Shock!

június 23.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Metal Church: Congregation Of Annihilation

metalchurch_cMiután öt éve kijött az utolsó Metal Church-anyag, a Damned If You Do – a második újra Mike Howe-val a mikrofonnál –, és itthon is megtapasztalhattuk élő erejüket, a covid-kényszeres, de színvonalas érdekességgyűjtemény megjelenésekor okkal bizakodhattuk, hogy annyi nehéz év után végre egyenesbe jön a banda karrierje. Lecseng a járvány, visszajön a pörgős metálélet és megy minden tovább. Ez ugyan mind meg is történt, de sajnos Mike mindebben már nem vehetett-vehet részt, két éve önkezével vetett véget életének. Ilyen tragédiák kapcsán mindig felmerül, hogy mit tegyen a megmaradt zenekar, de úgy gondolom, számtalan példa alátámasztotta már, hogy – bár a mikéntről vitatkozni lehet és kell is – ilyenkor csakis a folytatás az egyetlen lehetőség. Terápia zenekarnak, stábnak, rajongótábornak és igenis segíthet a hozzátartozóknak is, pláne, hogy ezen csoportok között elég gyakori az átfedés.

megjelenés:
2022
kiadó:
Rat Pak
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 30 Szavazat )

A Metal Church ráadásul már veszített el – igaz, korábbi – emblematikus énekest, ugyanakkor a milliónyi tagcsere ellenére sem voltak extrém kilengések a zenében. Lehet mondani, hogy ez vagy az a köztes album kevésbé volt erős, de bármelyiket indítjuk is el, a hangzás, a stílus, a szellemiség mindig első pillanatban felismerhető és semmihez nem hasonlítható. Ez a védjegy kis túlzással az egy szem Kurdt Vanderhoofnak köszönhető: a kezdetek óta ő a főnök, feltételezhetően tőle jön minden riff és téma, ami pedig nem, az is átmegy a szűrőjén – ahogy ez az erős vezéregyéniségek által irányított zenekaroknál már csak lenni szokott. Nyilván annak idején sem mondta meg szegény Kirk Arringtonnak (a legendás egykori MC-ütős májusban hunyt el), hogy mit doboljon, és most sem figyeli árgus szemekkel Stet Howland tempóit, de nem nagyon tudom elképzelni, ki tudhatja jobban, mi kell egy Church-dalba. Tévedhetetlennek nem gondolom persze, de például a Damned If You Do-t nagyon odatették legutóbb, és ez az új anyag is jól sikerült szerintem.

Ugyanakkor más is lett, ezért kimondottan érdekelne, mely nótákban volt még benne Mike keze, mert pont a kényszerű énekesváltás miatt érzem azt, hogy ezúttal mintha kicsit jobban visszaástak volna a gyökerekhez, egész konkrétan a David Wayne-érához. Az elsősorban Ross The Boss mellől ismerős, Howe-nál reszelősebb hangú Marc Lopes ugyanis időnként mintha konkrétan utánozni akarná a nagy elődöt és ettől függetlenül (vagy pont emiatt?) a zene is harapósabb, thrashesebb, ős-metalchurchösebb, mint az elmúlt tizeniksz évben. Emiatt pedig szerkesztőségi törzsfanboyaink soraiból is érkezett némi kritika, noha minden rajongó tisztában lehet vele, hogy a jó David is előszeretettel ripacskodott még fénykorában is, ezt az egészet tehát egyáltalán nem kell komolyabban venni a kelleténél. Mondjuk a nettó thrash címadó dal „refrénjét″ magam is folyton megmosolygom, mert az meg olyan, mintha Katona Főnök tolná, de hát erről Lopes mit sem tudhat, nyilván neki inkább acsarkodó thrasher frontemberspanjai szolgálhattak előképül (és hogy ez jó vagy nem, döntse majd el az anti-Zetro kommentliga a következő Exodus-hírnél). De az Another Judgment Dayben például tényleg full Wayne a csávó, ezzel már az elején nagyot megy a csapat, és mi tagadás, messze nem olyan szofisztikált tételről beszélünk, mint egy jóféle Howe-dal. Így érdemes a továbbiakban hallgatni a lemezt – ez ugyanaz és ugyanúgy, de mégis másképp. Persze harminc-harmincöt éve is igen furán jött volna ki, ha old school anyaggal rukkol elő a Church vagy ha Wayne akkori, Reverend nevű zenekara Metal Church néven szerepelt volna.

