Shock!

január 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Borknagar: Winter Thrice

1121borkcNem is különösebben érdekes, hogy pontosan mikor, de valahol az elmúlt évtizedben teljesen elvesztettem a lelkesedésemet a Borknagarral kapcsolatban. Volt pedig egy időszak, amikor egy-egy új albumuk kapcsán csupán az lehetett kérdés, hogy milyen megközelítésben szállítanak le egy újabb klasszikust, az aktuális felállástól nagyjából függetlenül. A zenekar túlzás nélkül átjáróházként funkcionált akkor és azóta is, amelyben a vezér Øystein G. Brun mellett éppen az a Vintersorg képviselte a másik újkori alappillért, akinek neve a Borknagar csillagának „leáldozását" is fémjelzi. Oktalanság lenne persze ezért a nem éppen felévelő pályaívért minden felelősséget a frontember nyakába varrni, de tény: 2010 környékén erősen úgy tűnt, hogy a közösen megásott gödörből aligha vezet számukra kiút.

Simen „Vortex" Hestnæs visszatérésére kétségtelenül hatalmas szüksége volt a brigádnak, nem is kizárólag nevezett elementáris orgánuma, de rendkívüli dallamérzékenysége és az általa hozott, jó értelemben vett gátlástalanság okán is. Az Urd kapcsán már előzetesen ünnepelt tehát a tábor, nem is alaptalanul, hosszabb távon viszont inkább adtam igazat a szkeptikusoknak: a régi dicsőséget ez az egyébként rendkívül anyagerős lemez sem volt képes visszahozni. Miközben magam sem tudtam megfogalmazni, hogy egészen konkrétan mit is hiányolok az újkori Borknagarból, csendes fanyalgással és jobb híján a zeniten túl lévő, de élvezeti értékkel még bíró hajdani kedvencek skatulyájába dobtam bele őket, és ezt az álláspontomat nagyjából véglegesnek is éreztem.

megjelenés:
2016
kiadó:
Century Media
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 29 Szavazat )

Annak ellenére azonban, hogy Vortex dolgai az Arcturussal is fullosan beindultak, Vintersorg pedig még mindig nem heverte ki teljesen sajnálatos balesetét (és az abból eredő halláskárosodást), a zenekar ma valóságosabbnak tűnik, mint az utóbbi nagyjából tizenöt évben bármikor. Ennek egyik fontos állomása volt, hogy újabban kisebb turnékat is megengednek maguknak (így két éve újra eljutottak hozzánk is), de a szemérmetlen nosztalgiától sem riadnak vissza, ha arra van igényük. Persze tudjuk jól, hogy régen minden jobb volt, és ma már semmi sem lehet annyival jobb, mint amennyivel régebben volt jó, de a Borknagar azért határozottan remek szériát fut manapság. Az új album pedig a legkézzelfoghatóbb bizonyítéka annak, hogy nem beszél a levegőbe az, aki egyfajta feltámadást emleget velük kapcsolatban.

Aki viszont azt mondja, hogy ehhez csak annyi kellett, hogy visszahívják egy kis vendégjátékra az eredeti énekest, Kristoffer „Garm" Rygget (Ulver), az szimplán hazudik. Az általa felénekelt, majd klipesített címadó messze nem a legfigyelemreméltóbb tétel az albumon, és bár Garm hangja továbbra is páratlan, ez a nóta zömmel akkor is legfeljebb egy jól sikerült Borknagar-sztenderdnek tekinthető. Már az Urd kapcsán is úgy voltam vele, hogy igazi potenciált a zenekartól atipikus újkori szerzeményekben érzek, és ahogy legutóbb a The Beauty Of Dead Cities, úgy itt a Panorama rántott be újra a banda világába. Egyébként mindkét említett tételt egy eddig nem emlegetett, immár veteránnak számító zenésztárs, Lars „Lazare" Nedland jelenléte uralja, akinek a hangja iránt amúgy kimondott ellenszenvvel viseltetek, és nóta kapcsán felrémlő másik zenekara, az Age Of Silence sem ébreszt bennem kellemes emlékeket, mégis egyértelműen a lemez csúcspontjaként tekintek erre a dalra.

A vendég Garmmal együtt tehát négy (!) énekest foglalkoztat a Winter Thrice-on a csapat, ennél egyértelműbben pedig aligha jelezhetnék Øysteinék, hogy nem szimpla nosztalgiajáratra szállt fel a hallgató, még ha bizonyos jelek (például a lemez címe) erre is utalnak. Ebből is adódóan a károgás a repertoár határvidékére száműzetett, az albumot jobbnál jobb dallamok uralják, és kis túlzással valamennyi dal „slágergyanús". Mindenképpen említést érdemel, hogy ez itt a már nem is annyira új dobos, Baard Kolstad stúdiós bemutatkozása, aki roppant kulturált módon teljesítve hozza a tökéletes egyensúlyt a húzós, de mégis roppant technikás játék határán. Olyan kivételes anyagról beszélünk tehát, amiben egyaránt kedvét lelheti a '70-es évek hard rockjának rajongója és a szöges alkarvédőbe merevedett keménymag. Nem mondom, hogy a Winter Thrice képes a The Olden Domainhez hasonló katarzis kiváltására, de ez valószínűleg nem is szerepelt az itt megvalósítandó célok között.

