Shock!

Tegye fel a kezét az a hard rock rajongó, aki ne hallotta volna még Soto mester valamelyik szólóanyagát vagy épp Talisman, Takara, Eyes, Soul Circus vagy épp Malmsteen anyagot Jeff énekével. Hopp, sehol egy kéz... Sejtettem. Hősünk az egyik legtermékenyebb "régisulis" rocktorok, saját neve alatt három "hivatalos" sorlemezzel, két maxival, de közkézen forog pár nem hivatalos koncertfelvétele és feldolgozás-gyűjteménye is.

Ezzel a lemezzel kapcsolatban viszont felemás érzéseim vannak. Az tény, hogy a lemez minden egyes pillanatában csodálatos és hibátlan éneklésben lehet részünk, valamint a dalok nagy része is első osztályú, viszont tizensok balladát egymás után pakolni még ezek tudatában is rizikós, hiszen a sokadik 80 bpm gyorsaságú felvétel, légyen bármilyen zseniális is, képes ásításra késztetni még a legnagyobb fanatikusokat is.

Ráadásul aki birtokolja a három hivatalos Soto lemezt és maxit, annak csupán pár különlegességet rejthet ez a válogatás. A Journey Send Her My Love-ja akusztikus-perkás változatban került fel a dalok közé, az album végén pedig három kiadatlan felvételt kapunk, a Through It All egy nyugisabb, akusztikus tétel, a Last Mistake és az Another Try pedig két tempósabb, balladisztikus, de nem unalmasan cammogó felüdülés. Fogalmam sincs, ki a célközönsége egy ilyen válogatásnak, hiszen a legfanatikusabb rajongókon kívül mindenki joggal kevesellheti a három plusz sajátot és a feldolgozást, ami bootlegeken már ezidáig is hozzáférhető volt.

Most mi a fenét csináljak ezzel az albummal? Tökéletes zene, de még a tökéletességbe is bele lehet unni, ráadásul még a kiadvány miértjét sem túlzottan értem. A dalok egyenként elrejtve egy "normál" sorlemezen egytől egyig tíz pontot érnének, de ez így együtt nyolcnál nem több.