Shock!

május 23.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Before The Dawn: The Ghost

A Finnországban működő formáció 1999 óta létezik, s egy alkalommal már összeakadtam velük – pontosabban a muzsikájukkal. Annak idején úgy jellemeztem a BTD világát, mint északi beállítottságú, komor színekben játszó, ugyanakkor mindvégig dallamos hörgizenét.

megjelenés:
2006
kiadó:
Locomotive Music / HMP
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 0 Szavazat )

Ami a jelent illeti, sok újdonsággal nem szolgálhatok. A The Ghost nagyjából ugyanazokkal az elemekkel operál, mint általam hallott elődje, a 4:17 A.M. Többnyire tempós és kellemes melódiájú, torokgyilkos nóták sorjáznak az albumon. A dob kifejezetten plasztikus és száraz, de a gityók erőteljesen uralják a terepet és a sound rendben van az ének részéről is. A hörgedelmek mellett gyakorta hallunk tisztán megszólaló kórusokat is, amelyek színesítik a palettát.

A nyitó Disappear tüstént barátságos hangulatot teremt rövid, ám dallamos szólójával, valamint a könnyen befogadható alaptémával. A dinamikusan túró Repentance-ben úgy dohognak és dörögnek a karizmatikus húrosok, hogy azt élvezet hallgatni. (Bizonyos régebbi Paradise Lost nóták szólhatnak így 45-ös fordulatszámon...) A Fade Away szintúgy sodróra és energikusra sikeredett, némileg katyvaszos összképét ismét nyúlfarknyi szólócska dobja fel egy helyütt. A Scar elszánt tak-tak-takozása borultabb kissé, de még mindig bőven az emészthető kategórián belül kalibrál.

Az Angels Tombston (nem tombstone?...) újfent mániákusan kerepel, ami már kezd idegesítővé válni, a Black Dawn azonban már egy fokkal jobban ül a helyén. Az Enemy végre-valahára kiszakad valamelyest a hasonszőrű nóták kígyózó sorából és próbál kissé letisztultabb képet mutatni. Mintha In Flames-ízű volna, de ettől még mindig az egyik legsikerültebb tételnek tartom. A Ghost Town végképp beborul önmagába és dühödt kiabálással újít, míg a ...Nowhere morózusan, súlyokat görgetve zárja a korongot.

A Before the Dawn muzsikája számomra meglehetősen egysíkú, mindazonáltal belefér a puttonyba. Időnként olybá hat, mintha felhúzták volna a srácokat, akár egy rozzant verklit, akik ettől végkimerülésig nyomatják nagyjából ugyanazokat a riffeket és tempókat, de ez talán csak az én rémképzetem. Az anyag állaga kissé műanyagszerű, de nem annyira, mint pl. a Deathstars esetében.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.