És ha már thrash: a Pick A God And Prey tiszta Alice In Hell-korszakos Annnihilator, és mennyire jó is! Bár thrashközelisége miatt általános pörgés, zaklatottság, folyamatos zsizsegés jellemzi a teljes 45 percet, akadnak azért megfontoltabb, lassabb tempók is, mint például a kifejtősebb Me The Nothing vagy a power-slágeresebb My Favourite Sin. És persze nem minden szám telitalálat, például utóbbit sem siratnám, ha lemaradt volna. Bár végül is, ha úgy vesszük, lemaradt, mert elvileg bónusznótaként tüntetik fel – ehhez képest, a másik ilyen, a Salvation kimondottan erős. De még így sem húzzák el 60-65 percig, pedig ennél a fajta US powernél gyakran fennáll ez a veszély. De Vanderhoof szerencsére megtanulta már, hogy a kevesebb néha tényleg több.

Továbbra is nagyon-nagyon bánom, hogy 2017-ben mondvacsinált indokkal nem mentem ki nyári pozsonyi headliner bulira (a rockmaratonos buli aztán ebben csak megerősített), de hát ez már veszett fejsze nyele. Ugyanakkor egy párat erről a lemezről is szívesen hallanék, a fentebb pozitív kontextusban említett címek kimondottan jól érvényesülhetnek majd a koncertműsorban, ha előveszik őket. Mivel a Metal Church párszor már felkelt a padlóról, nem számítottam nagy csalódásra most sem, de tényleg nem rontottak el semmit. Remélem, a pikáns módon éppen Ronny Munroe-val kiálló Vicious Rumors is összeszedi magát idén.

 

Hozzászólások 

 
#9 toxicwaltz 2023-07-18 22:33
Első hallgatásra kissé szögletesnek tűnnek a dalok. Nem fanyalogni akarok, csak eléggé magasan van a mérce, mert az első 5 lemezük szerintem egyformán klasszikus.
Nagyon örülök, hogy ott voltam a 2017-es pozsonyi koncerten, nagyon kevés néző volt, de felejthetetlen.
Idézet
 
 
#8 Scarecrow 2023-07-18 11:36
Idézet - Rapid Fire:
Idézet - Scarecrow:
Nekem többnyire tetszik a lemez, igaz kicsit szokni kell azért Lopes acsarkodását itt, de összességében sztem jóval ütősebb, mint az előző albumaik voltak szegény Howe-al.

Nagy kedvencem az ős Church-re (és Reverend-re) hajazó Me the Nothing, de a címadó is erős zúzda.

Negatívumként az iszonyúan túltolt (vezérelt vagy frász tudja, nem vagyok hangmérnök) hangzást mondanám (mint az előző lemeznél is), nem tudom szebben kifejezni, sz*rrá recsegnek a számok több formátumban és többféle hangeszközön hallgatva is.
Még szerencse hogy ruszki virágboltban kapható a "szelid" változat, ami igaz halkabb kicsit, de tiszta a hangzás. :)


A "Me The Nothing" miért hasonlítana Reverendre ???
Ez egy kifejezetten dallamos nóta.A Reverendre volt jelemzőbb a brutálisabb, de kevésbé dallamos hangzás.

.


Hallgasd meg tőlük a Blessings-t vagy a Heaven on Earth-t, azért azok nem olyan thrash-es durvulatok.
De lehet én vagyok már süket. :)
Idézet
 
 
#7 Rapid Fire 2023-07-18 07:08
Idézet - Scarecrow:
Nekem többnyire tetszik a lemez, igaz kicsit szokni kell azért Lopes acsarkodását itt, de összességében sztem jóval ütősebb, mint az előző albumaik voltak szegény Howe-al.

