A lengyel Black River promóciós szövegét gyerekjáték lehetett megírni, hisz a tény, hogy a csapat a Dimmu Borgirt és a Behemothot is megjárt tagokkal büszkélkedik, minden további marketinges locsogást feleslegessé tesz. Az irány tehát elvileg belőve, mi is lehetne más a Black River zenéje, mint mondjuk teátrális black/death metal? Nos, ezzel a felt...

Habár a világ egyre inkább a globalitás felé halad, azért ha egy iráni rockzenekartól érkezik e-mail, hogy írnánk-e a lemezükről, az azért nem mindennapi. Még csak sejtéseim sincsenek, milyen lehet arrafelé a metal élet, nyilván valamilyen szinten létezik, de az is biztos, hogy undergroundabb az undergroundnál.

Valamikor 2008 elején történhetett, hogy kiszerettem Danko Jones muzsikájából. Akkoriban jelent meg a Never Too Loud, ami – figyelembe véve, hogy mindaddig a csapat elkötelezett hívének tartottam magam – számomra felért egy jól irányzott tökönrúgással.

Az Exodus sosem tartozott a szerencsés sorsú zenekarok közé. A rossz szerződéseknek, töketlen kiadóknak, pénzéhes menedzsmenteknek köszönhetően már a '80-as évek közepén elhúzott mellettük a thrash első vonala a műfajt velük közösen alapítókkal (ha lenne igazság a földön, eleve nagy ötösről beszélnénk...), majd a második hullám is magabiztosan előz...

Tény és való, hogy az évenkénti-kétévenkénti lemezkiadásnak az égvilágon semmi értelme, a lehető legritkább esetben jön össze értelmes zenei és tartalmi mondanivaló ilyen tempónál, de arra azért lidérces álmaimban sem gondoltam volna, hogy öt évet kell majd várni a This Godless Endeavor után a következő lemezre. Így utólag azt mondom, nem is baj, l...

Tavalyi, de néhány sort érdemlő megjelenés. Itthon viszonylag népszerű a Scar Symmetry, bár engem különösebben sosem fogtak meg, pedig papíron akár még működhetne is a dolog. Jópofa módon keverik a dallamos svéd metalt a svéd deathes témákkal, olykor heavy metalos (oké, ez a kínos pont nálam) szólókkal, és még az énekesváltással sem billentődtek ki...

A több mint 35 éves (!) svájci Krokus errefelé nem számít igazán ismert névnek, otthon azonban nemzeti hősök, és a '80-as évek első felében Nyugat-Európában és a tengerentúlon is jól futott a szekerük. A csúcsra minden bizonnyal az 1982-es One Vice At A Time és az 1983-as Headhunter albummal értek fel, utóbbi az Államokban is platinalemez lett: svá...

A Mutiny Within a Roadrunner egyik új csodaszerzeménye már-már röhejesen fiatal tagokkal, rendesen nyomják is őket az utóbbi hetekben, és lassan már a Dream Theater tagjai sem képesek anélkül interjút adni, hogy ne ajnároznák halálra a New Jersey-i bandát.

Lázba hoz-e valakit a világnak ezen a tájékán, hogy az ötödik Godsmack album nyitódala, a Cryin' Like A Bitch állítólag Nikki Sixxről szól, akivel a zenekar finoman szólva is nehezen találta a közös hangot a tavalyi CrüeFest 2 turné során? Nem hinném, de odaát még akkor sem árt egy kis szájkarate hype gyanánt, ha a The Oracle zsinórban már a harmad...

Negyedik lemezéhez érkezett el a baltimore-i Misery Index, a death metal jelenkori színterének egyik legütősebb alakulata, ám ezúttal olyan művet sikerült letenniük arra a bizonyos asztalra, ami biztosan meg fogja osztani az egyébként kitartó rajongótáborukat.

A Vale of Tears hazánk régi underground harcos csapatainak egyike. Hihetetlen belegondolni, hogy már tizenhárom éve nyomják, az Illdisposed Inner Interest pedig harmadik lemezük a sorban. Már mielőtt betettem a korongot a lejátszóba, gondolatban ki is osztottam egy piros pontot a srácoknak, a borító ugyanis nagyon igényes – Havancsák munka -, csakú...

Pont két éve annak, hogy beszámolhattam hazánk egyik énekes leánya, Antal Adri nemzetközi bemutatkozásáról Lars Eric Mattsson gitárvarázsló aktuális anyagán. Undeground szinten (nem a számokat, hanem az elvet tekintve) ez simán volt olyan durranás, mint amikor Kiss Julie Angliában aratott sikereket a To-Merával, igaz, Adrinak sehova sem kellett kik...

Kétlem, hogy akadna olyan, aki death metal rajongó létére még ne hallott volna az amerikai Master zenekarról. Az 1983-ban, Paul Speckmann által alapított csapat egyike azon korai extrém alakulatoknak, karöltve többek között a Morbid Angellel, a Possesseddel és a Death-szel, akiknek köszönhetően ma létezhet egyáltalán olyan, hogy death metal.