Az Eyes On Infinity első (és remélhetőleg egyben utolsó) lemeze egy rejtély számomra. Meg vagyok ugyanis győződve afelől, hogy hallással rendelkező egyén ilyet nem ad ki a kezei közül. Önszántából legalábbis semmiképp sem, ám azt is erősen kétlem, hogy lett volna bárki is akkora marha, hogy Andrew Rosciszewski fejéhez nyomva a pisztolyt zeneírásra kényszerítse őt. Mert ez a New Jersey-i úriember bizony elképesztő profizmussal válogatta össze kedvenc progresszív csapatainak leggyengébb témáit, és gyúrt össze ezekből valamit, ami se nem jó, se nem új, de legalább az övé.
