2004 óta létező olasz zenekar, első teljes lemezanyaggal. Ami... Ami olyan, mint az átlagos olasz zenekaroké, bár tény, hogy a The Architectnél mérföldekkel jobbak, a zene is fajsúlyosabb, dallamos death/deathcore, feltehetően svédországi levegőt szerettek volna szívni a srácok, csak picit délebbre születtek.
|
megjelenés:
2010 |
|
kiadó:
Sweet Poison Records / Gatti Promotion |
|
pontszám:
6 /10 Szerinted hány pont?
|
Meg lehet hallgatni, de igazából annyira gyötrelmesen jellegtelen, hogy kár pazarolni erre azt a háromnegyed órát, ha nem vagy a műfaj kizárólagos híve. Feltehetően az olaszoknál ez a zenekar lehet maga a merő energia és megváltás, és tény, hogy a többi kínosan ötlettelen csapat mellett tényleg nem annyira vészes, csak már milliószor hallottunk minden kis részletet máshol, jobb formában.
A dallamos hörgés mellett igen ritkán dallamos éneket is kapunk, szerencsére nem sokat, az egyik – feltehetően férfi – énekes tragikusan rossz, a hölgy viszont nem is dalol rosszul az Ephemeral Needben. A dalok egykaptafaságát az utolsó szerzemény töri meg (Reminiscence), amiben néhány kellemesebbnek mondható ötlet is felmerül – még az elején. Azután elrontják, majd énekelnek is benne.
Kétlem, hogy a Soulpit bármiféle tartós visszhangot keltene az anyaországon kívül bárhol máshol, az meg külön vicces, hogy a promódumájukban azt hangoztatják, hogy hard rockos hatásokat tartalmazó death metalt játszanak. Ja, hát végül is mindkét műfajban közel azonos hangszereken játszanak...
