni őket, hogy kapják már össze magukat és írjanak számokat. Semmi újító nincs ebben..
Azzal nem értek csak egyet, hogy az utolsó szám az jó lenne. Egy ilyen zongorázgatós-danolgatós témát egy önmaga fontosságába vagy zsenialitásának ábrándjába belehabarodó és irányt veszett banda képes csak lemezre tenni. Ha addig még értékeltem is az itt-ott felbukkanó érdekes vagy jü témákat ez az utolsó szám meg gallyra vágta még azt is. Pocsék.
Aki meg olyet ír, hogy "írjál te jobb lemezt" az óvodás, csodálom, hogy ismeri a betűket, de lehet, hogy csak mikrofonba mondta és az applikáció legépelte neki.
Idézet
 
 
#18 valarmorgulisz 2023-07-10 14:32
Szerintem a Sleep Token énekese amúgy a Don Broco énekese. (ami amúgy egy tök fasza zenekar) erre rá mernék tenni egy komolyabb pénzt is.:)

(A ST albuma meg helyenként igen idegesítő, de némelyik dal olyan brutálisan zseniális, hogy percekig pörögtem mire felfogtam mivan pl. Chokehold, Aqua Regia)
Idézet
 
 
#17 Montsegur 2023-07-10 14:18
Idézet - Ric$:
Idézet - Edward_Richtofe n:
Idézet - Montsegur:
Ha már stílusok közötti csapongás: tervezitek írni a Sleep Tokenről? Ők alapból ugyanezt a furcsa, stílusokat kevergető, részben metal, beskatulyázhata tlan, nagyon megosztó zenét játsszák, de akinek bejön, annak nagyon bejön. És lassan itt a magyarországi koncert is...


Kurva jó a Sleep Token, de szerintem kicsit nagy a lufi körülöttük. Én olyan borzasztó nagy beskatulyázhata tlanságot, kategóriákon túlmutatást nem hallok, sztem egy mostani, azért számtalanszor hallott modern metálos panelekből építkező, kicsit atmoszférikus cucc, ahol történetesen adott egy R&B stílusban éneklő, nagyon karakteres énekes, meg egy ismét ellőtt, de sokadjára is hatásos misztikumra építő imázs. Ami tényeg többet és mást ad (nekem), az Vessel hangja.

Ez a legutóbbi lemezük amúgy tényleg marha jó lett, mert a fenti, kicsit szokatlan és meglepő stílus ütköztetésen túl jó dalokat is írtak (az Euclid nettó zseni például), de popot és fiszre hangolt mesüge riffeket ütköztető zenekarok közül sztem a VOLA még mindig jobb.


Végre valaki úgy látja a Sleep Token-t, mint én! Nekem úgy ajánlotta egy cimborám őket, hogy olyan, mint az általad imádott Bad Omens, csak jobb! Ám míg a tavalyi BO lemez (The Death Of Peace Of Mind) nálam az év egyik legjobb lemeze, addig a Sleep Token maximum aranyos, de nem estem hanyatt tőle.


Köszi a tippeket, csekkolom az említett zenekarokat!
Idézet
 
 
#16 Ric$ 2023-07-10 12:19
Idézet - Edward_Richtofe n:
Idézet - Montsegur:
Ha már stílusok közötti csapongás: tervezitek írni a Sleep Tokenről? Ők alapból ugyanezt a furcsa, stílusokat kevergető, részben metal, beskatulyázhata tlan, nagyon megosztó zenét játsszák, de akinek bejön, annak nagyon bejön. És lassan itt a magyarországi koncert is...


Kurva jó a Sleep Token, de szerintem kicsit nagy a lufi körülöttük. Én olyan borzasztó nagy beskatulyázhata tlanságot, kategóriákon túlmutatást nem hallok, sztem egy mostani, azért számtalanszor hallott modern metálos panelekből építkező, kicsit atmoszférikus cucc, ahol történetesen adott egy R&B stílusban éneklő, nagyon karakteres énekes, meg egy ismét ellőtt, de sokadjára is hatásos misztikumra építő imázs. Ami tényeg többet és mást ad (nekem), az Vessel hangja.

