Shock!

május 22.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

The Haunted: The Dead Eye

Nagyjából feltétlen híve voltam eddig a The Haunted eddigi lemezeinek, bírtam a Slayertől elcsent svédcsavaros riffjeiket, aztán most egy olyan lemezt löktek oda nekünk, ami a legelvakultabb rajongótól kezdve a szimpla érdeklődőig mindenkit el fog gondolkodtatni. Bevallom, még én sem vagyok teljesen tisztában, mit is gondoljak az albumról: szeressem, ne szeressem? Csak idő kell neki? Én szimpla zúzásra vágytam, ők meg mindenáron gondolkodtatni akarnak? Fene tudja.

megjelenés:
2006
kiadó:
Century Media / EMI
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 10 Szavazat )

Mindenesetre már az első dalban a nagyjábóli kiszámítható dalszerkezet végére raktak egy csavart: Planet Caravan kvázi-énekléssel, aztán kezdjen vele a hallgató amit akar, ők hallhatóan valami monumentálisat akartak alkotni. Peter Dolving úgy igazából énekelni nem nagyon tud, mindenesetre próbálkozik hősiesen.

Mindegy, a második nótával kicsit megvigasztalnak, jön a tika-tika, bár ez is olyan furcsán visszafogott – legalábbis a gitárok hangzása: Mintha ott sem lennének, csak úgy odamaszatolták volna. Furcsa. Mindenesetre nem a divatos bika-hangzást kapta Tue Madsentől, és itt picit megnyugodtam, hogy nem csak egyfélét tud a srác. Aztán a harmadik nótában ismét dallamosodik a refrén – hát nem is tudom mit gondoljak. Nekem ez egy picit olybá tűnik, hogy brutálban már mindent megmutatott a zenekar amit tud és akar, fejlődni már nagyon nem tudnak hova, újat mutatni sem, meg persze ők is öregszenek, aztán úgy gondolták itt az ideje, hogy kicsit lazítsanak a dalszerkezeteken, az ének meg legyen mondjuk dallamosabb. Szóval ez a harmadik dal már konkrétan Sabbathosan nyújtott, még egy-két év, és felfedezik ők is stoner és/vagy glam metalos gyökereiket. Bár ez a dal inkább a Down-világába illeszthető, főleg a vége miatt.

Mint mondtam, nem egy nagy torok éneklésileg Dolving, meg nem is tudtak olyan hű, de emlékezetes refrént kitalálni, de legalább próbálkoztak (bár minek...). És itt az egész rákfenéje: többet akartak, mint amennyit meg tudnak valósítani, ahhoz a fajta zenéhez amit csinálni akartak, kevés sajnos ez a torok. Ez van. És ettől valahogy szét is potyognak a dalok, nincs bennük kapaszkodó, sok a leállás, a felesleges elszállás – amit egy-két spanglival nyilván könnyebben fel lehetne dolgozni, de a Hauntedtól a nyers erőt várná az ember, nem a folyamatos művészkedős elszállást. Néha persze megnyugszik az egyszeri rajongó lelke, mikor hoznak néhány kiszámítható, szléjeres riffet, de igazából ezek sem okoznak már akkora katarzist, mint a régiek.

Valahogy az az érzésem támadt (főleg a hetedik dalnál, ami a The Fallout címet kapta), hogy ez most valami olyasmi, mint amikor az In Flames-es Fridénnek is dalolni támadt kedve: igaz hangja egy szál se', meg nyervákol, mint a két hete éheztetett macska, élőben meg katasztrófa, amit művel, mégis bekajálják a rajongók – hiszen azért rajongók. A The Haunted is próbál egy lépcsőt megmászni ezzel a lemezzel, szélesebb rajongótábort építeni (szerintem fog is), de attól még ez a lemez nem az igazi így, ebben a formában – legalábbis számomra nem. A lassú témák olyan frittyi-fröttyi semmilyenek, az a kevés gyors meg nem vett le a lábamról, mert úgyis jött egy vérgyenge énektéma, mellőzve bármiféle drámaiságot, ami elreszelte az egészet, ami addig esetleg ígéretesnek tűnt.

Igen, a döntésem végleges: nincsenek Dalok, hiányoznak az igazán átütő témák, koncepciótlan és összeszedetlen az egész, ez bizony egy The Hauntedtól roppant kevés.

 

Hozzászólások 

 
+2 #3 Szathmári Zoltán 2014-11-21 21:19
E lemez megjelenéséhez képest jó néhány év távlatában kell szólnom erről a remekműről. Számomra a The Haunted ettől a lemeztől származtatható. Lehet, hogy ezért is képvisel számomra kuriózum szintű minőséget a gazdag felhozatalból. Amint rákattantam, nem volt megállás. Nem telt el úgy egy nap sem legalább fél évig, hogy ne hallgattam volna teljes odaadással. Jelzem, hogy még ma sem tudtam megunni, hiszen folyamatosan porolódik le, de inkább azt mondom, hogy erre még ennyi idő után sincs ideje. Dolving mester pedig igenis tud énekelni. És azért valljuk be őszintén, hogy Marco Aro-nál jóval képzettebb. Bizonyíték erre a The Fallout című tételben nyújtott nagyszerű teljesítménye. Ódákat tudnék még zengeni erről a lemezről, de azt hiszem felesleges, hiszen kiállta az idők próbáját. (NÁLAM)
Idézet
 
 
#2 Valentin Szilvia 2011-01-06 20:14
Négy éve hagyom, hogy beérjen, de jottányit nem változott a véleményem. :)
Idézet
 
 
+1 #1 faktor69 2011-01-06 15:10
Szerintem hagyni kell, hogy beérjen. Ezzel a lemezzel fedeztem fel magamnak a The Hauntedet. Ez meg a Versus 10 pontos!!!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2006. október 14.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.