Shock!

november 18.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Suicidal Angels: Years Of Aggression

suicidalangels_cA görög Suicidal Angels számomra eddig egy volt a számos „futottak még..." kategóriás ifjú európai banda közül. Korrekt módon nyomták a thrasht, az energiaszint a helyén volt, de a dalaikat nem találtam túl különlegesnek, szóval nem is éreztem különösebb kényszert a lemezeik hallgatására. Most viszont már az elsőként kihozott Born Of Hate hallatán is megmozdult bennem valami: a nóta nemcsak dallamosabb volt a megszokottnál, de erősebb is. A komplett új lemez pedig valamelyest igazolta a dal által felsrófolt várakozásaimat, mert a banda színesebb, változatosabb, egyénibb lett, mint valaha.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy Nick Melissourgos és csapata újra feltalálta a kereket, sőt, még a saját stílusukon belül sem beszélnék váltásról. Viszont hallhatóan minden korábbinál jobban rágyúrtak a dalokra, a fogósságra, arra, hogy a számoknak több karaktere legyen. És ez jó, mert mint írtam, azelőtt javarészt pont ez hiányoltam belőlük. Aránylag könnyen megfogható, hol erősítettek: több a jól megfogalmazott dallam, mint korábban, és a gitármunka, illetve a hangszerelés is színesebb, változatosabb, mint azelőtt. Ezek a tendenciák már a legutóbbi Division Of Blood lemezen is megkezdődtek, de mostanra teljesedtek ki igazán.

megjelenés:
2019
kiadó:
Napalm
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 13 Szavazat )

Ennek megfelelően az említett, heavy metalos fűszerekkel színesített, valami mérgezően ragadós Born Of Hate, a lidérces melódiákat sem nélkülöző címadó vagy a szögletes, ám szépen megfogalmazott, kissé acceptes (!) riffeléssel operáló, már-már epikus magasságokba emelkedő Bloody Ground számomra simán a csapat legjobb dalai eddig. De még a brutálra vett darabokba is sikerült több érdekességet vinniük, halld például a D.I.V.a daráját, ahol riffelésileg mintha csak a klasszikus Judas Priestet gyúrták volna össze a Slayerrel és a Kreatorrel, a refrént pedig simán nevezhetjük akár még együtténeklősnek is. Itt muszáj megemlékeznem Gus Draxről, aki mára hallhatóan tökéletesen megtalálta helyét a bandában, és egyszerre thrashesen karcos, ám technikailag is penge és megadallamos szólókkal pakolta tele az egész albumot. Ezen a téren sem végeztek még soha ennyire jó munkát a görögök, mint most. Gondolom, lehet a dolognak valami köze ahhoz is, hogy a csapatot egy személyben irányító Nick az utóbbi pár évben kellőképpen összeszokott a szólógitárossal, és bátran mert neki teret engedni a nótákban.

Nem nevezném az összes dalt száz százalékosnak, a faszán topra tett darabok mellett akadnak alapjáratos cuccok most is, amelyekben bőven rejlik izom, simán hallgathatók, de nem többek stílusgyakorlatnál. A nyitó Endless War mindjárt ilyen (ez például kicsit elhibázott lépés, főleg annak fényében, mennyivel jobb nála az utána következő négy szám), de a From All The One-ban és az Order Of Deathben is a szólókat érzem a csúcspontnak, önmagukban nem túl érdekesek. Szerkezetileg, hangszerelésileg pedig nagyra értékelem a The Sacred Dance Of Chaos kísérleteit, a zenei alapok ülnek, a szólók pedig ebben is briliánsak, viszont összességében nagyobbat akartak markolni vele, mint amennyit jelenleg képesek megfogni. Mindenekelőtt érdekesebb énektémákra lett volna szükség ahhoz, hogy igazi mestermunkaként emlékezzünk vissza a dalra, miután majdnem hét és fél perces hosszával lezárja a lemezt. Így sem rossz, de valami azért hiányzik belőle az üdvösséghez.

Nem feltétlenül klasszikus értékű anyag a Years Of Aggression, de összességében csont nélkül ez a Suicidal Angels eddigi legkreatívabb, legerősebb albuma. Jót tett nekik ez a nem radikális, de azért határozott dallamosodás, szóval remélem, nem riadnak vissza tőle, hogy a jövőben továbbhaladjanak a megkezdett ösvényen.

 

Hozzászólások 

 
#5 Scarecrow 2019-10-04 06:55
Év thrash lemeze a Xentrix mellett. Death Angel új nekem lapos lett sajnos.
Idézet
 
 
#4 metanor 2019-10-03 16:23
.....futottak még... Nem rossz,de nincs benne semmi ,amit már ne hallottunk volna ezerszer mástól is...
Idézet
 
 
#3 kidkash 2019-10-03 13:09
Teljesen egyetértek a kritikával! Az eddigi legjobb lemezük. Bár már régebb óta szeretem őket, még olyan bulin is voltam, ahol vagy 30-an voltunk a Dürer kistermében - vadásztam is egy pengetőt, mert nagyon jó arcok! -, de ez eddig a legjobb anyag. 8/10 pont és szigorú voltam (az szoktam lenni).
Idézet
 
 
#2 Jánosi Péter 2019-10-03 10:34
Az utolsó szám atmoszferikus részénél azt hittem átváltott a lejátszó az Immortal Tyrantjére. :D
Idézet
 
 
#1 József Vinkó 2019-10-03 10:00
Szerintem is a legjobb lemezük ! 9 pont.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.