Ez a legutóbbi lemezük amúgy tényleg marha jó lett, mert a fenti, kicsit szokatlan és meglepő stílus ütköztetésen túl jó dalokat is írtak (az Euclid nettó zseni például), de popot és fiszre hangolt mesüge riffeket ütköztető zenekarok közül sztem a VOLA még mindig jobb.


Végre valaki úgy látja a Sleep Token-t, mint én! Nekem úgy ajánlotta egy cimborám őket, hogy olyan, mint az általad imádott Bad Omens, csak jobb! Ám míg a tavalyi BO lemez (The Death Of Peace Of Mind) nálam az év egyik legjobb lemeze, addig a Sleep Token maximum aranyos, de nem estem hanyatt tőle.
Idézet
 
 
#15 Edward_Richtofen 2023-07-10 11:14
Idézet - Montsegur:
Ha már stílusok közötti csapongás: tervezitek írni a Sleep Tokenről? Ők alapból ugyanezt a furcsa, stílusokat kevergető, részben metal, beskatulyázhata tlan, nagyon megosztó zenét játsszák, de akinek bejön, annak nagyon bejön. És lassan itt a magyarországi koncert is...


Kurva jó a Sleep Token, de szerintem kicsit nagy a lufi körülöttük. Én olyan borzasztó nagy beskatulyázhata tlanságot, kategóriákon túlmutatást nem hallok, sztem egy mostani, azért számtalanszor hallott modern metálos panelekből építkező, kicsit atmoszférikus cucc, ahol történetesen adott egy R&B stílusban éneklő, nagyon karakteres énekes, meg egy ismét ellőtt, de sokadjára is hatásos misztikumra építő imázs. Ami tényeg többet és mást ad (nekem), az Vessel hangja.

Ez a legutóbbi lemezük amúgy tényleg marha jó lett, mert a fenti, kicsit szokatlan és meglepő stílus ütköztetésen túl jó dalokat is írtak (az Euclid nettó zseni például), de popot és fiszre hangolt mesüge riffeket ütköztető zenekarok közül sztem a VOLA még mindig jobb.
Idézet
 
 
#14 Montsegur 2023-07-10 10:08
Ha már stílusok közötti csapongás: tervezitek írni a Sleep Tokenről? Ők alapból ugyanezt a furcsa, stílusokat kevergető, részben metal, beskatulyázhata tlan, nagyon megosztó zenét játsszák, de akinek bejön, annak nagyon bejön. És lassan itt a magyarországi koncert is...
Idézet
 
 
#13 valarmorgulisz 2023-07-10 06:58
Ilyen az, amikor el kell ismernie az embernek, hogy tévedett. Nem, hogy karrier temető album nem lett, de eddig az év egyik legkiemelkedőbb lemeze. Nem mondom, hogy a banda életművébe illesztve top3-as lenne, de piszok hangulatos és ilyen bátran is meg lehet halni egy csatában.

Én díjazom a bátorságot. Ugyan engem nem vernek át: a képlet annyit változott, hogy az eddigi nyilvánvaló, maiden, metallica, megadeth hatásokat felváltotta a rush, a faith no more, a mr bungle, Zeppelin és a Between the buried and me. Viszont tényleg eszméletlen hangulatos egyben hallgatva. A Game Over, Mattel duó parádés. a Beautiful Morning olyan csodás Alice in Chains homázs, amilyen talán még az anyabanda sem tudna ma írni. A We Love You az év wtf-ja. Az Easier is kurva jó Faith No More hatásokkal rendelkezik (Easy. khm..). A G.O.D. trió-ban meg tényleg minden határon átlépnek magukhoz és a műfajhoz képest is.

