Shock!

március 30.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Borknagar: Epic

A Borknagar zenéje számomra valahogy mindig megfoghatatlan volt, sok dolgukat kifejezetten kedveltem, ennek ellenére az élő teljesítményük alapján nem zártam a szívembe őket, valahogy nem tudtak lekötni. Az is igaz, hogy Simen távozása után kevéssé tudott érdekelni igazán a zenéjük, Vintersorg hangja első nekifutásra hosszú távon hidegen hagy, pedig ügyes a srác. Igyekeztem megkedvelni, de nem megy valamiért. Mindegy, ez nem von le az értékeiből.

megjelenés:
2004
kiadó:
Century Media / Record Express
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 4 Szavazat )

Na jó, mikor a lemezt hallgatom, el tudom felejteni az előítéleteimet, sőt. Az Epic után máris jobban tetszik a srác hangja. A lemezcímhez illő módon a zene is epikusabb mint eddig, a sok gyors, régifajta sikálós black téma között megbújnak az apróságok, zenei finomságok, mondhatni "zeneibb" lett a csapat, mint bármikor eddig. Több az akusztikus rész például, illetve sok helyen Hammondot is használtak (imádnivaló ez a hangszermonstrum itt is!), ami ebben a stílusban meglepő mindenképpen. Nem tudom, ez a változás annak köszönhető-e, hogy néhányan otthagyták a csapatot, bár a dalszerzésbe ők kevésbé folytak bele ha jól tudom.

Ha lehet a black metalban progresszivitást keresni, erre a lemezre mindenképpen illene ez a jelző: érdekes, meglepő dalszerkezetek, bátor hangszerelési megoldások, csavaros témák jellemzik a zenét végig. Nehéz hallgatni, mert minden dalban úgy érezni, hogy ezerféle dolog történik, néha mintha minden hangszeres más utat járna és mégis egységes az egész. Nem olyan zene, ami elsőre megfog. Idő kell neki, hogy aztán rácsodálkozz az olyan dalokra, mint a különös hangulatú instrumentális szerzemény, a The Weight Of Wind, amiről soha nem mondanád meg, hogy black metal zenekar írta, mert ez egyszerűen csak Zene, és nem buta klisék puffogtatása. Teljesen kiléptek a korlátaik mögül, amit csak üdvözölni tudok. A lemez másik csúcspontja a Relate (Dialogue), mely szinte már rockoperás helyenként. Bátor, izgalmas dal.

Mindemellett a régi rajongókról sem feledkezett el a csapat, sok blastbeat téma található még mindig a dalokban, azokkal a tipikus primitív, sikálós gitártémákkal, ami miatt még mindig black metalnak tartják magukat.

Nehezen barátkoztam meg a lemezzel, de ez 100 százalékosan odafigyelésre igényt tartó zene, tehát így közeledjetek hozzá.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.