Shock!

október 31.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Illés: Illés 50 - Jubileumi gyűjtemény

illes_cBár az Illés nem feltétlenül Shock!-kompatibilis zenekar, mégis úgy gondolom, hogy feltétlenül helyük van az oldalon. És nemcsak azért, mert az 1990-es, Népstadionban tartott koncertjüknek köszönhetően komoly hatással voltak gyermekkorom zenei világára, hanem azért is, mert a '60-as és a '70-es évek fordulóján végzett munkásságuk igen meghatározó volt a magyar könnyűzenei színtéren, egyben pedig a magyar beatzene úttörőiként jelentős hatással bírtak a később megjelenő első hazai rockbandákra is.

Az Illés zenekarnév hallatán általában az István, a király rockopera vagy pedig olyan, mai a füllel kissé butácskának ható slágerek ugranak be az embernek, mint a Sárika, a Kégli-dal vagy épp A kugli, jobb esetben pedig esetleg a Sárga rózsa vagy a Ne gondold. A klasszikus felállásában mindössze nyolc évet együtt dolgozó zenekar életműve ennél azonban lényegesen árnyaltabb és szerteágazóbb. Annak ellenére, hogy az Illés tavaly év végén ünnepelte ötvenedik születésnapját, tény, hogy az úgynevezett klasszikus felállás – azaz Illés Lajos, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Bródy János és Pásztory Zoltán – még egy évtizedet sem töltött együtt, ezen időszak alatt azonban meglehetősen aktívak voltak. 1967 és 1973 között hat nagylemez jelent meg a zenekar számaival, a tavaly év végi monstre koncert kapcsán kiadott jubileumi gyűjtemény pedig ötöt tartalmaz ezek közül, ráadásul tengernyi bónusszal megfejelve. Mindez gyakorlatilag valamennyi klasszikus Illés-szerzeményt jelenti, a boxból kimaradt, 1973-as keltezésű Ne sírjatok, lányok ugyanis pusztán régi dalok újrahangszerelt verzióit tartalmazta.

megjelenés:
2014
kiadó:
Hungaroton
pontszám:
- /10

Szerinted hány pont?
( 11 Szavazat )

A kiadvány az 1967-ben megjelent Ezek a fiatalok című film zenéjeként kiadott koronggal veszi fel a fonalat, amelyen az Illés mellett az akkori nagy triumvirátus másik két alapbandája, a Metro és az Omega, valamint Koncz Zsuzsa és Zalatnay Sarolta is képviselteti magát. Ennek ellenére gyakorlatilag ez az anyag tekinthető Illésék első nagylemezének, hiszen két dal kivételével mindegyik tétele a Szörényi Levente-Bródy János páros szerzeménye. A kettes diszk Nehéz az út címmel jelent meg 1969-ben, és korai kislemez-dalaikat, valamint három friss nótát tartalmazott, valamint az ország első lemezlovasának, Cintulának közreműködésével elmesélt zenekari sztorit. Mai szemmel finoman szólva is szokatlan, hogy egy új csapat első nagylemeze egy filmzeneanyag legyen, majd soron következőnek egy válogatáslemezt adjanak ki, de a '60-as évek végének miliőjében ezek teljesen logikus lépések voltak. Annak ellenére, hogy az Illés 1964-től jelentetett meg kislemezeket, népszerűségük pedig pár év alatt óriásira növekedett, politikai okokból sok esetben igyekeztek őket ha nem is ellehetetleníteni, de erőteljesen visszafogni. Így amikor végre megnyílt a lehetőség a saját számok összegyűjtött formában történő megjelentetésére, nyilvánvaló igény mutatkozott a kislemezeken feldolgozások között elpotyogtatott dalok egy helyen való szerepeltetésére. Ez lett a Nehéz az út, olyan mára generációs slágerekké kinőtt témákkal, mint a Sárga rózsa, az Óh, mondd, a Little Richard vagy a Ne gondold.