Ha ilyen a 2023-as Avenged Sevenfold, akkor ilyen. Ez legalább valamilyen (nem úgy, mint a Hail To The King)

Azzal nem értek egyet, hogy ne tudnának nagy refréneket írni Rev nélkül vagy oda lett a kreatívitás. A The Stage, Creating God, Hail To The King, vagy itt a Nobody, Mattel, Cosmic is elég erős példa rá, hogy de, tudnak.
Idézet
 
 
#12 debali 2023-07-09 18:27
Előzetesen a Nobody és We love you után a sírás kerülgetett,mer t bár nem vagyok a szokatlan és váratlan megoldások ellen, de a refrének akkor is kellenek. Uh amikor meghallgattam a lemezt,akkor fikázni akartam, de -ha az ember vevő az újításokra- nem is lett hallgathatatlan . Kezdés SOAD, refrén hiányzik. A Mattel az egyik legjobb, khm nem lehet véletlen, hogy ebben még Rev ötlete is bennevan, uh egy ideje a fiókban porosodhatott. Cosmic a másik legjobb refrénű,kár, hogy nem izgi végig a 7 es fél oerce. G klassz Dream Theater-hangulat, de aztán megint vakarózom, h végülis mi lett belőle. Beautiful Morning dalszövegében is bennevan még elvoleg Rev ötlete. Easier idegesítő voco-s éneke elriaszt,pedig lehetne érdekes is a dal. Összeségében nekem az az érzetem, hogy ők is érezhették, hogy nincsenek akkor refrének, dallamok, ezért ezt elkenve inkább ismeretlen terepre merészkedhet hangzás és megoldások terén. Matt hangja sem az igazi a problémák után, ezért van talán ennyi voco-s sz*rság. Synyster kedvére szólózhat és kiteljesedhet a lemszen, de annyira nem estem tőle hanyatt. A Billboard-n a 13. helyen kezdett, és a kövi hétre 137. lett, uh idén és jövőre lehet egy-két kisebb turné, ha felszínen maradjanak, aztán '25-ben jöhet a City of evil 20. szülinapi turné, h rendbeszedje a renoméjukat.
Idézet
 
 
#11 Rusvay Balázs 2023-07-09 14:08
Piszkosul kellenek az ilyen lemezek is a rock műfajnak. A mainstream bandák hosszú évek óta nem lépnek ki a komfortzónájukb ól. Tisztelet a Mastodonnak, akik mentették. Legyen már miről beszélni, vitázni. Nekem ez az album nagyon bejött, de pontozni én sem tudnám. Megosztó, provokatív cucc. Az idő majd dönt róla.
Idézet
 
 
#10 Montsegur 2023-07-09 11:25
Én egyébként megértem a kritikus nehézségeit. Ezt a lemezt nem érdemes a metal vagy a korábbi A7X lemezek irányából közelíteni. Azt meg még se írhatta, hogy "egyeseknek elborzasztó, másoknak roppant szórakoztató stíluskatyvasz..." kb. így lehettek a filmkritikusok annak idején a Farkasok szövetségével vagy a Lovagregénnyel :) De azért megoldották, a Lovagregénynél pl így:

"Brian Helgeland alkotása tulajdonképpen egy instant időutazás, mely több korból, műfajból és szubkultúrából kedvére válogatja ki a tetszőleges elemeket. Egy kicsit középkori lovagfilm, egy kicsit 90-es évekbeli vígjáték, egy 2000-es évekbeli romkom, egy kicsit sportfilm. Olyan popkult csokor, amiben mindenki találhat valami kedvére valót."

https://www.mafab.hu/reviews/422026-kozepkor-maskepp

Szerintem ez a lemez is pont ilyen,
Idézet
 
 
#9 Rocker87 2023-07-09 08:39
Idézet - Vitya121:
Szeintem ez egy szar lemez

Akkor csinálj jobbat! Fikázni könnyű!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.