Nagy kedvencem az ős Church-re (és Reverend-re) hajazó Me the Nothing, de a címadó is erős zúzda.

Negatívumként az iszonyúan túltolt (vezérelt vagy frász tudja, nem vagyok hangmérnök) hangzást mondanám (mint az előző lemeznél is), nem tudom szebben kifejezni, sz*rrá recsegnek a számok több formátumban és többféle hangeszközön hallgatva is.
Még szerencse hogy ruszki virágboltban kapható a "szelid" változat, ami igaz halkabb kicsit, de tiszta a hangzás. :)


A "Me The Nothing" miért hasonlítana Reverendre ???
Ez egy kifejezetten dallamos nóta.A Reverendre volt jelemzőbb a brutálisabb, de kevésbé dallamos hangzás.

.
Idézet
 
 
#6 Légyölő Gabóca 2023-07-17 18:51
Idézet - Scarecrow:
Idézet - Légyölő Gabóca:
Idézet - Scarecrow:
Még szerencse hogy ruszki virágboltban kapható a "szelid" változat, ami igaz halkabb kicsit, de tiszta a hangzás. :)


Csak nem VINYL ripre tetszik virágnyelven utalni. :D


Nem, ez úgynevezett "restored" (RM) változat. Nem vágom mit takar pontosan, de hogy tisztábban szól, mint az origi, az tuti. :)


Ilyet már én is hallottam, és tényleg nincs úgy túltolva. De hogy mi fán terem?
Idézet
 
 
#5 Horváth Róbert 2023-07-17 17:49
Szerintem egy korrekt album ez,de a hangzás nem tökéletes! Nekem az XI jobban tetszett,mint a Damned if do album,de tőlük csak a Masterpiece volt nagyon gyér album! Ez az új meg elég karcos végre,de remélem a következő lemezen egy jobb hangzású és korrektebb albumot hoznak össze! Lépés meg inkább legyen önmaga,mert úgy jobb lenne a szereplése!
Idézet
 
 
#4 Equinox 2023-07-17 16:00
Marc Lopes helyenként igazi David Wayne koppintás, nagyon feltűnő volt, igen. Ahogy a thrashes reszelős címadó is. Jó kis lemez, szeretjük őket, remélem, legközelebb az énekes hozzá is tud tenni valami újat a dalokhoz. Valószínű most beesett az ajtón, és csak felsüvöltött mindent parancsszóra.
Idézet
 
 
#3 Scarecrow 2023-07-17 13:34
Idézet - Légyölő Gabóca:
Idézet - Scarecrow:
Még szerencse hogy ruszki virágboltban kapható a "szelid" változat, ami igaz halkabb kicsit, de tiszta a hangzás. :)


Csak nem VINYL ripre tetszik virágnyelven utalni. :D


Nem, ez úgynevezett "restored" (RM) változat. Nem vágom mit takar pontosan, de hogy tisztábban szól, mint az origi, az tuti. :)
Idézet
 
 
#2 Légyölő Gabóca 2023-07-17 13:14
Idézet - Scarecrow:
Még szerencse hogy ruszki virágboltban kapható a "szelid" változat, ami igaz halkabb kicsit, de tiszta a hangzás. :)


Csak nem VINYL ripre tetszik virágnyelven utalni. :D
Idézet
 
 
#1 Scarecrow 2023-07-17 10:35
Nekem többnyire tetszik a lemez, igaz kicsit szokni kell azért Lopes acsarkodását itt, de összességében sztem jóval ütősebb, mint az előző albumaik voltak szegény Howe-al.

Nagy kedvencem az ős Church-re (és Reverend-re) hajazó Me the Nothing, de a címadó is erős zúzda.

Negatívumként az iszonyúan túltolt (vezérelt vagy frász tudja, nem vagyok hangmérnök) hangzást mondanám (mint az előző lemeznél is), nem tudom szebben kifejezni, sz*rrá recsegnek a számok több formátumban és többféle hangeszközön hallgatva is.
Még szerencse hogy ruszki virágboltban kapható a "szelid" változat, ami igaz halkabb kicsit, de tiszta a hangzás. :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2005. november 12.