Mivel a zenekar ekkor volt pályafutása és kreativitása csúcsán, az új szerzemények érkezésére sem kellett sokáig várni: még ugyancsak 1969-ben érkezett az Illések és pofonok..., amellyel egyértelműen szintet léptek. Az ekkorra maguk mögött hagyott időszak negatív tapasztalataira utaló címen túl természetesen a dalok hangulatában és mondanivalójában is felfedezhető egy némileg borúsabb tónus. Bár a lemeznek van egy vidámabb oldala is (ezt képviseli például a nyitó Újra itt van, a Sárika vagy A kugli), az olyan dalok, mint a Nem akarok állni vagy a Keresem a szót komoly kritikai tartalommal bírtak. Nem véletlen, hogy sokan ezt tartják a zenekar legjobb korongjának, mivel minden megtalálható rajta, amit a rajongók vártak a csapattól. Komoly gondolatok és bohókás vidám pillanatok is szerepelnek rajta, ami nem mondható el a negyedik, 1971-es keltezésű, egyértelmű Beatles-utalásként fehérbe öltöztetett Human Rightsról, amely kétségkívül az Illés legérettebb dalcsokra. Az A oldalt kitöltő úgynevezett beatoratóriummal az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata előtt tisztelegtek, a lemezanyag pedig ennek megfelelően sokkal komorabb, mint azt korábban megszokhattuk tőlük. Bár a bakelit B oldalára felkerült Kégli-dal vagy A legjobb dobos a világon a könnyed dolgok közül való, az összkép semmiképpen sem tekinthető populárisnak, néha szinte már-már pszichedelikus hatásaival.

Bár sokan értették a lemezt, a közönségsiker mégis elmaradt, hiszen a többség egészen másfajta zenét várt a csapattól. Talán épp ennek köszönheő, hogy a negyedik nagylemez megjelenése után a zenekari egység is megbomlott: Szörényi Levente populárisabb irányba szeretett volna fordulni, Illés Lajos azonban inkább a régi szellemiségét vitte volna tovább. A konfliktusok ellenére még megjelent az 1972-es Add a kezed, rajta olyan dalokkal, mint a Goodbye, London és a Kislány, add a kezed, majd a csapat 1973-ban feloszlott. A Szörényi testvérek Bródyval karöltve megalakították a Fonográfot, Pásztory Zoltán az NSZK-ba ment vendéglátózni, Illés Lajos pedig Új Illés néven szervezte újjá a csapatot, és maradt aktív a formációval egészen 1982-ig.

Ugyan első ránézésre az ötlemezes doboz a külcsínt tekintve is kifejezetten igényes, ha azonban kinyitjuk a valóban vaskos bookletet, rögtön kiderül, hogy sajnos kínosan információszegény a kiadvány: a könyvecskében ugyanis a lemezborítókon és a szövegeken kívül gyakorlatilag semmilyen információ sem olvasható. Mivel az öt korongon összesen 39 (!) bónuszdal található, jó lett volna megtudni, hogy ezeket pontosan honnan mentették át, és ha már jubileumi gyűjteményről van szó, néhány fotó, netán egy kiadós zenekartörténet sem vált volna a kiadvány kárára.

Zenei szempontból fentiek ellenére maximális és igencsak rajongóbarát a kiadvány, amelynek beszerzésével gyakorlatilag egyszerre tehető polcra a klasszikus Illés teljes munkássága.

 

Hozzászólások 

 
+1 #8 gandy67 2017-08-20 01:24
Hát.... szóval vannak problémák valóban ezzel a kiadvánnyal annak ellenére, hogy első ránézésre (és talán még a másodikra is) tetszetős darabról van szó. A cikk szerzőjével sok dologban egyetértek, legfőképp abban, hogy kevés, nagyon kevés az információ az anyag terjedelméhez és célkitűzéséhez képest. Az eredeti felvételek helyszínei (stúdiók), időpontjai, hangmérnökei, technikai körülményei (mono, sztereó) stb. is hiányoznak a felsorolásból - ezek a legtöbb cd bookletjében megtalálhatók. Egy ilyen átfogó jellegű, archív anyagokat feldolgozó jubileumi kiadványból hogy maradhattak ki? A következő probléma a hangminőség. Bár a remaster hangmérnökei hallhatóan sokat tettek azért, hogy az anyag jobban szóljon, ez valójában igen "változékony" végeredménnyel járt, nyilván nem utolsósorban az archív felvételek eredeti minősége miatt is amely limitálhatta a feljavítás lehetőségeit. A hang tisztaságára és a részletgazdagsá gra nem lehet panasz, azonban mégis sokszor egy nagylemezanyago n belül is hatalmas különbségek vannak hangminőség szempontjából az egyes számok között, emiatt nem lehet egyhuzamban, egy (hangszín) beállítással végighallgatni az anyagot, sőt sokszor még az utólagos szabályozás sem segít (ez már a vég :)), oly mértékben hiányzik mondjuk a basszus egyes számokból. A mini lp-szerű kivitel a cd-k tokjainál jó ötlet és divatos is manapság, de akkor már használhatták volna az lp-k első-hátsó borítóképeit egyaránt (nem csak az elsőket), úgy szebb lett volna. Én a bónusz számok "adagolásával", kiválasztásával elégedett vagyok, ebből a szempontból nem osztom skytrack véleményét, sőt, kifejezetten jónak tartom az anyag zenei szerkesztését.
Egy zanzásított Illés-sztory, vagy egy jól megírt esszé azonban tényleg elment volna a bookletben.
Azért összességében mégis inkább a pozitív tartomány felé billen nálam a mérleg nyelve a kiadvány értékelésénél, mert az említett problémák ellenére egy jó korlenyomatot ad hangulatában az összeállítás sok, általam még egyáltalán nem hallott számmal együtt és nyilván az is szempont volt a megjelentetés idején, hogy a gyűjtemény ára a megfizethető, eladható árkategóriában maradjon.
****
Idézet
 