A létezésének harmadik évtizedébe lépett, tizedik sorlemezénél járó Borknagar ennél kellemesebb meglepetéssel aligha szolgálhatott volna. Ez valódi csúcsteljesítmény.

 

Hozzászólások 

 
+4 #8 GTJV82 2017-04-07 12:32
Szerintem a legjobb albumuk eddig, ennyire komplex és ugyanakkor befogadható még sosem volt a Borknagar.
A 4 énekes zseniális, amit nyújt.
Már az Urd is nagyon komoly munka volt, de ezzel még rátettek egy lapáttal!
10/10
Idézet
 
 
+1 #7 Dév 2016-10-06 20:27
Milyen érdekes dolog az ízlés. Nekem meg pont Lars éneke tetszik a legjobban. Főleg ezért lehet hogy a Panorama a kedvencem a lemezről, de azért a Winter Thrice és a Terminus is olyan dalok amiket bárhol bármikor, bármennyiszer meghallgatnék újra. Ezzel a lemezzel ismertem meg a Borknagart, de bele kell ásnom magam a többibe is! Zseniális anyag!
Idézet
 
 
-4 #6 edg 2016-01-30 13:30
Szeretem a Borknagart és egyetértek veled, hogy a Origin-Universal széria nagyon nagy visszaesés. Az Urdon már voltak jó számok.
Még csak egyszer hallgattam meg ezt az albumot, de nem nyűgözött le. :(
Minden a helyén volt, csak nem volt semmi annyira elsöprő. Meg személy szerint kevésbé szeretem a tiszta éneket. Mindig nagyon várom az új Borknagar albumokat, de a fenébe is... Azt mondták, hogy visszatérnek a régi vonalhoz. (The Olden Domain) Ehelyett mindenki énekelget, mint a tábortűz körül. Ne már.
:csalódott:
Idézet
 
 
+7 #5 adamskij 2016-01-26 11:08
nagyszerű lemez és a végelszámolásná l is előkelő helyre jut nálam. ugyan gyenge anyagot sosem készítettek, de tény, amikor csak Vintersorg állt a mikrofonnál, jóval fakóbb volt a végeredmény (az említett Empiricism-Epic korszakban).

ugyan a jelen felállásuk minden bizonnyal a lehetséges legerősebb, szerintem nagyon sokat számít, hogy Lars nagyobb szerepet játszik a dalokban billentyűsként és énekesként is. mintha a Solefald teljesen abszurd irányba fordulása után a hagyományosabb témáit Oysteinnel rakták volna össze, alig van rész szintisávok nélkül. nekem Lars hangja is nagyon tetszik és elsőre nem ezt vettem észre, de tényleg van egy bizarr, futurikus Age of Silence jellege az általa énekelt részeknek.

értem a nosztalgiát az Olden Domain felé, de az Archaic Course vagy a Quintessence már akkor is erősebb lemezek voltak; pl meg lehet egymástól különböztetni a dalaikat. ahogy itt is, ellentétben a középső korszak albumaival.
Idézet
 
 
+3 #4 Sanctus 2016-01-25 09:24
Az albumot hallgatva egyetlen - számomra érthetetlen - dolgot találtam: 4 zseniális hanggal és dallamérzékenys éggel megáldott énekes mellett tényleg erőltetni kellett az agresszív témákat? Csak én érzem úgy, hogy azért lettek beleerőszakolva a dalokba, hogy ilyen is legyen? Oké, nem tudom mennyire érinti Vintersorg sérülése a tiszta hangok képzését, de ha új lemeze készül, gondolom azért nem annyira. Ettől eltekintve nagyszerű lemez, közel tökéletes, nagyon erős hangulata van.
Idézet
 
 
+10 #3 Demeter Péter 2016-01-24 08:47
Szerintem zseniális album. Az összes dal egyformán magas színvonalú. Az Urd és a Winter Thrice a Borknagar pályafutásának a csúcsa. Mindkettő kiforrott, letisztult, jellegzetes dallamvezetésse l és gitárjátékkal. Utánozhatatlan.
Idézet
 
 
-2 #2 castorp 2016-01-23 18:56
az olden domain albumot nagyon szerettem, de azóta bármelyiket is kezdtem hallgatni, rámtört a kérdést, hogy minek is hallgatom ezt. annyi jobb zene van, nekem valahogy olyan mesterkélten semmilyenek a dolgaik. persze lehet bennem a hiba.
Idézet
 
 
+9 #1 Pajor Péter 2016-01-23 15:25
Még nem hallottam teljes egészében a lemezt de már a klippes/Garmos szám is több mint figyelemre méltó sztem.... holnap megkezdődik az elemzés de nagy játéknak nézek elébe !
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.