Shock!

június 02.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Corrosion Of Conformity: Megalodon

Úgy néz ki, hogy Woody Weatherman, Reed Mullin és Mike Dean, azaz a Corrosion Of Conformity jelenlegi inkarnációja aztán nem viccel. Legutóbbi, már trióban készült, a csapat nevét viselő anyaguk ugyan nem régebben, mint jó nyolc hónappal ezelőtt jelent meg, de máris itt van egy ötszámos EP. Woody nem a levegőbe beszélt tehát, mikor a nyár vége felé azt közölte az ámuló-bámuló sajtóval, hogy annyira lendületbe jöttek, hogy néhány új számmal már kész is vannak, úgyhogy akár még idén érkezhet tőlük valami újdonság. Ha figyelembe vesszük, hogy emellett november-december folyamán még tart az a turné, amit a High On Fire és a Goatwhore (micsoda összeállítás!!) társaságában zavarnak le, valamint hogy „rendes" kiadójuk, a Candlelight Records a napokban újra piacra dobta legelső lemezüket, az 1984-es (!) Eye For An Eye-t, amihez ráadásul egyfajta bónuszként hozzácsapták a szintén nem mai Six Songs With Mike Singing EP-t is, leszögezhetjük: tényleg pezseg körülöttük az élet.

megjelenés:
2012
kiadó:
Scion
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 22 Szavazat )

Bármennyire is tetszett a februári lemez, egyszerűen nem tudom levetkőzni magamról azt az érzést, hogy csak egy amolyan „jobb híján", átmeneti jelleggel kiadott anyag volt, azaz a trió már nagyon-nagyon szerette volna megmutatni, hogy köszöni szépen, él és jól van, és ha Pepper nem ér rá, hát akkor majd nélküle. A helyzet ugye az, hogy Pepper azóta még annyira sem ér rá, mint korábban, hiszen időközben a Down is magasabb fordulatszámra kapcsolt a The Purple EP-vel, így aztán Mullinék továbbra is hármasban folytatják. Úgy vélem, maximum egy lemez lehet még ebben a trió felállásban, majd Bors őrmester is csatlakozni fog hozzájuk, és rendben is van ez így, hiszen sokan várjuk vissza a Deliverance / Wiseblood / Volume Dealer lemezeket elkészítő felállást, és kicsit bizony azt az érzésvilágot is. (Más kérdés, hogy majdnem ennyien várják vissza a Blind féle formációt is - hát erre a magam részéről már tényleg semmi esélyt nem látok.)

Arról, hogy a trió hogyan került a Scion (amely a Toyota családjába tartozó, elsősorban gépjárműipari termékek forgalmazásával foglalkozó cégcsoport) audiovizuális szekciójához, lövésem nincs, de ez nem is lényeges, az viszont sokkal inkább, hogy a hangmérnök ismét az ezeréves cimbora John Custer volt, bár, ha teljesen őszinte akarok lenni, a hangzás azért lehetne kicsit teltebb is, legalább úgy, mint néhány hónappal ezelőtt. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a dalok is ugyanazon a vonalon mozognak, mint a nyolcas stúdiólemezen (élek a gyanúperrel, hogy vannak itt azért olyan tételek, amelyek akkor nemes egyszerűséggel nem találtattak elég jónak, ezért lemaradtak), de nem is vártam mást. Ez azt jelenti, hogy hasonlóan eklektikus az összkép, mint akkor: van itt az egészen korai HC-s zenére visszautaló tétel (Priest Brains), fémesebbre vett darabok (a kissé idegesítőnek tűnő Strong Medicine Too Late és a záró The Vulture), és a sludge-os/southern rockos irányba illeszthető címadó és a nyitó Feed On, ami leplezetlenül felvállalja a Black Sabbath és a Saint Vitus örökségét. Nem meglepő, hogy részemről ez utóbbi kettős a favorit, de a maga módján mindegyik dalt jónak találom, még ha közel sem tökéletesnek.

A zenészek teljesítményébe nehéz lenne belekötni (pláne, hogy egyáltalában nem is akarok), Woody játéka például tényleg libabőröztető, de sajnos ugyanaz a hiba megvan most is, mint legutóbb, csak tán még markánsabban jön elő: nincs énekes!! Mike Dean basszer ugyanis nem az, már régen, az Animosity időszakában is csak kényszer szülte megoldás volt, hogy ő énekelt, de ami az akkori zenével még működött is, ide bizony már nem elég. A legrosszabb, mikor Mike sikolyokra is vetemedik (különösen a Strong Medicine Too Late-ben), és hát sem a kellő tudás, sem a kellő erő nincs meg benne ehhez. Ez amúgy a lemez szinte egyetlen (viszont elég nagy) hiányossága, emellett pedig csak hab a tortán, hogy nem is érzem annyira bivalyerősnek a dalcsokrot, mint korábban bármikor.

De ez amúgy is csak egy időkitöltő EP, amivel kihúzhatjuk a következő lemezig. Amiről aztán a Jóisten meg az Ördög se tudja, hogy néhány hónap, vagy néhány év múlva érkezik-e majd, és hogy hármasban vagy többen készítik-e el. Én mindenesetre kíváncsian várom, és ezzel vagyunk még így páran.

 

Hozzászólások 

 
+7 #3 torta 2012-11-19 14:32
a scion a/v-nál amúgy egy csomó fasza ingyen-ep kijött mostanában: revocation, wormrot, immolation, meshuggah...
Idézet
 
 
+3 #2 Kobold 2012-11-19 08:59
Ebben a műfaj(kötegben: ) )nem vagyok járatos, a Corrosion korábbi munkáit sem ismerem. Első hallgatásra azt mondom, a Vulture sláger lehetne. A Megalodonban minden ott van, ami ahhoz kell, hogy megszeressek egy számomra új zenekart/műfajt. Nem rossz cucc, gondoltam, aztán egy ismerős rámszólt, hogy nézzem meg youtube-on egy korábbi dalukat, az Arms of god-ot. Fura, mert ahhoz képest gyerekzene.
Idézet
 
 
+5 #1 Tóth József 2012-11-18 21:40
BLIND!!!!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.