 
#7 skytract 2016-05-15 09:04
Sajnos Magyarországon még nem jelent meg olyan ILLÉS kiadvány, ami méltó lenne az együttes munkásságához.
Ez sem olyan.
A bónuszdalok természetesen kislemezek, de szerepeltetésük ezeken a lemezeken minden logikát nélkülöz. Aki ezeket szerkesztette, igazi dilettáns volt.
Ezzel a dobozzal közel sem (!!) tehető a polcra az ILLÉS együttes teljes munkássága. Nagy valószínűséggel , kézzel fogható, fizikai formátumban ez sosem lesz kivitelezhető.
Szégyen, hogy így kezelik az ILLÉS (és egyáltalán a magyar "beatzene") hagyatékát.
Idézet
 
 
+2 #6 Kiss Gábor (Shock!) 2015-03-20 23:51
Idézet - MONS:
Sajnálatosnak tartom , hogy az elmúlt években rendre jelennek meg az ehhez hasonló "cikkek". Nem értem, hogy a cikk írója hogy s minként gondolja azt, hogy az Illés együttes hallatán az István a király vagy éppen a Sárika jutna eszünkbe? A legnépszerűbb video megosztó csatorna nézettségét tekintve a cikk írőja által említett Szörényi-Bródy szerzemények messze nem a legismertebb Illés dalok. Talán ehhez a megállapításhoz nem is kell a click-eket számolni. Tisztelettel javasolom a tárgyilagosság érdekében az " elkövetőnek" , hogy legközelebb készüljön fel alaposabban. István a király párhuzam számomra nagyon erőltetett és mintha "rendelés szaga " lenne.
Remélem, hogy hamarosan napvilágot fog látni olyan Illés együtteshez kapcsolódó írás, amely a helyén kezeli a tényeket.


Pontosan milyen megrendelésre gondolsz?
Amúgy nem néztem a youtube nézettségi sorrendjét a cikk megírása előtt, de most csekkoltam, és a helyzet az, hogy a csíksomlyói Istvánnak magasabb nézettsége van, mint bármelyik videónak, ami az Illés keresőszóra előjön. Mellesleg utóbbiak között negyedik egy Sárika-Kugli koncertvideó. Nem mintha számítana, de ha már előhoztad...
Idézet
 
 
-4 #5 MONS 2015-03-18 10:44
Sajnálatosnak tartom , hogy az elmúlt években rendre jelennek meg az ehhez hasonló "cikkek". Nem értem, hogy a cikk írója hogy s minként gondolja azt, hogy az Illés együttes hallatán az István a király vagy éppen a Sárika jutna eszünkbe? A legnépszerűbb video megosztó csatorna nézettségét tekintve a cikk írőja által említett Szörényi-Bródy szerzemények messze nem a legismertebb Illés dalok. Talán ehhez a megállapításhoz nem is kell a click-eket számolni. Tisztelettel javasolom a tárgyilagosság érdekében az " elkövetőnek" , hogy legközelebb készüljön fel alaposabban. István a király párhuzam számomra nagyon erőltetett és mintha "rendelés szaga " lenne.
Remélem, hogy hamarosan napvilágot fog látni olyan Illés együtteshez kapcsolódó írás, amely a helyén kezeli a tényeket.
Idézet
 
 
+3 #4 Nűnű 2015-03-12 12:32
Idézet - Ric$:
Nem kifejezetten Shock!-kompatibilis? :)
Dehogynem. Arról írtok, amiről akartok. Akinek zenéje, "lapozzon"... :)
Jó cikk!

(Bár így lenne, amikor Ossianról írnak)
Idézet
 
 
+4 #3 Ric$ 2015-03-12 11:54
Nem kifejezetten Shock!-kompatibilis? :)
Dehogynem. Arról írtok, amiről akartok. Akinek zenéje, "lapozzon"... :)
Jó cikk!
Idézet
 
 
+4 #2 traveller79 2015-03-12 09:35
Maximálisan egyetértek.Arról a lemezről lehetne írni -megérdemelne egy cikket.
Idézet
 
 
+7 #1 abdul 2015-03-11 17:46
nálam az add a kezed a mindent vivő. a nekem oly mindegy meg az oly nehéz várni konkrétan stoner dal.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.